157415. lajstromszámú szabadalom • Eljárás peptidek és azok származékainak szabályozott szintézisére

19 157415 20 A ditiokarbioxilezést ugyanannak az eljárásnak a használatával és ugyanazoknak az elveknek az alkalmazásával. Iahet megvalósítani, mint amelyeket az NOA eljárással kapcsolatban említettünk a dekarboxilezésrs. A detiokarb- 5 oxilezés egy további aminosavat vagy aminosav-származékot lehet a peptidlándhoz adni a fentebb leírt eljárás megismétlése útján. Ha a fentebb leírt körülmények között dolgozunk, élőire meghatározott szerkezetű polipeptiideket lehet készíteni olyan módon, hogy aminosavat, pepiidet vagy azok származékát egymást követően reagáltatunk a kiválasztott N-tiokarboxianhidrdddel; szükség esetén detiofcarboxilezzük a kapott N-ttiokarbaimátot, és a reakciót anélkül, hogy elkülönítenénk a képződött termékeket, annyiszor megismételjük az eredeti reakcióközegben, ahányszar szükséges, amíg meg nem kapjuk a kívánt lánchosszúságú és szerkezetű pohpeptid termieket. Úgy is eljárhatunk, hogy egy peptid N-tiokarboxianhidridjét egy másik pepiiddel reagáltatjuk, pontosan ismert szerkezetű, nagy molekulasúlyú polipeptidek nyerése céljából. Az NCA eljárás elkülönítési műveleteit és technikáját hasonlóképpen fel lehet használni a TCA eljárásiban is. A TCA eljárás egyik sajátsága, hogy az aszpairtinisav és a glutaminsaiv, valamint- a hisztidin tioanhidridjeit meglepő módon fel lőhet használni toiváíbbi funkciós csoportjaik megvédése nélkül is. A találmány szerinti eljárásban felhasznált N-tiokarboxi-aminosavarihidrideket célszerűen úgy állítjuk elő, hogy egy aminosav alkil-tionouretán-saármazékát vagy egy aminosavat ciklizálunk, például foszfortrihalogeniddel, így foszfortribromiddal végzett kezelés útján. A tionouratánt úgy állítjuk elő, hogy egy aminosavat egy dialkil-xantáttal vagy dialkaril-xantáttal reagáltatunk, célszerűen az előbbivel. Ezt . az eljárást a csatolt rajz szerinti 1. reakcióegyenlet mutatja be, ahol R aminosav-maradékot jelent, míg az RÍ és R2 gyökök azonosak vagy eltérők lehetnek, és rövidszénláracú alkilvagy aralkÜHCsoportot jelenthetnek, célszerűen legfeljebb 8 szénatommal. Az N-tiokarboxi-aminosavanhidridek alábbi előállítási módjait a kívánt vegyületek előállításának illusztrálására adjuk meg. 1. készítmény N-tiakariboxi-leucinanhidrid Összesen 52,5 g leucint felveszünk 34,2 ml 45%-os etanolos káliumlhidroxid-oldaitban, majd 10 ml vizet adunk hozzá. Az oldathoz 40 ml metanolban 43,9 g dimetil-xantátot adunk. A kétfázisú rendszert kb. 50 C°-ra melegítjük; így, egyfázisú rendszer képződik, metilmerkaptán felszabadulása mellett. Az oldatot 50 C°-on tartjuk kb. 90 percen át, majd az etanol legnagyobb részének eltávolítása céljából bétöményiítjük. A maradékot 100 ml vízzel hígítjuk, és kétszer mossuk 100—100 ml étilacetáttal, a reagálatlan xantát eltávolítása céljából. A. vizes réteget .34 ml tömény sósavat tartalmazó 200 ml etilacetáthoz adjuk, és további 50 ml vizét adunk hozzá. E kezeléssel az N-tíokarbalkoxi-leucin káliuimsóját a kívánt savvá alakítjuk és a szerves fázisba extiraháljuk. A vizes réteget további etilaoatáttal mossuk, és az egyesített szerves rétégeket kétszar mossuk telített nátriumklorid-ioldat 40—40 ml-es adagjaival, majd vízmentes n'átriumszulfát fölött szárítjuk és szűrjük. A szűredéket csökkentett nyomáson viszkózus olajjá töményi'tjük, amely állás köziben kikristályosodik. A terméket megtisztíthatjuk oly módon, hogy meleg benzolban felvesszük, majd hexán hozzáadásával kicsapjuk. Az így készített N-tiokarbetoxi-leucint úgy alakítjuk át N-tiokairboxi-leucinanhidriddé, hogy összesen 5 g anyagot felveszünk 20 ml benzolban, majd 2 ml ifoszfortribromidot adunk hozzá. A reákcióelegyet keverés közben kb. 40 C°-ra melegítjük, majd lehűtjük a -kívánt termék kristályosítása céljából. A terméket szűréssel, hideg benzollal és vízzel végzett mosással, majd szárítással nyerjük ki. 2. készítmény N-tiokariboxl-glicinanhidrid Összesen 60 g glieint. felveszünk 18 ml vízben, és 75 ml etanolos káliumhidroxidot (11,7 n) és 97,5 g dimietiilxantátot adunk hozzá.. A reákcióelegyet kb. 25 C°-on tartjuk két órán át, majd fél órán át kb. 45 C°-on melegítjük, és csökkentett nyomáson betöményítjük az etanol legnagyobb részének eltávolítása céljából. A fconcentrátumot 180 ml vízzel hígítjuk, és kétszer 100 ml éterrel extraháljuk a reagálatlan xantát eltávolítása céljából. A lúgos vizes rétegre 150 ml etilacetátot rétegezünk, majd 73 ml 12 n sósavat és 70 ml vizet adunk hozzá. A vizes réteget elkülönítjük, és 100 ml etilacetáttal ismét extraháljuk. Az egyesített szerves rétegeket kétszer 50 ml telített nátriumklorid-oldattal mossuk, majd nátriumszulfát ifölött szárítjuk. A szárító anyagot szűréssel eltávolítjuk, és a szűredéket csökkentett nyomáson betöményítjük. Az így kapott metiltionouretán-glicint úgy tisztítjuk meg, hogy 150 ml etilacetátban felvesszük, szűrjük, és a kivált terméket 350 ml hexán hozzáadásával kicsapjuk. Az így előállított metiltioinou-retán-glicLit (8 g) 40 ml tetrahidrofuránban felvesszük, és lassan 6,1 ml foszfortribromidot adunk hozzá, miközben a hőmérsékletet 25 C° és 35 C° között tartjuk. A reákcióelegyet 200 ml 10%-os vizes nátriumhidrogéníkarbonát^oldabba és 100 15 20 25 c0 as 40 45 50 55 60 10