157387. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amino-4H-3,1-benzotiazin származékok előállítására

157387 8 vegyületek adott esetben alkilezbetők is, -ilyenkor az R4

szubsztituens S-alkil-csoporttá alakul át. R4

szubsztituensként klór- vagy brómatomot tartalmazó (V) általános képletű vegyületeket azokból az (V) általános képletű vegyületékből állíthatunk elő, amelyekben R4 szubsztituens jelentése aminocsoport. Ezt a vegyületet Sandmeyer reakcióba visszük (pl. analóg módon a Helv. Chim. Acta. 32, 63—68 oldalain megjelent cikkben közölt módszerrel). A c) szerinti reakció 20 és 250 C°, előnyösen 80 és 200 C° közötti hőmérsékleten folytatható le, a reakció időtartama 15 perctől 24 óráig terjed, emellett a reakciókörülmények kiválasztása az (V) általános képletű vegyületek reakcióképességétől függ. Oldó- vagy hígítószer felhasználása ezeknél a reakcióknál előnyös lehet, azonban nem feltétlenül szükséges. Oldószerként főként aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol és xilolok, alifás- és aromás klórozott szénhidrogének, mint kloroform, tetraklóretán, klórbenzol, továbbá éterek, mint tetrahidrofurán, dioxán, glikol-dimetil- és dietilénglikol-dietiléter jön számításba, ezenkívül a bevitt aminők feleslegben oldószerként is használhatók. A felhasznált aminők és oldószerek forrpontjától és a szükséges reakcióhőmérséklettől függően a fenti reakciót adott esetben zárt reaktorban végezzük. Az (I) általános képletű vegyületek d) eljárásváltozat szerinti élőállítása során olyan (V) általános képletű vegyületekből indulunk ki — amelyben R4 szubsztituens jelentése aminocsoport —• és e kündulóanyagot valamely (VII) általános képletű alkohol reakcióképes származékával reagáltatjuk. Alkoholok reakcióképes származékaiként főként a halogenidék, mint kloridok, bromidok, jodidok, továbbá a megfelelő szulfátok, karbonátok és alkil- vagy arilszulfonátok használhatók. Példaként a metiljodidot, dimetilszulfátot, etüjodidot, benzilbromidot, dimetilaminoetilkloridot, piperidinilpropilkloridot, bisz-(dietilaminoetil)-karbonátot vagy etiltoluolszulfonátot említjük meg. Az alkilezést szokásos módon bázisos kondenzálószerek mint alkálikarbonátok vagy alkálihidroxidok, alkálialkoholátok, alkáli- és földalkáliamidok ill. — hibridek jelenlétében folytatjuk le. Az e) reakcióváltozatnál használt (VIII) általátos képletű kiindulóanyagok előállítása során pl. valamely (I) általános képletű vegyületet — ahol R jelentése hidrogénatom — szokásos módon karbonsavhalogenidöklkel vagy karbonsavanhidridekkel acilezünk, vagy a megfelelő szabad karbonsavakat vízlehasítószerekből, pl. karbodiimidekből, mint diciklohexilkarbodiimidből vagy klórhangyasav-etilészterből és tercier aminokból mint trietilaminból vagy piridinből álló keverékkel reagáltatjuk. Eljárhatunk akként is, hogy a (II) általános képletű vegyületeket az R'^CO—N = S általános képletű acilizotiocianátokkal — ahol R' jelentése a fentiekkel egyezik •— reagáltatjuk és az így előállított aciltiokarbamidokat a b) reakcióváltozattal analóg módon a (VIII) általános képletű vegyületekké alakítjuk át. A (VII) általános képletű vegyületeket szokásos módon, komplex fémhidridekkel, főként li-~ tiumalumíniumhidriddel indifferens oldószerekben, előnyösen éterekben, mint dioxánban, dietiléterben, tetrahidrofuránban, adott esetben aromás szénhidrogénekkel való elegyben 0 C° és az alkalmazott oldószer forrpont hőmérséklete közötti hőmérséklettartományban redukáljuk. Ha halogénacilvegyületeket használunk, _ akkor ezeket először a megfelelő aminokkal reagáltathatjuk. Aminként dimetilamint, dietilamin!., vagy a megfelelő heterociklusos aminokat, mint piperidint, pirrolidint, morfolint, N^metilpiperazin vagy N-benzilpiperazint használunk. Alternatív módszer szerint először a leírt módon redukálunk és végül a kapott balogénalkilszárniazékokat az előbb felsorolt aminokkal a szokásos módon reagáltatjuk.' Ennél a reakciónál aminfelesleg alkalmazása a felszabaduló halogénhidrogének lekötése céljából előnyösnek bizonyult. Az f) reakcióváltozatnál kiindulóanyagként a (IX) általános képletű vegyületek pl. a következők jönnek számításba: 2-etiiamino~4,4-dimetil-4H-3,l-benzoxazin, 2-etilamino-4,4-dimetil-6-klór-4H-3,l-benzoxazin, 2-j

rnetilamino~4,4-dietil-4H-3,l-benzoxazin, 2-ammo-4-metil-4-fenil-4H-3,l-benzoxazin, 2~etilamino-4-metil-4-fenil-4H-3,l-benzoxazin, 2-amino-4-metil-4-fenil-6-klór-4H-3,l-benzoxazin, 2-metilamino-4-metil-4-f enil-6-klór-4H-3,1 --benzoxazin, 2-etilamir,o-4-,metil-4-fenil-6-klór-4H-3,l-benzoxazin, 2-benzilamino-4-metil-4^fenil-6-klór-4H-3,l-benzoxazin, 2-etilamino-4-metil-4-fenil-5-nklór-4H-3!

l-benzoxazin, 2-etilamino-4-etil-4-f enil-6-klór-4H-3,1 --benzoxazin, 2-etilaimino-4-etil-4-klórfenil-6-klór-4H-3,l-benzoxazin, A (IX) általános képletű vegyületeket kénhidrogénnel vagy szervetlen szulfidokkal, mint alkáliszulfidokkal, vagy foszforszulfidokkal, előnyösen pedig foszfor pentaszulfiddal vagy ezek keverékével 50—200 C°, előnyösen 80—160 C° között reagáltatjuk, adott esetben valamely szerves oldószer, mint piridin, aromás szénhidrogén mint benzol, toluol vagy xilol, vagy alifás vagy aromás klórozott szénhidrogén, mint széntetraklorid, tetraklóretán vagy klórbenzol jelenlétében. A felhasznált oldószer forrpontja, valamint a szükséges reakcióhőmérséklet függvényében, főként kénhidrogén reakciókomponens felhasz-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60