157525. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egyszeres vagy többszörös szigetelésű villamosvezetékek gyártására

5 157525 6 lekötni, mivel a ráolvadt zárt cső nyilvánvalóan nem lazul föl és nem tekeredhet le. A hősokk alkalmazásával egyidőben, vagy azt megelőzően célszerű depressziót alkalmazni, éspedig mintegy max 10%.-os vákuumot, hogy a rétegek tömörödését elősegítsük. A hősokk alkalmazása előtt, vagy azzal egyidőben, esetleg annak szakaszos megszakításával célszerű a szigetelőréteg belső feszültségeinek megszűntetése érdekében nedvességet, vagy oldószerek jelenlétét biztosítani. Az adott méretű villamosvezető — tömör fémhuzal víagy fémhuzalsodrat — köré önmagában ismert módon fonással, szövéssel vagy a vezető hossztengelyével párhuzamosan viszszük fel az egyes rétegek kialakítására szolgáló hőre meglágyuló műanyagot szálasanyag, vagy fólia formájában. A szálasanyag-párok, ill. kettőnél töfoib réteg esetén a szálasanyagok rétegenként! kombinációját célszerűen úgy választják meg, hogy — kisfeszültségű felhasználás esetén •— a vezetővel közvetlenül érintkező réteg kémiailag apolártos legyen és így a villamos igénybevételt ez viselje, míg a külső réteg(ek) a mechanikai tulajdonságok tekintetében jobban ellenálló, polaritásuk miatt nagyobb színválasztékban színezhető anyagból készül/nek. Az anyagok ilyen rendszerű társítása útján elérhető, hogy pl. a vezető köré poliészter szálasanyagot fonva', — vagy a vezető alkotójával párhuzamosan elrendezve — majd eköré például kétszínű poliamid szálnyalábot csavarmenetben, vagy a vezető alkotójával párhuzamosan felvive, végül a találmány szerinti hőkezeléssel megömlesztve, olyan vezetékhez jutunk, melynél a belső színtelen — apolaritása miatt nehezen színezhető — szigetelőréteg falvastagsága kb. 0,04, mm, a külső, pl. poliamid szálasanyag megömlesztésével nyert réteg ugyancsak kb. 0,04 mim vastagságú lehet, és ezen kettős szigetelőréteget egy 0,5 mm keresztmetszetű rézhuzalra felvive, 1—3 kV átütési szilárdságot, illetve 100—1O00' MOhm • m szigetelési ellenállást nyújt, még 4X24 órás 96%-os relatív légnedvességű térben történő tárolás után is. Természetesen a találmány szerinti eljárást azonos anyagú szálasanyagok felhasználásával is megvalósíthatjuk, mely esetben homogén,. miniatűr szigetelőréteg jön létre. A találmányt az eljárás megvalósításához szolgáló berendezés két kiviteli példáját bemutató ábráink segítségével ismertetjük részletesebben. A rajzóik közül — az 1. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosítását szolgáló berendezés egyik kiviteli alakját mutatja vázlatosan; — a 2. ábrán a berendezés egy változatának vázlatát láthatjuk, míg — 3a és 3b ábrákon a találmány szerinti eljárással készült szigetelőréteg egy vázlatát tüntettük fel, a felvitel, ill. a hőkezelés után, keresztmetszetben. Az 1. ábrán az 1 lefutó orsóról a 11 vezető befut a 3 rendezőüregbe, ahol a 2 csévéről lefutó 12 szigetelőanyag, ill. a 2a csévéről lefutó 13 szigetelőanyag egyenletes rétegekben a 11 vezető köré rendeződik. A 12 és 13 szigetelő., ill. bevonóanyagokkal ellátott huzal 4 dep-5 ressziós térbe kerül, alhol megtörténik a 12 és 13 szigetelő, ill. bevonóanyagok töimörödése a 11 vezető felületén. Az így előkészített féltermék az 5 hőkezelő szakaszba jut, ahol bekövetkezik a bevonóanyagok folytonos réteggé 10 átalakulása, majd a 6 utókezelőtérben fejeződik be a gyártási eljárás, ahol arra alkalmasan megválasztott gőzközeg hatására a bevonóréteget kész állapotba hozzuk. A készterméket a 8 dobra csévéljük fel. 15 A 2. ábrán a találmány szerinti berendezés olyan változatát mutatjuk be, alhol a depreszsziós-, a hőkezelő- és az utókezelőtér a paraméterek alkalmas megválasztásával a 7 közös kezelőtérben van elrendezve. 20 , 3a. és 3b. ábrákon érzékeltetjük az eljárás során végibemenő folyamatot, a bevonat vezeték keresztmetszetének egy felnagyított részletén. A 3a. ábrán a 11 vezető fölött, a 12 és 13 25 bevonó-, ill. szigetelőanyagréteg szálasanyag formájában van elrendezve. A 3b. ábra a találmány szerinti hőkezelés alkalmazása utáni helyzetet mutatja, amikor már kialakult a 14 és 15 folytonos bevonó, — ill. szigetelőréteg. 30 A találmány szerinti eljárás gyakorlati megvalósítását az alábbi példákkal mutatjuk be: 1. példa: 35 0,2 mm 0 vörösrézhuzal köré négy szál 180-as metrikus számozású poliésztenfonalait rendezünk el úgy, hogy a fonalak párhuzamosak legyenek a Cu^huzal alkotójával, majd a szálakkal borított huzalt 90-es metrikus számozású 40 színes poliamidszálakkal körülfonjuk. Ezután depressziós zónán átengedve, hősokkal (kb. 1 sec. 250—270 C°) az előzőekben felvitt fonalakat összefüggő réteggé alakítjuk; a most már összefüggő réteggel bevont huzalt a hőkezelés 45 után kapcsolt melegvizes zónán engedjük át, úgy, hogy kb. 15—50 m/pere kihúzási sebesség esetén a 'vizes vályú hossza kb. 15—30 cm legyen. A keletkezett réteg falvastagsága 0,08 mm. 50 A hősokkoit meghatározott ideig, adott hőfokon kell alkalmazni. Adott berendezésen, azonos áthúzást sebesség mellett: 225 C° kályhahőmérsékletnél a bevonati réteg-55 bői óhatatlanul kiálló egyes szálacskák megömledése megkezdődik már, de a réteg külső felülete még nem ömled meg. 230 C° kályhahőmérsékletnél: 60 a szálasanyag-tbevonait külső felülete kezd megömledni. 235—245 'C° kályhahőmérsékletnél: a felületi megömledés a szigetelésben végbemegy, homogén, jóminőségű foly-65 tonos bevonat keletkezik. 3