157448. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-karbonsavamido-kinoxalin-di-N-(1,4)-oxidok előállítására

- 3 157448 4 baktériumokkal szemben igen jó antibakteriális hatást fejtenek ki. A vegyületek mind orálisan, mind parenterálisan alkalmazhatók. Azt találtuk, hogy akut általános fertőzés 5 esetén 5—150 mg/testsúly kg, előnyösen 25— 150 mg/testsúly kg dózisok alkalmazásával meg­felelő hatást érthetünk-el. Egyes esetekben azon­ban, a fertőzéstől vagy a baktérium fajától, a kísérleti állatok testsúlyától, az alkalmazás 10 módjától, az állat fajétól, az állatnak a gyógy­szerrel szemben mutatott egyéni érzékenységé­től, továbbá az alkalmazott gyógyszerformától és a beadagolás időpontjától ill: szakaszaitól függően ezektől az értékektől el kell térnünk. 15 így pl- egyes esetekben a fent megadott mini­mális értékeknél kisebb mennyiségeket is al­kalmazhatunk, más esetekben a felső határt, túl kell lépnünk. . Ha nagyabb mennyiségű gyógyszert kell beadnunk, úgy azt előnyösen 20 naponta több részletben adagoljuk. Az ember­gyógyászat területén előreláthatólag ugyaneze­ket a dózishatárokat alkalmazhatjuk, azonban az eltérő anyagcsereviszonyok miatt a meg­adottnál kisebb dózismennyiségek is számításba 25 jöhetnek. szénatomos rövidszénláncú alkil-csoport helyet­tesítheti'. Ez utóbibi allkil-csoport adott esetben egy hidroxil-, metoxi- vagy acetoxi-helyéttesítőt is hordozhat. , Ha kiindulási anyagiként 2-klórmetil-3--katrbonsíavmetilamido-kinoxalin-di-N~(l,4)-oxi­dot és nátriumbenzoátot alkalmazunk, az A. reakcióegyenletben leírt folyamat megy végbe. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként pl. az alábbi 24ialogénmetil-3--karbonsavamido-kinoxalin-di-N-(l,4)-oxido;kat alkalmazhatjuk: 2-klórmetil-3-karbonsiavmetil­amido-kinoxalin-di-N-(l ,4)-oxid, 2-klórmetil-3--karbonsavbutilamido-kmox]alin-di-N-(>l,4)-oxid, -2-íklórmetil-3-karbonsav^-metoxi-etilamido­.-kinoxalin-di-N-(l,4)-oxid, 2-klórmetil-3-karbon­sav-dimetilamido-kinoxalin-di-N-(l,4)-oxid, 2-iklórmetil-3-ikarbonsav-/ 8-aoetoxi-metilamido­-kinoxalin-di-N-(l,4)-oxid, 2-brómmetil-3--karbonsavpirrolidinamido-ikinoxalm-di-(l,4)­-oxid, 2-klórmetil-3J karbonsavamido-kinoxalin­-di-N-(l,4)-oxid, 2-klórmetil-3-karbonsavmetil­amido-7-metil-kinoxalin-di-N-(l ,4)-oxid, 2-klór­metil-3-karbonsavpiperazinilamido-kmoxalin­-di-N-(l,4)-oxid. Reakciópartnerként pl. az alábbi mono­karbonsavsókat alkalmazhatjuk: nátriumacetát, káliumacetát, ammóniumacetát, nátriumbenzoát, nátriumszalicilát. 1 mól 2-halogénmetil-3-karbonsavarnido-kin­oxalin-di-N-(l,4)-oxidhoz 1—2 mól monokarbon­savsót használunk fel. A monokarbonsavsókat szilárd anyag formájában, vagy vízben oldva alkalmazhatjuk. Hígítószerként vízzel elegyedő szerves oldószereket, rövidszénláncú alkoholo­kat —• előnyösen etanolt —, acetonitrilt, di­metilformamidot, dimetilszulfoxidot vagy di­oxánt alkalmazhatunk. A találmány szerinti el­járás egyik előnyös megvalósítási módja szerint egy mól 2-halogén:metil-kinoxalin-di-N-(l,4)-oxi­dot valamely, fent ismertetett szerves hígító­szerben szuszpendálunk vagy oldunk, és elegy-, hez tömény vizes oldat formájában 1—2 mól monokarbonsavsót adunk. A reakciót kb. 40 C° és kb. 160 C° közötti hőmérsékleten, előnyösen kb. 60 C° — kb. 100 C° hőmérséklettartományban végezzük. A találmány szerinti eljárással előállítható (III) általános képletű 3-karbonsavamido-kín­oxalin-di-N-(l,4)-oxidok színtelen, vagy hal­ványsárga — hússzínű, kristályos anyagok. A fenti vegyületek általában hűtés hatására ki­válnak a reakcióelegyből, s azokat szokásos módszerekkel különíthetjük el. A termékeket adott esetben szokásos módon tisztíthatjuk. Mint már korábban említettük, a találmány szerint előállítható új vegyületek kemoterápiás hatással rendelkeznek. A vegyületek kemoterá-­piás hatását mind állatkísérletekben (orális és szubkután) akut baktériumfertőzés esetén, mind in vitro kísérletekben megvizsgáltuk. A talál­mány szerint előállítható vegyületek mindkét' esetben mind gram-pozitív, mind gram-negatív A kemoterápiás szereket önmagukban, vagy egyéb, gyógyászatilag elviselhető hordozóanya­gokkal együtt alkalmazhatjuk. A vegyületeket különböző közömbös hordozóanyagokkal együtt tabletták, kapszulák, hintőporok, permetek, vi­zes szuszpenziók, injiciálható oldatok, elixirek, szirupok vagy hasonló készítmények formájába hozhatjuk. Hordozóanyagként szilárd hígító­vagy töltőanyagokat, steril vizes közeget, vagy különböző, nem toxikus szerves oldószereket és hasonlókat alkalmazhatunk. Az orális alkalma­zásra szánt tablettákat természetesen édesítő­anyagok és hasonló szerek felhasználásával is előállíthatjuk. A gyogyászatiliag hatásos vegyü­letet az előbb felsorolt esetekben az összanyag­ra számított 0,5—90 súly %-os mennyiségben alkalmazzuk, azaz olyan mennyiségben, amely az adott adagolási formában megfelelő hatást biztosít. Az orális alkalmazásra szánt tabletták egyéb adalékanyagokat, mint nátriumcitrátot, kalcium­karbonátot vagy dikalciumfoszfátot, továbbá különböző segédanyagokat, mint keményítőt, előnyösen burgonyakeményítőt vagy hasonló­kat, és kötőanyagokat, mint polivinilpirrolidont, zselatint és hasonlókat tartalmazhatnak. A tab­letta alapanyagához ezen kívül síkosítóanyago­kat, mint magnéziumsztearátot, nátriumlauril­szulfátot vagy talkumot is adhatunk. Orális al­kalmazásra szánt vizes szuszpenziók és/vagy elixirek előállítása esetén a hatóanyagot kü­lönböző ízjavítószerekkel, festékanyagokkal, emulgeálószerekkel és/vagy hígítóanyagokkai, mint vízzel, etanollal, propilénglikollal, glicerin­nel vagy hasonlókkal elegyíthetjük. Parenterális .alkalmazás esetén a hatóanyag szezám- vagy földimogyoróolajjal, vizes propi­lénglikollal, vagy NjN-dimetilforniamiddal ké­ld 15 20 25 £0 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Thumbnails
Contents