157581. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolócsukló sines járművek önmüködő járműkapcsolójához

157581 A találmány egy további ismérve szerint az önműködő járműkapcsoló függőleges kiterítésénél és/vagy ezen helyzetében való ütközési terhelésnél a kapcsolócsukló a kapcsolókar rugófészkében elrendezett nyomórugó rugóerejével a kapcsolócsapszeg irányában a jármű középhosszirányú tengelye felé közelítően van kiképezve. A találmány ezzel a kialakítással biztosítja, hogy ütközési terhelés esetében a kapcsoló- és ütközőkészülékre az erőátadás egyenletes, és az erőátadás mindenkor megfelel az önműködő járműkapcsolás mindenkori kitérésének. Az önműködő járműkapcsoló kapcsolókarjában és a kapcsolócsapszeg előtt elrendezett nyomórugó alkalmazásával függőleges kiterítésnél a gömbcsukló felületének megfelelően kiképzett nyomódarab a gömbcsuklót elmozdítja a kapcsolócsapszegen a jármű hossztengelyének irányában. A találmány szerint a jobb erőátadás biztosítása céljából a konvexen ívelt kapcsolókar ütközőfelülete a vízszintes járműtengely magasságában a közdarab konkávan ívelt közdarab ütközőfelületével szemben fekvő vezetőbordával ellátott vezetőhoronnyal van kiképezve. A találmányt részletesen kiviteli példán, rajz alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti kapcsolócsukló metszete, a 2. ábra az 1. ábra A—A vonalmenti metszete, a 3. ábra az 1. ábrán ábrázolt kapcsolócsukló függőlegesen kitérített önműködő járműkapcsolóval, a 4. ábra a 2. ábrán ábrázolt kapcsolócsukló vízszintesen kitérített önműködő járműkapcsolóval. Az 1. ábrán ábrázolt kapcsolócsukló 1 kapcsolókar hátsó végén van elrendezve, az önműködő kapcsolóberendezéssel ellátott sínes járműnél. A kapcsolócsukló mögött az ábrán közelebbről nem ábrázolt kapcsoló- és ütközőkészülék helyezkedik el, amely készülék az önműködő járműkapcsoló vonóigénybevételénél 24 járműkereten elrendezett 23 ütközőkön a kapcsoló- és ütközőkészülék egyidejű terhelésével rugózik. A részletesen nem ábrázolt kapcsoló- és ütközőkészüléket 8 vonókengyel fogja körül, amely 9 kapcsolócsapszeget befogadó furatokkal van elülső részén ellátva. A 9 kapcsolócsapszeg 7 gömbcsuklón keresztül biztosítja a kapcsolatot a közelebbről nem ismertetett önműködő járműkapcsoló és az ugyancsak közelebbről nem ismertetett kapcsoló- és ütközőkészülék között. A 7 gömbcsukló beépítés után 6 felületével az 1 kapcsolókar megfelelően kiképzett 20 gömbcsuklóütközőfelületére fekszik fel, és 2 rugófészekben elrendezett előfeszített 3 nyomórugóval, 5 nyomódarabbal van támasztva. A 7 gömbcsukló a 9 kapcsolócsapszegre merőlegesen 19 kapcsolócsapszegtengely irányában elmozdíthatóan van elrendezve. Az 1 kapcsolókar hátsó végén elliptikus-konvex ívelt 12 kapcsolókar-ütközőfelülettel van ellátva, amely felület vízszintes síkban futó, és a jármű 18 hossztengelyének magasságában elren-5 dezett 11 vezetőhoronnyal van ellátva. A 12 kapcsolókar-ütközőfelület és a függőleges, valamint a vízszintes síkban kiképzett 17 ütközőfelület között 15 közdarab van elrendezve. A kapcsoló- és ütközőkészülék 17 ütközőfelülete elő-10 nyösen elcsúsztathatóan van a 8 vonókengyelbe vezetve. A 12 kapcsolókar-ütközőfelülettel megegyező 14 közdarab-ütközőfelület elliptikusankonkáv módon van ívelve, és vízszintesen futó, a 18 járműhossztengely magasságában elrendelő zett 13 vezetőbordákkal van ellátva. A 13 vezetőbordákkal azonosan ugyancsak vízszintes irányban futó, a 18 járműhossztengely magasságában elrendezett, a 13 vezetőbordákat befogadó 11 vezetőhornyok vannak a 12 kapcsolókar-üt-20 közőfelületen kiképezve. A 17 ütközőfelülettel megegyező 16 közdarabvégfelület a 14 közdarab-ütközőfelülettel szemben ellentétesen ível. A 16 közdarabvégfelület 25 ívelése elliptikusan konvex. A 15 közdarab felső és alsó oldala lekerekített, hátrafelé lejtő 22 támasztófelületekkel van kiképezve. A 20 gömbcsuklóütközőfelület sugárirányú és 30 függőleges irányú kilengési tartománya a 18 járműközéptengelytől mérve 10 határolófelületekkel van meghosszabbítva. A találmány szerinti megoldás függőlegesen 35 eltérített önműködő járműkapcsolással a 3. ábrán van ábrázolva. A kapcsolófej az ellenkapcsolóval kapcsolódik, miközben az 1 kapcsolókar a 18 járműközéptengelyhez viszonyítva függőleges irányban felfelé kitér. Amint a 3. ábrából a 40 továbbiakban látható, viszonylag kisebb ütközési terhelést tételezünk fel, amely a 3 nyomórugót terheli ugyan, mégis a kapcsoló- és ütközőkészüléket nem terheli. Eközben a 2 rugófészek-* ben elhelyezett 3 nyomórugó összenyomódik, és 45 az 5 nyomódarab a 7 gömbcsukló 6 felületére fekszik fel. Ennek következtében a 7 gömbcsukló a 19 kapcsolócsapszeg tengelyéhez viszonyítva a 18 járműhossztengely irányában elmozdul. Ezzel az elmozdulással a 9 kapcsolócsapszegre ható 50 külpontos erőbehatás a minimumra csökken. A 3. ábrán ábrázolt önműködő járműkapcsoló függőleges eltérítésénél a 15 közdarab a 12 kapcsolókar-ütközőfelületre szorul, úgy, hogy a 13 55 vezetőbordák a 11 vezetőhornyokba kapaszkodnak. A 12 kapcsolókar-ütközőfelület és a 14 közdarab-ütközőfelület ezen tartományában megközelítően sík erőátadás jön létre, míg a 16 közdarabvégfelület a kapcsoló- és ütközőkészülék 60 17 nyomófelülete ellenében az erőátadás vonalszerű, és az erőátadás minden hasonló szerkezethez viszonyítva találmányunknál jóval kedvezőbb. Ez abból is adódik, hogy a függőleges elmozdulásból származó erőátadásból a 26 pont-65 ban az erőosztódás miatt olyan komponensek