157113. lajstromszámú szabadalom • Művese

157113 4 bi cellulóz-hidrát csövet párhuzamosan kapcsol­va egy második rögzítésben tekercselnek ugyan­arra a magra egy szélesebb rögzítő szalag alkal­mazásával. Ekkor az öblítő oldatnak először az egyik csőnél keresztirányban kell folynia és ez­alatt öblítő képessége részben kimerül, amíg a második csőhöz jut. További csövek párhuza­mos, a fenti elvek szerint történő összekapcsolá­sával a hatékonyságot annál inkább csökkentik, minél több csövet kapcsolunk egymáshoz egy­más fölött fekvő sorokban, az öblítő folyadékot is annál jobban kihasználjuk a csősorok minden egyes síkján vagy soron való végighaladása so­rán. A találmány célkitűzése, hogy a fentiekben leírt hátrányokat előnyös módon küszöböljük ki. Találmányunk lényege, hogy oly művesénél, melynél egy pár átengedő membrán két belső felülete alkalmas az anyagcserére egy belső fo­lyadék és egy második folyadék között, olyképp, hogy az első folyadék az említett belső felületek között, a második folyadék pedig az említett külső felületekkel érintkezésben helyezkedik el, az egyik külső felületet spirális alakban és hosz­sza mentén folyamatosan egy szál-sor tartja, melynek szálai egymással párhuzamosak, a pár­huzamos szálak egy másik sorozata pedig szin­tén spirális helyzetben és hosszuk mentén folya­matosan a másik külső felületet támasztja meg olyképp, hogy az egyik sorozat szálai a másik sorozat szálaival szöget zárnak be, mely előnyö­sen eltér a derékszögtől és ezek a szálak a membránokkal együtt a folyadék áramlására al­kalmas két Csatornasort alkotnak, amelyek szö­get zárnak be egymással. Ezzel kapcsolatban legalább kettő, előnyösen négy vagy több műanyag hártyás csöves diali­záló készüléket vagy membránt helyezünk el új kialakítású porózus rögzítő szalagok között, me­lyek váltakozó rétegződésű rögzítő szalagból és membránokból álló készüléket alakítanak ki, melynél a legbelső és a legkülső réteget is a rög­zítő szalagok alkotják. A membránok vagy csö­vek és a rögzítő szalagok spiralis alakban van­nak egy mag körül síkban tekercselve az egyes csövek belépő nyílásaival és azok lényegileg azonos távolságban lépcsőzetesen helyezkednek el a mellettük fekvő cső bevezető nyílásához vi­szonyítva a mag kerületén és az egyes csövek kilépő nyílása nagyjából azonos távolságra ugyancsak lépcsőzetesen fekszik a mellette fek­vő cső kilépő nyílásához viszonyítva, a spirális külső felületén, a csövek pedig megközelítően azonos hosszúságúak. Mindenegyes cső lapított henger alakú és eb­ben a lapított alakjában bordaszerű kiképzésű. Az alkalmazott cső önmagában művesek készí­tésénél már ismert. A találmány egy előnyös ki­alakítási változata szerint az egyes csövek be­lépő nyílását a mag falának egy nyílásán vezet­jük keresztül. Megfelelő számú nyílást alkalma­zunk a magon, hogy a csövek elhelyezését a ké­szülékben biztosítsuk. A nyílások azonos távol­ságra fekszenek egymástól a mag felülete körül. A találmány szerint előnyös továbbá a diali­záló cső végét, melyet nagy rugalmasságú vég­csőre hajlítottunk, az utóbbival súrlódó szoros érintkezésben egymáshoz összehúzzuk, hogy biztos, szivárgás elleni tömítettséget létesítsünk, a perem kúpos furatán vagy egy hüvelyen ke­resztül. A csöveknek és a rögzítő szalagoknak a mag körül való tekercselésekor az egyes csövek kezdetét és végét a spirális azonos geometriai eredőjén helyezzük el. A találmány szerinti művese igen lényeges új­szerű kialakítása ennek megfelelően abban áll, hogy két vagy bármely kívánt számú dializáló membrán csövet két vagy kívánt számú rögzítő tekerccsel közös magra tekercselünk, egy síkban több bekezdésű spirál formájában. A membrá­nok belépő és kilépő nyílásainak ezzel az újsze­rű elrendezésével a vér áramlását a készüléken keresztül lényegesen növeljük és amint azt még részletesebben kifejtjük, friss öblítő oldat juthat egyidejűleg az egyes membránokhoz. A több­szörös membránok viszonylag rövid hossza kö­vetkeztében is, a találmány szerinti művesénél a korábbi készülékeknél alkalmazott egyszerű burkolású vagy párhuzamos burkolású kettős membránokkal szemben a dializáló hatást nagy­mérteikben fokozzuk. A rögzítő szalagok bármely megfelelő iners anyagból, pl. műanyagból, üvegszálból vagy fémből állíthatók elő, háló, rács vagy bevonat alakjában, előnyösen távolságtartó szalagok be­illesztésével. Tartóként is bizonyos alkalmas ke­resztmetszetű szalagok használhatók, melyek gumiból, műanyagból vagy egyéb olyan anyag­ból készülnek, melyek öblítő oldat és vér jelen­létéhen inersek, ezek használhatók távolságtartó szalagok, fonalak, vagy huzalok felhasználásá­val együtt vagy azok nélkül is. A találmány gyakorlati alkalmazása során célszerű olyan rögzítő szalagokat alkalmazni, melyek lehetővé teszik a példaképpen cellulóze­hidrátból készített csövek helyenkénti ellaposí­tását. Ilyen rögzítő szalagoknak többszörös be­kezdésű spiráloknál különleges előnye van csö­ves dializáló készülékek esetében, mivel azok lehetővé teszik a cellulózé-hidrát laposítását. Különösen előnyös drótháló alkalmazása, me­lyen felső és alsó tartóhuzalok vannak és ezek a laposított csöves membrán vastagságát megha­ladó távolságban vannak elhelyezve és folyama­tos huzalszállal vannak tekercselve a huzal fö­lött kb. 60°-os szögben. A tekercselés során a huzalszálat a tartóhuzal hosszában azonos távol­ságban helyezzük el és így az öblítőoldat számá­ra megfelelő áramlási csatornát biztosítottunk, melynek átmérője kb. 1,5—10 mm között mozog. A kialakított háló tehát összefüggő huzalszálból áll, mely szálak a tartóhuzal egyik oldalán egy­mással párhuzamosan húzódnak és egy ennek megfelelő másik szál a huzal másik oldalán hú­zódik ugyancsak párhuzamos irányban. Ameny­nyiben a keletkezett háló két darabját használ­juk fel rögzítő szalagként, a közéjük helyezett csöves membránnal együtt, a szembenfekvő hu­zalszálak egymáshoz és a csőhöz vannak szorít-10 15 20 25 SO 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents