157387. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amino-4H-3,1-benzotiazin származékok előállítására
5 hidrogénjodid, továbbá kénsav, foszforsav, rövidszeniáneú alifás karbonsavak, mint hangyasav vagy ecetsav, haiogénkarbonsavak, mint klórecetsav, trifluorecetsav, valamint benzol- és toluolszuifonsav vagy ezek keverékének jelenlétében végezzük. Adott esetben a reakciónál vízlehasító szereket, pl. szervetlen savhalogenideket vagy savanhidrideket, mint foszfortrikloridot, . íoszfortribromidot, fosaiorpentakloridot, . vagy foszforpentoxidot végül cinkkloridot, vagy bóríluoridot is használhatunk. A (II) általános képletű vegyületeknek (Illa) általános képletű tiokarbaimidökkal való reakciójánál képződő (II) általános képletű izotiuronium sókat — amelyben X egy -S-C(NH2) — gyököt jelent — általában izoláljuk, mivel ezek a reakció közben könnyen átalakíthatók a kívánt végtermékekké. A (II) általános képletű vegyületek és a (Illb) általános képletű vegyületek közötti reakció 0—200 C°, előnyösen 20—130 C° közötti hőmérsékleten megy végbe. A közbenső termékként képződött iiokarbamid-származékok, amelyek kívánt esetben a reakcióelegyből izolálhatok, célszerűen a reakciókeveréknek vagy az izolált közbenső terméknek szervetlen vagy szerves savakkal vagy vízlehasítószerekkel való kezelésénél a végtermékké átalakíthatók, emellett pedig a reakciósebességtől függően emelt hőmérsékleten dolgozhatunk. Oldó- vagy hígítószerként a fenti reakcióknál adott esetben víz, rövidszénláncú alkoholok, mint metanol, etanol, izopropanol, éterek, mint dietiléter, tetrahidrofurán, dioxán, továbbá glikol, glikoimonametil- és -etiléter, di- és trietilénglikol, valamint aromás szénhidrogének mint benzol, toluol, xilol, vagy klórozott szónhidrogének, mint klórbenzol, kloroform, triklóretilén vagy tetráklóretán használható. A megfelelő oldószer vagy hígítószer kiválasztása a imindenkori reakciókomponensek stabilitásától és reakcióképességétől függ. A (II) általános képletű benzhidrilhalogenideknek (X = klór, bróm), illetve ezek savas addíciós sóinak a (Illa) ós (Illb) általános képletű vegyületekkel való reakciója során általában savak vagy vízlehasítószerek jelenléte a 50 közbenső vegyületként képződő tiokarbamidszármazék gyűrűzárásához nem szükséges. Ezeket a reakciókat előnyösen olvadékállapotban, vagy valamely alkalmas oldószerben hevítéssel végezzük. 55 A reakcióidők az egyes komponensek reakcióképességétől és a megválasztott hőmérséklettől függően tág határok között változtathatók. A feldolgozásnál a többnyire sóformában képződő (I) általános képletű vegyületeket adott esetben az oldat bepárlása után közvetlenül izolálhatjuk, kívánt esetben pedig alkáliákkal történő kezeléssel a szabad bázisokká alakíthatjuk át. Az izolálás elvégzése előtt a raakciófceveré-Í7387 6 ket meglúgosíthatjuk, azáltal a végtermékek szokásos módon szabad bázisok formájában izolálhatok. A b) el jár ás változatnál használt (IV) általá-5 nos képletű kimdulóanyagokat úgy lehet előállítani, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet — amely képletben X halogénatom, hidroxil-, alkoxi-, alkanoiloxi- vagy alkiltiocsoport — valamely R~N=C=0 általános kép-10 létű izocianáttal, — ahol R szubsztituens, jelentése a fentiekkel egyezik — reagáltatjuk. A (IV) általános képletű vegyületek helyett a b) eljárási változatban az említett fcarbamidok s funkciós származékai pl. olyan vegyületek is használhatók, amelyek a karbamid csoport helyett karbámiddá átalakítható csoportokat mint karbodiimid-, guanidino- vagy klórhangyasavészteramidin-csoport tartalmaznak. Ezek is a kívánt végtermékké átalakíthatók. A (IV) általános képletű vegyületeknek kénhidrogénnel vagy szervetlen szulfidokkal, mint alkáliszulfidokkal vagy foszforpentaszulfiddal vagy ezek keverékeivel történő reakcióját 50— 200 C° előnyösen 80—160 C° közötti hőmérséklettartománjrban, adott esetben sav beadagolása közben és valamely szerves oldószer, pl. aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol, vagy xilol vagy alifás vagy aromás klórozott szénhidrogének imint széntetraklorid, tetráklóretán vagy klórbenzol, esetleg piridin jelenlétében hajtjuk végre. Az alkalmazott oldószerek forráspontjától és a szükséges reakcióhőmérséklettől függően — főként pedig kénhidrogén felhasználása esetén — a fenti reakciót célszerűen nyomás alatt folytatjuk le. A (IV) általános képletű karanabidok — amelyekben X szulfhidril-'csoportot jelent —• valamely vízlehasítószerrel, mint szervetlen savhalogenidekkel és 'savanhidridékkel is a kívánt végtermékké átalakíthatók. Az (V) általános képletű vegyületeket — amelyek a c) eljárásváltozat szerint a "(VI) általános képletű aminokkal vagy azok sóival történő reagáltatásnál kiindulóanyagként szükségesek, pl. a következő módon állítjuk elő: valamely (II) általános képletű vegyületet az a) eljárásváltozat szerint tiokarbamiddal reagáltatunk. Ekkor oly (V) általános képletű vegyületek képződnék, amelyben az R4 szubsztituens aminocsoportot jelent. Ha pedig valamely (II) általános képletű vegyületet — amely képletben X jelentése halogénatom, hidroxil-, szulfhidrilvagy alkanoiloxi-csoport — valamely bázis, mint pl. alkálihidroxido'k jelenlétében széndi-60 szulfiddal vagy alkálixantogenátokkal viszünk reakcióba (pl. analóg módon a J. Pharmaz. Soc. Japan, 57, 54, 1937. cikkben leírt módszerrel), akkor oly (V) általános képletű vegyületek állíthatók elő, amelyben R4 szubsztituens szulf-65 hidril-csoportot jelent. Az előállított merkapto-S