157454. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxazol- és tiazol-származékok előállítására

157454 3 - 4 Ha X kénatomot jelent, akkor egy (II) általá­nos képletű a-haloketont reagáltathatunk égy (III) általános képletű tioamiddal (ahol X, R1 R ;i és R4 a fent meghatározottakat jelenti, Hal pe­dig halogénatomot, például klórt vagy brómot jelent), és ha szükséges, egy ezt követő reakció­val kialakítjuk R4 -ből az R 2 csoportot. Ebben a reakcióban az R4 csoport lehet rö­videbb szénláncú alkoxikarbonil-alkil-csoport, de, ha R3 hidrogén, az R 4 csoport előnyösen haloalkil-csoport és az előállított vegyület álta­lában a (IV) általános képletnek felel meg, ahol R1 jelentése azonos a fent meghatározottal, Alk alkilén-csoportot (előnyösen metilén-csoportot) jelent, míg Hal' a Hal jelzésű halogénatommal azonos vagy attól eltérő halogént jelent. A (IV) általános képletű vegyületet azután az ismert módon alakítjuk át a kívánt (I) általános kép­letű vegyületté. Reagáltathatjuk például alkáli­cianiddal (pl. káliumcianiddal), és a kapott nit­rilt amiddá vagy savvá hidrolizálhatjuk. Más­részt a haloalkil-csoportot reagáltathatjuk egy legalább 3 szénatomot tartalmazó dikarbonsav­-diészter (pl. maionészter) alkáli fém-vegyületé­vel, melyet azután hidrolizálunk és egyik kar­boxil-csoportját dekarboxilezzük. Ha úgy kívá­natos, homológ vegyületet képezhetünk Arndt— Eistert-elj árassal. Ha olyan (I) általános képtetű vegyületet kí­vánunk előállítani, melynek képletében X oxi­génatomot jelent, a megfelelő ismert oxazol-elő­állítási módszert használhatjuk (ld. pl. Robert E. Elderfield: „Heterocyclic compounds" 5. köt. 302—323, Wiléy and Sons. kiadás). Ha R3 hidro­gén, az ismert iminoéter-szintézist alkalmazhat­juk, például az 1. reakcióegyenlet szerint el­járva. Eszerint a reakcióegyenlet szerint egy (Via) képletű cianidot, például ciklohexilnitrilt reagál­tatunk egy alkanollal (előnyösen metanollal) ha­logénhidrogén- (például sósav) jelenlétében. A kapott (Vlb) képletű vegyületet alkil-glicin hid­rohalogeniddel (így etil-glicin hidrokloriddal) reagáltatjuk. A kapott (Vlc) vegyületből azt al­kilformiáttal és alkáli fém-alkoxiddal reagáltat­va (VId) képletű vegyületet képezünk, melyet azután gyűrűzárással, például ecetsavval a (VIe) képletű észterré alakíthatunk, melyből hidrolízis és redukció után a (Vlf) általános képletű hidro­ximetil-vegyületet nyerjük. Ez utóbbit halogé­nezve (pl. tionilkloriddal) majd a halogén-ve­vegyületet alkálicianiddal reagáltatva (VIh) ál­talános képletű nitrilt kapjuk, amelyet a (Vli) általános képletű savvá hidrolizálhatunk. Ha úgy kívánatos, a (Víg) vagy a (Vli) általános képle­tű oxazolból homológ vegyületeket állíthatunk elő az ismert módon, például úgy, ahogy azt előbb a tiazolokkal kapcsolatban említettük. A fenti reakciósorozat kiindulási anyagai is­meretesek vagy előállíthatók a hasonló képletű ismert vegyületek előállításának leírt módszerei­vel, így a (III) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk a megfelelő tiobenzamidok ismert előállítási eljárásával, a (II) általános képletű vegyületeket pedig a megfelelő nem halogéne­zett keto-vegyületek halogenezésével. így pél­dául fenilacetil-klorid és dietil-etoximagnézium­malonát reakciójával ketoésztert készíthetünk, melyet azután brómozunk. Ha az R4 csoportot tartalmazó oxazol- vagy tiazol-gyűrűt már megkaptuk, a kívánt R2 cso­portot kialakíthatjuk az ismert módon, például nitrilt amiddá vagy savvá, vagy alkohol jelen­létében észterré hidrolizálva. Az amidképződés­hez vezető hidrolízist pontosan szabályozott kö­rülményék között kell végeznünk, például hideg tömény ásványi savval, így sósavval, mivel túl erélyes körülmények között sav keletkezik. Az amidot előállíthatjuk a savból is, ha annak ha­logenidjét (melyet például tionilkloriddal állí­tunk elő) ammóniával reagáltatjuk, vagy ammó­niumsóját hevítjük. Másrészt különösen előnyös vegyületeket kapunk, ha az acetonitrilt az ecet­sav-származékká hidrolizáljuk. A savat azután egy bázissal sóvá alakíthatjuk, észterezhetjük, vagy aciloximetil-halogeniddel reagáltatva aciloximetil-észtert képezhetünk be-Lőle. Az alkilésztert hidroxilaminnal reagáltatva hidroxámsav-származékká alakíthatjuk. Magától értetődik, hogy az az alifás sav-cso­port, mely gyógyszerészeti szempontból hatásos oxazol- vagy tiazol származékhoz vezet, lehet egy megfelelő telítetlen alifás sav is, például ak­rilsav is lehet. Ilyen vegyületet maionsavas kon­denzációval állíthatunk elő olyan oxazolból vagy tiazolból, melyben az R1 formil csoportot jelent. A találmány szerinti eljárással előállított ve­gyületek gyűrűjében egy bázikus nitrogénato­mot tartalmaznak, mely gyógyszerészeti szem­pontból számításba vehető savakkal addíciós sók képzésére alkalmas, bár ezek á sók könnyen hid­rolizálnak. Az ilyen sók szintén a találmány tár­gyát képezik. A találmány szerinti eljárással előállított új vegyületek értékes farmakológiai hatást mutat­nák és/vagy hasonló vegyületek előállítá­sának közbeeső termékei. Közelebbről, ezek az új vegyületek a szokásos farmakológiai eljárá­sok során általában gyulladásgátló hatásúaknak bizonyulnak, és gyulladások kezelésére alkalma­sak. A találmány szerinti eljárással előállított ve­gyületek tulajdonságainak farmakológiai érté­kelése során a vegyületek fent részletezett ha­tásait in vivo Winter és munkatársai, valamint Buttle és munkatársai módszerével vizsgáltuk. Az (I) általános képletű vegyületek az előbbi vizsgálat során a szóban forgó vegyülettől füg­gően 10—250 mg/kg-os dózisban orálisan bead­va általában gyulladásgátló hatást mutattak. Különösen nagy aktivitást tapasztaltunk a 2--tiklohexiltiazol-4-il-ecetsav vizsgálatakor; jó­nak bizonyult a megfelelő amid és /3-dimetilami­no-etil-észter hidroklorid is, miként az alábbi táblázatból kitűnik, mely a százalékos gátlást.és az alkalmazott dózist mutatja. 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents