157168. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piperazinodibenzocikloheptadién-származékok előállítására
3 heptadién előállítására. Eszerint a VIII általános képletű ketont átalakítjuk a megfelelő oximmá, majd azt nátriummal redukáljuk. Ügy is eljárhatunk, hogy a VIII általános képletű ketont formaldehiddel hangyasav jelen- 5 létében átalakítjuk a megfelelő IX általános képletű formamido-származékká, majd a keletkezett IX általános képletű vegyületet savas közegben melegítve a VII általános képletű termékké redukáljuk. 10 A találmány szerinti eljárással lényegesen jobb kihasználással állíthatók elő az I általános képletű piperazinodibenzocikloheptadiénszármazékok, mint az előzőkben ismertetett, 15 675 609 számú belga szabadalom szerinti eljárással. Kísérleteink szerint 2-kló:r-ill-oxo-dibenzö[a,d]cikloheptadiénből a 675 609 számú belga szabadalomban leírt eljárással a 11-hidroxiszármazék 72% hozammal keletkezik, viszont a 25 megfelelő ll-aminoszármazékot a találmányunk szerinti eljárással 80i% hozammal sikerült elő- . állítani. Maga a piperazinoszármazék pedig a ll^hidroxiszármazékból 19% hozammal, a 11--aminoszármazékból a találmány szerinti eljá- 25 rással 26,5% hozammal keletkezik. A kiindulási ketonra számítva tehát a találmány szerinti eljárással 21,2% hozammal állítható elő a végtermék, szemben a belga szabadalom szerinti 9,4% hozammal. Az N'-metoxipiperazin- 30 származék esetében ezek az értékek 54,8%, illetve 18,4%. A hozam tehát a találmány szerinti eljárás alkalmazása esetén az eddig elérhetőnek 2,25, illetve 2,9nszerese. A 229 873 számú osztrák szabadalmi leírás 35 eljárást ismertetet alkil-, cikloalkil-, aralkilvagy árucsoportokkal N,N'-diszubsztituált piperazinoknak egy megfelelő primer amin és megfelelő szubsztituált bisz-(hidroxietil)^amin katalitikus reagáltatásával történő előállítására, ^Q Ettől az alapjaiban némileg hasonló eljárástól a találmány szerinti eljárást megkülönbözteti mind a két kiindulási vegyület, mind a végtermékek lényegesen különböző kémiai szerkezete és természete. 45 Az alábbi példák szemléltetik a találmány szerinti eljárás gyakorlati végrehajtását anélkül, hogy a találmány oltalmi körét ezekre kívánnánk korlátozni. 1. példa: 4,5 g bisz-i(2-klór-etil)—{4-metoxi-benzil)-amin-hidrokloridot, 4,2 g 2-klór-l l-<ami,no-di- 55 benzo![a,d]cikloheptadién-hidrokloridot, 10 g nátriumhidrogénkarbonátot és 100 ml dimetilformamidot visszafolyató hűtő alatt 5 óra hoszszat melegítünk. Lehűtés után a reakciókeverékhez 100 ml desztillált vizet adunk. A kiváló 60 olajos terméket két ízben összesen 500 ml éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres oldatokat 80 ml 2 n vizes metánszulfansav-oldattal extraháljuk. A dekantált savas oldatot 30 ml 10 n natrinlúggal meglúgosítjuk, és két ízben ösz- 55 4 szesen 300 ml éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres oldatokat desztillált vízzel semlegesre mossuk, vízmentes káliumkarbonát fölött megszárítjuk, és bepároljuk. Az így kapott 4,36 g maradékot 20 ml vízmentes etanolban oldjuk, és 2,3 ml vízmentes éterben oldott hidrogénkloriddial (az oldat literenként 4,3 mól savat tartalmaz), majd 20 ml vízmentes éterrel kezeljük. Ezután a reakciókeveréket 6 óra hosszat 3 C°-on tartjuk, majd a kivált kristályokat szűrőre visszük, két ízben összesen 20 ml vízmentes éterrel mossuk, és 20 torr nyomás alatt megszárítjuk. Ily módon 1,9 g 2-klór-ll-{4-((4--metoxÍHbenzil)-piperazino]-dibenzoi[a,d]cikloheptadién-monohidrokloridot kapunk 232 C° olvadásponttal. A kiindulása anyagként használt bisz-(2-klór-etil)-4-<(metoxi-b0nzil)-amin-ihidroklorid előállítható K. V. Levsina és munkatársai szerint [Zs. obscs. him. 24, 905—909 (1954)]. A kiindulási anyagként használt 2-klór-l1--amino-dibenzo[a,d]cikloheptadién-hidroklorid a következőképpen állítható elő: 2-Klór-l l-oxo-dibenzo'[a,d]cikloheptadiént állítunk elő a 675 609 számú belga szabadalom szerint. A 2-klór-ll-oxo-dibenzoi[a,d] cikloheptadiént visszafolyató hűtő alatt hangyasav jelenlétében formamiddal reagáltatva 2-klór-l 1-formamido|a,d]cikloheptadiént kapunk 165 C° olvadásponttal. A 2-klór-ll-formamido-dibenzo[a,d]-ciklol heptadiént vizes 2 n metánszulfonsav oldatban 6 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt melegítve 2-klór-ll-<amino-dibenzo[a,d]cikloheptadiént kapunk. A hidrokloridot (ou. 245 C°) a nyers bázisból etanolban vízmentes hidrogénkloriddal állíthatjuk elő. 2. példa: 2,68 g bisz-i(2-klór-etil)-benzUamin-hidrokloridot, 2,45 g 10-amino^dibenzo[a,d]icakloheptadién-hidrokloridot, 6,7 g nátriumhidrogénkarbonátot és 50 ml dimetilformamidot visszafolyató hűtő alatt 5 óra hosszat melegítünk. Az 1. példában leírt módon való kezelés után 3 g nyers bázist különítünk el. 12 ml etilacetátból átkristályosítva 1,37 g 10-i(4-benzil-piperazmo)-dibenzo[a,d]cikloiheptadiént kapunk 144—145 C° olvadásponttal. A kiindulási anyagként használt bisz-(2-klór-etil)-benzil-amin-hidrokloridot előállíthatjuk O. Eisleb szerint [Ber. 74B 1433—1450 (1941)]. A 1 O^amino-dibenza[a,d]cikloheptadién-hidr 0-klorid előállítható J. O. Jilek és munkatársai szerint [Monatsh. Chem. 96, 182—207 (1965)]. 3. példa: 1,92 g bisz-(2-klór-etil)-metilamin-hidrokloridot, 2,45 g 10-amino-dibenzo[a,d]cikloheptadién-2
