157525. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egyszeres vagy többszörös szigetelésű villamosvezetékek gyártására

3 157525 4 Ismeretes olyan eljárás is a 16.229 számú NDK szabadalomból, ahol nem fixált szálakat vagy fóliát tekernek a szigetelendő vezető köré, majd azokat ismert módon fixálva, a zsugorodásuk következtében rögzítődnek a vezetőn. Itt a szigetelőrétegen belül fázishatárok maradnák, azaz a bevonat nem folytonos, s az eljárás csak erősen zsugorodó szálakkal, ill. fóliákkal valósítható meg. Másik Ismert eljárás a 890.074 számú NSzK szabadalomíban van leírva, ahol melegen alakítható szigetelőanyagot szalag, ill. film alakjában, egy fűtött vezető kaliberen keresztül, hosszanti irányban viszünk a szigetelendő vezetőre fel. s a vezetőnek a bevönóanyagénál nagyobb sebességű húzása útján a bevonatot vékonyra húzzuk. Itt tehát tulajdonképpen a fóliacsík két egymáshoz hajtott élét fűtött kaliberen való áthúzás, azaz egyidőben kifejtett nyomás és hőhatás segítségével összehegesztik. Eközben a fólia eredeti struktúrája nem változik, rnegömledés nem következik be. Ugyancsak ismert a 948.426 számú NDK szabadalom szerinti eljárás, ahol a szigetelőanyagot szalagcsík formájában rátekérik a vezetőre, vagy tengely irányban helyezik köréje, majd hőhatással összehegesztik (kb. 100 C°-on), végül (kb. 140 C°J

on) egy vulkanizálást hajtanak végre. Itt tehát szintén nincs megömlesztés, viszont az anyagban a hőhatással szerkezeti változást hoznak létre. Az ilyen folyamatok során — nem kívánt alakváltozások elkerülése céljából — az anyagot nyomás alatt célszerű tartani, amit az említett szabadalomban egy ólomköpeny alkalmazásával érnek el. Találmányunk azon a felismerésen alapszik, ! hogyha sikerül olyan eljárásit létrehozni, amely-i lyel kellő vékonyságú, egy vagy több rétegű összefüggő szigetelés készíthető, akkor a retell gek anyagának helyes megválasztásával, ill. 1 kombinálásával a jelenleg ismerteknél előnyöj sébb tulajdonságú szigetelt •— különösen minial tür méretű — villamosvezeitékeket lehet előállítani. A találmány szerint úgy járunk el, hogy az i egy- vagy többrétegű — előnyösen kétrétegű — szigetelés előállításához a kis méretű — előnyösen 0,il—il mm közötti átmérőjű villamos vezető köré, a villamos vezető folyamatos áthúzása mellett, hőre meglágyuló műanyag szigetelőanyagokat, részben, vagy egészben szálasanyag, ill. fólia formájában — önmagában ismert módon — a vezető köré rendezünk, majd egyrészt a jelölés megtartása, másrészt az ömledék lecsepegésének elkerülése végett 200 C° feletti, célszerűen 1—5 sec időtartamú hősokkot alkalmazunk és ily módon a szálasí anyag elemi szálainak legalább egy részében ; szilárdságtartó magot hagyva, azt felületi megömleszítéssel összefüggő bevonattá alakítjuk. A 200 C° feletti — célszerűen 1—5 sec időtartamú — hősokk alkalmazásakor a szálasanyag elemi szálai csak a felülettől kiindulva ömlednek meg kezdetben — mert a hőátadás I kívülről történik *— és így az elemi szálakban olyan helyzet alakul ki, amikor azok központi magja még bizonyos szilárdsággal rendelkezve, rögzíti a szigetelőréteg helyzetét. Ily módon a szálasanyagot felületi megömlesztéssel folytpnos 5 bevonattá alakítjuk át. Az összefüggő bevonatot tehát a felületi meömlesztéssel hozzuk létre, ugyanakkor az említett, és az egyes elemi szálakban fenntartott szilárd magok révén biztosítjuk a jelzések helyiben maradását és a szi-10 getelőréteg központosságát. A találmányi alapgondolat tehát abban van, hogy a már szilárd állapotban a vezető köré rendezett szigetelőanyagot a fenti módon történt megömlesztéssel folyadéfcfázisba hozva, a 15 folyadék felületi feszültségére bízzuk az összefüggő réteg kialakulását. Még pontosabban; A bevonandó vezetőfelületen elrendezett polimerszálakat polimer-ömledékké alakítjuk, amikoris a polimer megö.mlése folytán a szálak közötti 20 fázishatárok eltűnnek és folytonos bevonat alakul ki. Amikor ez megtörtént, a hőhatást megszüntetjük. Ez a folyamat a későbbiekben leírt 1. példa adatai, továbbá a találmány szerinti eljárással 25 készült termék tulajdonságai alapján nagy valószínűséggel követhető. A feltételek betartása esetén kezdetben a szálasanyag elemi szálainak külső felülete felmelegszik — meglágyul, képlékeny lesz — megömled.. Ez a folyamat 30 egyre beljebb hatol az elemi szál központja felé és így feltételezhető, hogy egy, a középpontiban elhelyezkedő, szilárdsági tulajdonságokkal rendelkező magot vesz körül az omladék. A folytonos bevonat kialakításának e fá-35 zisáiban tehát ez a mag az, ami helyihez rögzíti a szigetelőréteget, s egyben biztosítja, hogy a 1 folytonos bevonat kialakulása során a színjelzések — ha különböző színű a bevonat — ne mozduljanak el, továbbá hogy a szigetelőréteg 40 központos maradjon. Elvileg lehetséges volna a megömlesztő hőkezelés helyett, vagy azzal kombinálva, oldószer alkalmazásával a folytonos és összefüggő réteget kialakítani, az ilyen eljárás azonban a 45 lakkozásnál már említett hátrányokkal jár, ezért úgy találtuk, hogy a kívánt cél, vagyis a rendezett szálak összefüggő folytonos réteggé alakítása érdekében történő megömlesztést kizárólag hőkezeléssel célszerű létrehozni. 50 A hősokk biztosítja, hogy a szigetelőréteget kialakító szálasanyag hőmérséklete az olvadáspont fölé emelkedjék — amely általaiban 2O0 C° felett van — anélkül azonban, hogy észrevehető hőkárosodás történne. 55 Gyakorlati megfigyelések azt mutatták, hogy a megömlesztés után a szigetelőrétegek tömörödési hányadosa a megömlesztés előtti 0,75— 0,78 értékről 1,0-ra növekedett. A megömlesztés következtében a szigetelőanyag zárt csőként 60 veszi körül a vezetőhuzalt. Ez a cső befoglalja a huzalt, és esetleges sérülése a környezetére nem hat ki, tehát a találmány szerinti szigetelés sem a sérülés helyén,- sem a végeken nem lazul fel. Ezért a találmány szerint készített 1 65 szigetelésű huzalok végén a szigetelést nem kell 2