157384. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tionin-származékok előállítására
157384 7 8 A kontroll csoportban tumormentes állat nem fordult elő. A kezelt állatok 47%-a tumormentes, Yoshida-tumor esetében 100%-os tumormentességet sikerült elérni. 2 hónappal a kezelés után a tumormentes állatok közül egy nél lépett fel tumor, a többi tumormentes maradt. A vegyület az alkalmazott dózisokban egyáltalán nem mutatkozott toxikusnak. Említést érdemel még, hogy a fenti új vegyület-jelentős gátlást mutatott C3 H egértumoton is. Spontán keletkezet C3 H emlőtumort nőstény C3 H egerekbe oltottunk, majd 24 óra múlva 150 mg/kg dimetilszulf oxidban oldott anyagot adtunk be i. m. az állatoknak. A kezelést 26 napon át folytattuk. A kezelés befejezése után 15 nappal a kontroll állatok tumorának átlagsúlya 4,2 g, a kísérleti állatoké pedig 0,82 g volt. A gátlás tehát 80,5%-os. A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a találmány szerinti új vegyületek nagy része gyakorlatilag minden toxikus hatás nélkül specifikus és igen intenzív, széles spektrumú tumorgátló hatással rendelkezik. Az új vegyületekben a heparinhoz való kötődés dominál, a citosztatikus csoport a vegyületeknek amúgy is meglévő hatását fokozza. A vegyületek perorálisan is alkalmazhatók hatáscsökkenés nélkül. Eljárásunkat az alábbi kiviteli példákon mutatjuk be: 1. 39,8 g (0,2 mól) fentiazint 200 ml dioxánban oldunk, az oldathoz 147 g (1,4 mól) dietanolamin 600 ml metanollal készített oldatát adjuk, és a reakcióelegybe jéghűtés és keverés közben 31 ml (0,6 mól) brómot csepegtetünk. Ezután a sötétkék reakcióelegyet 1,7 1 vízbe öntjük, a mintegy 10—15 g mellékterméket kiszűrjük, és a mellékterméket 300 ml vízzel mossuk. A tintakék oldatot vákuumban bepároljuk. A maradék a színezék mellett sok dietanolaminhidrobromidot tartalmaz. A maradékot 100 ml 50—60 C°-os 85%-os ecetsavban feloldjuk, az oldathoz 100 ml tetrahidrofuránt adunk, és az elegyet több napon át jégszekrényben tartjuk, miközben időnként megkapargatjuk. A kivált, zöldes, fénylő tűs kristályokat kiszűrjük, kevés 2:1 arányú jégecet :tetrahidrofurán eleggyel mossuk. 21 g, vízben kék színnel oldódó N, N, N', N'-tetra(/?-hidroxi-etil) -2,7-diamino-fentiazóniumbromidot kapunk. A terméket jégecetes átkristályosítással, vagy jégecetes oldatából ugyanolyan térfogatú dioxánnal kicsapva tisztíthatjuk. A finom, fémzöld színű fénylő tűs kristályok analízise a várt C90 H2 fi BrN 3 OS4 képletnek megfelelő. Számított %: C=49,59 H=5,41 N=8,68 S=6,62 Br=16,50 Talált %:• C=49,44 H=5,72 N=8,88 S-6,48 Br=16,33 2. Az 1. példa szerinti kiindulási vegyületeket alkalmazzuk, de a reakciót dioxán-metanol oldószerkeverék helyett 500 ml dioxánban hajtjuk végre. A keletkező fenti azóniumbromid sűrű sötétkék olajként elválik a sötétzöldes dioxános fázistól. A vízben nem oldódó melléktermékek eltávolítása céljából a termékhez dekantálás után célszerűen 1,7 liter vizet adunk. Tekintettel arra, hogy az 1. példában leírt eljárásban a fentiazónium-származék kristályos kiválása nem minden esetben indul meg, és a terméket tovább reagáltatjuk (pl. az OH csoportokat klór- vagy brómatomra cseréljük), az elkülönítést úgy végezzük, hogy a vízben lévő színezéket kevés aktív szénre adszorbeáljuk. A kék oldathoz keverés közben addig adunk aktív szenet, amíg az oldat elszíntelenedik, vagy világos-zöldessé válik. A szilárd anyagot kiszűrjük, sok vízzel oldószer- és dietanolamin-hidrobromid-mentesre mossuk, majd az adszorbeált színezéktől grízessé vált aktív szenet 35 C° alatti hőmérsékleten levegőn vagy exszikkátorban szárítjuk. 92 g adszorbátumot kapunk, amely 62 g aktív szénből és 30 g N, N, N', N'tetra- (/3-hidroxi-etil) -2,7-diamino-fentiazónium-bromidból áll. Tehát a színezék mintegy kétszeres mennyiségű aktív szénnel kvantitative kivonható vizes oldatából. 3. 12 g, az 1. példa szerint előállított tetrahidroxi-vegyületet 15 perc alatt, részletekben 50 ml tionilbromidhoz adunk. A termék beadagoláskor sötétkék színnel rögtön oldódik, a reakcióelegy a képződő kéndioxidbólés hidrogénbromidtól gyengén pezseg, végül mintegy 35 C°-ra melegedik. A reakcióelegyet visszafolyató hűtő alatt 50 C°-os vízfürdőn 3 órán át melegítjük. Eközben megindul a vöröses kristályok kiválása. A kéndioxid a termék kis részét leuko-vegyületté redukálja, a redukált termék azonban oldatban marad. A reakcióelegyet lehűtjük, a brómvörös, fénylő kristályokat kiszűrjük, 2x20 ml vízmentes benzollal mossuk és kálium-hidroxidos vákuumexikkátorban szárítjuk. Szárítás közben a terméket többször poritjuk. 11,9 g N, N, N', N'-tetra (/?-bróm-etil) -2,1-diamino-fentiazónium-bromidot kapunk, amely a várt módon vízben rosszul oldódik. A vegyület összegképlete: C^H^Br-NoS. 4. A 3. példa szerint járunk el azzal a különbséggel, hogy tionilbromid helyett tionilkloridot alkalmazunk. A kiindulási anyag 4-hidroxil-csoportja klóratomra cserélődik, egyúttal azonban a nagymennyiségű sósav hatására a bromid-anionok legnagyobb része is kloridra cserélődik ki. 11,9 g, az 1. példa szerint előállított tetrahidroxi-vegyületből 9 g bronzvörös, fénylő tűkristályos terméket állíthatunk elő. A kapott anyagot 35 ml jégecetben oldjuk, az oldatba vízhűtés közben, 1 órán át száraz sósavgázt vezetünk, majd az elegyet vákuumban térfogatának kétharmadára bepároljuk, és a terméket 120" ml toluollal kicsapjuk. 8,3 g tetra-10 15 20 25 30 £5 40 45 50 55 60 4
