157494. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 11- béta-klór-19-nor-szteroidok előállítására

157494 3 4 tásában, amelyek a 3-as és/vagy 17—es hely­zetben egyéb szubsztituenseket tartalmaznak. További figyelemreméltó vegyületek a követ­kezők: 17a-acetoxi-ll/?-klór-19-nor-pregn-4-én­-3,20-dion; 11^-klór-l 9-nor-pregn-4-én-3,20--dion; 17a-acetoxi-3-etoxi-6,ll/?-diklór-19-nor­-pregna-3,5-dién-20-on; 17a-aeetoxi-6,ll/?-di~ klór-19-nor-pregna-4.6-dién-3,20-dion; 17a-acet­oxi-6,ll/?-diklór-19-nor-preg-4-én-3,20-dion; 1 l/?-klór-3-etoxi-l 7a-etinil-ösztra-3,5-dién­-17/S-ol; ll/3-klór-17a-etinil-17/5-hidroxi-3-met­oxi-ösztra-3,5-dién; 17a-etinil, 17a-allil-, 17a (2-metil-prop-2-enil)-, 17a-(l-metil-prop-2--enil)- és 17a-but-2-enil-ll^-klór-17^-hidroxi­-ösztr-4-en-3-on; ll/J-klór-17ia-etinil-47;/?-Jhid­roxi-ösztra-4,6-dien-3-on; 6,11 ß-aiklor-17a-eti­nil-17/?-hidroxi-ösztra-4,6-dien-3-on; 6,ll/?-di-klór-17a-etinil-17^-hidroxi-ösztra-4,6--dien-3-on; 6a,l 1 /?-diklór-l7a-etinil-l7/?-hidroxi­-ösztra-4-en-3-on; 3,17a-diacetoxi-l 1 /?-klór-l 9--nor-pregna-3,5-dien-20-on; 17a-propioniloxi­-11 /?-klór-l 9-nor-pregn-4-én-3,20-dion; 17a-acet­oxi-ll/?-klór-19-nor~pregna-4,6-dien-3,20-on; A találmány szerinti új szteroidokat bármelyik ismert módszerrel el lehet készíteni. A találmány szerinti eljárás azzal jellemezhető, hogy lehetővé teszi a 9a-helyettesítetlen-ll/?-klór-19-nor-szte­roidok előállítását olymódon, hogy a 9a-helyet­tesítetlen-lla-hidroxi-19-nor-szteroidot az (I) ál­talános képletű reagenssel, ahol R1 és R 2 — ame­lyek lehetnek azonosak vagy eltérőek — 1—5 szénatomot tartalmazó alkilcsoportok vagy áral­ku- vagy árucsoportok, vagy azzal a nitrogén­atommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, hetero­ciklikus gyököt képeznek, amely, szükség ese­tén további heteroatomokat tartalmazhat, R3 klór- vagy fluoratom R4 klór- vagy fluoratom és R5 hidrogén, vagy R 4 és R 5 együttesen egy szén-szén kötést jelentenek; y" R6 klór- vagy fluoratom és R7 klór- vagy fluoratom vagy trifluormetil­csoport, és a reakciót kloridionok jelenlétében hajtjuk végre, ha mind R3 , mind R 4 fluoratomot jelent, reagáltatjuk. Ha R3 és/vagy R 4 klóratomok, akkor az (I) képletű vegyület közvetlen klórozószerként hat, ha azonban sem R3, sem R 4 nem klór, akkor a reakciót kloridionok jelenlétében kell végrehaj­tani. Feltételezhető elméletileg, hogy az (I) kép­letű reagens a lla-hidroxilcsoporttal reagál, és HR3 vagy HR4 felszabadulása közben éter köz­benső termék keletkezik, majd ezután a képződő R3~ vagy R 4 ~ nukleofil ionok megtámadják az étercsoportot, lehasítják (I) reagens maradékát, és a 11-es helyzetbe halogént visznek be. A klo­ridion erősebben nukleofil jellemű, mint a fluo­ridion, ezért még abban az esetben is, ha sem R3, sem iR 4 nem klóratomok, a reakció klori­dionok jelenlétében a 11-es helyzetbe klór be­vitelét eredményezi. A találmány szerinti reakció különösen azért előnyös, mivel eddig nem vált ismeretessé mód­szer 9a-hidrogénatomot tartalmazó 11/3-klór­szteroidok készítésére, és a 10-metil-sorozatba tartozó, 9a-hidrogént tartalmazó 11/S-fluor-szte­roidok előállítására korábban leírt módszer könnyen a 9,11 helyzetben telítetlen termék elő­állításához vezethet. Abban az esetben, ha sem R3 , sem R 4 nem klór, akkor a kloridion forrás célszerűen szerves oldószerekben oldható só, de a kation-résznek közömbösnek kell lennie az (I) képletű reagens­sel szemben, pl. ilyen a tercier vagy kvaterner nitrogénbázisok kationja, mint trietilamin, tri­metilamin, piridin, kollidin, tetrabutilammó­niumhidroxid, stb. A legtöbb esetben kloridion forrásként litiumkloridot használnak. Az (I) képletű reagensek, melyekben R3 és R 4 klórtól eltérő szubsztinensek, a következők: N-(2-klór-l,l,2-trifluoretil)-dietilamin, N-(l,l,2,2-tetrafluoretil)-dietilamin, N-(2-klór-l ,1,2-tri--fluoretil)-dimetilamin, N-(2-klór-l,l,2-trifluor­etil-dipropilamin, N-(2-klór-l,l,2-trifluor-etil)­-diizobutilamin, N-(2-klór-l,l,2-trifluoretil)­-dioktilamin, N-(2-klór-l, 1,2-trif luoretil)-m etil­etilamin, N-(2,2-diklór-l,l-difluoretil)-dietilamin, N-(l,l,2,3,3,3-hexafluorpropil)-dietilamin és (N­(l,l,2,2-tetrafluoretil)-diizopropilamin. Az elő­nyös' reagens N-(2-klór~l,l,2-trifluoretil)-dietil­-amin. Az az (I) képletű reagens, amelyben R3 és R 4 közül az egyik vagy mindkettő klór, elsősorban az N,N-dietil-triklór-vinilamin. A reakciót célszerűen közömbös oldószerben, azaz bármely olyan oldószerben, amely nem reagál az (I) képletű reagenssel, mint az aromás vagy alifás szénhidrogének, halogénezett szén­hidrogének, észterek, ketonok, nitrilek, éterek és tercier alkoholok, hajtjuk vére. Ilyen oldó­szer pl. a benzol, toluol, klórbenzol, metilén­klorid, pentán, hexán, ciklohexán, etilacetát, butilacetát, acetonitril, aceton, metiletilketon, tetrahidrofurán, dietiléter, dietilénglikoldimetil­éter, t-butilalkohol, t-amilalkohol, stb. Mivel a kiindulási anyagok gyakran csak kis mértékben oldódnak apoláros oldószerékben, ezért leg­inkább a tetrahidrofuránt használjuk. Ha további klórhelyettesítésre nincs szükség, a szteroidban eredetileg jelenlévő reakcióképes hidroxilcsoportokat, pl. észterezéssel, éterezéssel, stb. meg kell védeni. A találmány szerinti ll/?-klór-19-nor-szteroi­dokat úgy is elő lehet állítani, hogy a megfelelő lla-arilszulfonátot vagy llct-alkilszulfonátot kloridionokkal, pl. alkálifémkloriddal, mint li­tiumklorid vagy tercier szerves bázis hidroklo­ridjával vagy kvaterner szerves bázis kloridjá­val, pl. tetrabutilammóniumkloriddal reagáltat­juk. A reakciót célszerű közömbös poláros oldó­szerben, pl. tetrahidrofuránban lefolytatni. Az 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Thumbnails
Contents