157504. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfanilamidok előállítására
157504 3 4 lil)-szulf anilamid; N1-etoxiacetil-N '-(5-metil-3--izoxazolil)-szulf anilamid; ^-(n-propoxiacetil)-N^5-metil-3-izoxazolil)^szulf anilamid; N1--(izopropoxiacetil)-N1 -(5-metil-3-izoxazolil)-szulf anilamid; N^terc. butoxiaeetil)-N1-(5-metil-3-izoxazolil)-szulf anilamid; N1-(etoxiacetil)-N4 -(metoxiacetil)-N 1 -(5-metil-3-izoxazolil)~ szulf anilamid; N'-ímetoxiacet^-N^ÍS^-dimetil-5-izoxazolil)-szulf anilamid; ^-(metoxiacetil) -N1-(4,5-dimetil-3-izoxazolil)-szulfanilamid ; N1--(metoxiacetil)-N1 -(4-metoxi-5-metil-3-izoxazolil)-szulf anilamid; N1-(metoxiacetil)-N 1 ^(5-fenil-3-izoxazolil)-szulf anilamid; ^-(metoxiacetil)-N1-(4-klór-5-metil-3-izoxazolil)-szulf anilamid. A találmányunk tárgyát képező eljárás szerint az (I) általános képletű vegyületek oly módon állíthatók elő, hogy valamely (II) általános képletű izoxazolil-szulfanilamidot (mely képletben R3 és R3 jelentése a fent megadott) vagy sóját kis szénatomszámú alkoxiecetsavval vagy reakcióképes származékával hozunk reakcióba. A (II) képletű szulf anilamid és a kis szénatomszámú alkoxiecetsav reakcióját normál körülmények között N,N'-diciklohéxilkarbodiimid és valamely szerves bázis (pl. piridin) jelenlétében végezhetjük el. acetil-származékokból izomerizáció útján is keletkezhetnek. Az izomerizációt magasabb hőmérsékleten — pl. kb. 50 és 100 C° közötti hőfokon, vagy e felett — szerves bázis (pl. piridin) és víz jelenlétében könnyen elvégezhetjük. Fenti okok miatt amennyiben N^alkoxiacetil-származékok előállítása a cél, előnyösen alacsonyabb hőmérsékletet és gyakorlatilag vízmentes körülményeket alkalmazunk. Az Nl - és N^-monoalkoxiacetil-származékok lúgoldhatóságuk alapján könnyen megkülönböztethetők. Az ^-származék ugyanis lúgban oldhatatlan, míg az N/| származék lúgoldható. Az N^-alkoxiacetil-származékok közvetlen előállításának előnyös foganatosítási módja szerint a szabad (II) képletű szulfanilamidot valamely kis szépatomszámú alkoxiecetsavanhidriddel reagáltatjuk. Bár a reakciókörülmények nem különösen korlátozottak, általában kb. 10 C° és 40 C° közötti hőfokon előnyösen szobahőfokon dolgozhatunk. A reagenseket általában ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk. A reakciót előnyösen gyakorlatilag vízmentes körülmények között és a fentiekben ismertetett szerves oldószerek valamelyikének jelenlétében hajtjuk végre. Az NJ , N^-biszíalkoxiacetüVszármazékok a monoalkoxi-származékok készítésénél megadottakhoz hasonló körülmények között állíthatók elő, azzal a változtatással, hogy az alkoxiecetsavanhidridet feleslegben alkalmazzuk. Előnyösebben járhatunk el úgy, hogy a fent ismertetett módon előbb az N^alkoxiacetil-származékokat állítjuk elő, majd az W'-szubsztituenst ezután visszük be a molekulába. A kis szénatomszámú alkoxiecetsavanhidridek könnyen állíthatók elő, oly módon, hogy valamely alkálifémalkoholátot (előnyösen nátriumalkoholátot) klórecetsavval reagáltatunk és a kapott alkoxiecetsavat ecetsavanhidriddel hozzuk reakcióba. A reakció-sémát a képletoldalon „A" jelzéssel közöljük. Az egyes lépéseket önmagukban ismert módon végezhetjük el, pl. a következőképpen: A kívánt alkoholhoz (HROH) kis darabokban fémnátriumot adunk és az elegyet a teljes anyagmennyiség feloldódásáig visszafolyatás alatt tartjuk. Ezután keverés közben, magasabb hőmérsékleten klórecetsav a kiválasztott , alkohollal képezett oldatát csepegtetjük be, miközben a reakcióelegyet 1—3 órán át visszafolyatás alatt tartjuk. Az alkohol eltávolítása után vizet adunk hozzá, majd a reakcióelegyet ásványi savval (pl. kénsavval) megsavanyítjuk — a sók kikristályosodásának megakadályozása céljából előzőleg előnyösen megfelelő mennyiségű vizet adunk hozzá. A kapott alkoxiecetsavat ismert módon izoláljuk, pl. éteres extrakció, az extraktok nátriumszulfát felett történő szárítása, vákuumban való bepárlása, és desztilláció útján. A kapott alkoxiecetsav és ecetsavanhidrid előnyösen ekvimoláris elegyét rövid ideig (pl. 10— 40 percen át) visszafolyató hűtő alkalmazása Eljárásunk előnyös foganatosítási módja szerint acilezőszerként a kis szénatomszámú alkoxi- 30 ecetsav reakcióképes származékát, előnyösen anhidridjét alkalmazzuk. így pl. az N^-kis szénatomszámú alkoxiacetil-származékokat a (II) képletű szulfanilamid .alkálifémsója (előnyösen nátriumsója) és valamely kis szénatomszámú al- 35 koxiecetsavanhidrid reakciójával állíthatjuk elő. A reakciókörülmények nem kritikus jelentőségű tényezők, azonban előnyösen lényegében vízmentes körülmények között dolgozhatunk. Bár magasabb hőmérsékleteket is alkalmazhatunk, a 40 reakciót ajánlatosabb alacsonyabb hőfokon, azaz szobahőmérséklet alatti hőfokon, előnyösen kb. 0—15 C°-on elvégezni. A reakció továbbá előnyösen valamely szerves bázis jelenlétében hajtható végre. Bázisként előnyösen pl. tercier ami- 45 nokat (pl. piridint, pikolint, lutidint, kinolint, trialkilaminókat, mint trietilamint), továbbá alkálifém- vagy alkáliföldfémacilátokat, különösen acetátokat, pl. nátriumacetátot alkalmazhatunk. A reakcióban részt vevő anyagokat és a 50 szerves bázist célszerűen ekvimoláris arányban adagoljuk be, bár ez nem feltétlenül szükséges. A reakciót inert szerves oldószer jelenlétében végezhetjük el; éterékben (pl. dioxán, vagy tetrahidrofurán); ketonokban (pl. aceton vagy me- 55 tiletilketon); aromás szénhidrogénekben (pl. benzol, toluol vagy xilol); vagy klórozott szénhidrogénekben (pl. kloroform). Amennyiben a szerves bázis az alkalmazott reakció-körülmények mellett folyékony, úgy ilyen oldószer felhasználása nem szükséges, ez esetben a bázis feleslege tölti be a reakcióközeg szerepét. Az N4 -alkoxiacetil-származékokat a fenti foganatosítási mód esetében melléktermékként kaphatjuk. Az W'-származékok az N'-alkoxi- 65 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
