157383. lajstromszámú szabadalom • Csiszolótestek és eljárás csiszolótestek készítésére

5 157383 6 hőmérsékleten, előnyösen kb. 35—45 C°-on, a lcvejő oxigénje, oxidáló anyagok és/vagy fény hatására előnyösen kb. 100—120 percen át elő­polimerizálunk, majd szobahőmérsékletre visz­szahűtjük és ezáltal a polimerizációt megállít­juk; ily módon a polimerizálóképes, a végleges polimerizációhoz szükséges végcsoportok meg­maradnak. Ezután egy további, valamely folyékony, mo­nomer etilén-származékból (pl. sztirol) és adott esetben valamely gyorsítóból álló keveréket hő alkalmazása mellett előpolimerizálunk, ezen elegyel szobahőmérséklet és az alkalmazott et ien - forrási hőmérséklete közöt­ti r n r^ orűen kb. 50—60°-on, a le­vegő ( i^n p oxidáló anyagok és/vagy fény hatásaid tol^zeruen kb. 20—40 percen át, elő­nyösen kb. 30 percen keresztül melegítjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük. Ezáltal a po­limerizációt megszakítjuk és polimerizálóképes végcsoportok maradnak meg, melyek a végle­ges polimerizációhoz szükségesek. Az ily módon előállított előpolimerizált keve­rékrészéket ezután egymással összekeverjük, a keverékhez legalább egy polimerizációs katali­zátort i(pl. metil-etil-keton-peroxid, cikldhexanon­peroxid, kumolhidroperoxid, benzoilperoxid és hasonlók) és adott esetben inhibitort (pl. hid­rokinon) adunk, és alaposan összekeverjük. A keverékhez csiszolóanyagok és adalékanya­gok együttesen vagy külön-külön az eljárás bármely szakaszában hozzáadhatok; ezen anya­gok bekeverését azonban célszerűen a katalizá­tor hozzáadása után végezzük el. A poliizocianátot célszerűen a katalizátor be­keverése előtt adjuk a folyékony-viszkózus komponensekhez. Szilárd, telítetlen poliészter­gyanta és/vagy szilárd etilén-származék polimer és/vagy triallilcianurát alkalmazása esetén az ilyen anyagokat célszerűen a folyékony-viszkó­zus komponensek és a csiszolóanyagok elegyébe bekeverjük. A most már tésztaszerűen-szabadon folyó kon­zisztenciájú masszát előnyösen valamely válasz­tóanyaggal és/vagy béléssel ellátott formába töltjük. Választóanyagként szilikonpermet, szili­konolaj, teflonpermet, kerosin, viaszszerű anya­gok, grafit stb. alkalmazhatók. A bélés pl. fóli­ákból, papírból vagy gyapjúból készülhet. Ez­után nyomás alatt (célszerűen 150—250 kg/cm2 vagy ennél magasabb értéken, előnyösen 200 kg/cm2 nyomáson) célszerűen rövid ideig, 1—60 másodpercig vagy tovább préseljük. A tömörítés rázó-rendszerben is végrehajtható. A minta kivétele haladéktalanul a préselés után történhet. A formázott sajtolt darabokat szóbahőmérsékleten keményíthetjük. A kemé­nyítős gyorsítása hő alkalmazásával történhet, pl. szárítótérben, +40 és +50 C° közötti hőmér­sékleten. Eljárhatunk oly módon is, hogy elő­melegített vagy felmelegíthető formákban dol­gozunk, vagy a préselt munkadarabot forrón ke­ményítjük, meghatározott nagyságrendbe tar­tozó csiszolótesték, pl. szárítókemencében vagy 5 szárítócsatornában +70 és +110 C° közötti hő­mérsékleten 30 percen át keményíthetők. Bár­mely másfajta szárítás és keményítős is lehetsé­ges. A csiszolótesteket' keményítős után szükség 10 esetén önmagában ismert módon egyengetjük, és ezzel használatra kész állapotban vannak. Eljárásunk egyik igen előnyös foganatosítási módja szerint a feldolgozási keverékhez apróra 15 vágott üvegszálakat (pl. 5—6 mm hosszú szálak) adunk és ezáltal a csiszolótestek kötését, szívós­ságát, hajlítás-nyomás és repesztés szilárdságát javítjuk. 20 A csiszolótestek készítése során az üvegszála­kat célszerűen csak a csiszoló- és adalékanya­goknak a kötőanyaggal való bevonása után ada­goljuk be és az összekeverést csak homogén ke­verék keletkezéséig folytatjuk, minthogy túl 25 hosszú összekeveredés! idő esetén az üvegszálak túlzott felaprítása következhet be és ez a csi­szolótestek mechanikai szilárdságának csökkené­sét eredményezheti. Poliésztergyanta-kombinációk alkalmazásakor 30 a gyanta-típusoknak egymással elegyedni kell. Folyékony, polimerizálható etilén-származék­ként elsősorban sztirol nyerhet alkalmazást. A csiszolótestek hidegen végzett keményí-tésé-35 nél katalizátonként bizonyos peroxidok és adott körülmények között ezek gyorsítókkal képezett kombinációja alkalmazható. Amennyiben pl. ke­ton-peroxidokat (metil-etil-keton-peroxid, ciklo­hexanon-peroxid) alkalmazunk, úgy szerves sa-40 vak sói, pl. kobaltnaftenát és kobaltoktoát lehet­nek a gyorsítók. Szerves savakból derivált per­oxidok (pl. benzoilperoxid) esetén gyorsítóként pl. tercier aromás aminokat, mint dimetil- vagy dietil-anilint alkalmazhatunk. Forrón végzett ke-45 ményítésihez katalizátorként pl. kumol^iidroper­oxid alkalmazható. Inhibitorként többek között többértékű feno­lok (pl. hidrokinon) nyerhetnek alkalmazást. Poliizocianátként különösen triizocianátokat 50 alkalmazhatunk. Csiszolóanyagként sziliciumkarbid, elektroko­rund, nemes korund, kvarc, stb. nyerhet alkal­mazást. Adalékanyagok alatt kriolit, pirit, flint, kvarc-50 liszt és ehhez hasonló anyagok értendők. Szilárd etilénszármazék polimerként pl. po­lisztirol és/vagy polietilén alkalmazható. Csúsztató anyagként különösen 20—250 ömle-60 dék-indexű és 0.915—0925 sűrűségű igen finom polietilén porokat alkalmazhatunk. E porok szemcsenagysága 5—75 mikron, mimellett a por 80%-a 40 mikronnál kisebb és átlagosan 15 mik­ron. E célra más kis szénatomszámú polialkilé-65 neket (pl. polipropilént) is alkalmazhatunk. 3

Next

/
Thumbnails
Contents