157090. lajstromszámú szabadalom • Eljárás baromfiak mycoplasma-fertőzései elleni gyógyszerkészítmény előállítására
157090 3 4 ségek átlagos számát jelző n szám értéke kb. 10—35. Az R helyén álló csoportok jellemző példáiként a koleszteril-, lauril-, mirisztil-, palmitil-, sztearil-, cetil-, oleil-csoportok és általában a 12—20 szénatomszámnak megfelelő lánchosszúságú telített, mono- vagy poli-telítetlen szénhidrogén-csoportok említhetők. Bár a fent említett példákban szereplő alkil-, ill. alkenilcsoportok egyenes láncúak, minthogy ezek könnyen hozzáférhetőek a megfelelő alkoholokból, a szakmabeli számára nyilvánvaló lehet, hogy a fent említett szénatomszám-határok~>n belül elágazó szénláncú gyökök is ugyanilyen jó hatással alkalmazhatók. Továbbá, bár a fent említett poliéterek oxialkilén-monomér egységeként az oxietiléncsoport szerepel, könnyen belátható, hogy egyes, sőt ténylegesen valamennyi oxietilén-egység oxipropilén-csoportokkal is helyettesíthető, anélkül, hogy ezáltal a poliéterek alkalmatlanokká válnának a találmány szerinti felhasználásra. Nem befolyásolja továbbá a készítmény hatásosságát az sem, ha ezeket a poliétereket a terminális hidroxilcsoportok részleges alkoxilezése útján módosítjuk. A találmány szerinti készítményekben felhasználható antibiotikumok példáiként az aureomicin (klórtetraciklin), bottromicin, oxitetraciklin, eritromicin, spiromicin, linkomicin és tilozin említhetők; jó eredménnyel alkalmazhatók azonban más, a mycoplasma ellen hatásos antibiotikumok is. A találmány szerinti készítményekben felhasználásra kerülő polioxialkilén-éterek a szakmabeliek által jól ismert módszerekkel állíthatók elő. Így előállíthatjuk ezeket a vegyületeket valamely ROH általános képletű alkohol etilénoxiddal oly mól arányban való reagáltatása útján, hogy a keletkező polioxietilén-láncban a kívánt számú oxietilén-monomér egységek legyenek jelen. Az ilyen polimer-reakciók pontos szabályozása természetesen nem biztosítható, így tehát a fenti általános képletben az n érték mindenkor egy átlagértéket fejez ki és nem abszolút számban adja meg a polioxialkilén-láncban jelenlevő oxialkilén-egységek számát. Antibiotikumként elsősorban tilozin kerülhet előnyösen alkalmazásra, a polioxietilén-éterek közül pedig azok a legelőnyösebbek, amelyekben n értéke 15 és 25 között van, R pedig koleszteril-, sztearil-, cetil- vagy oleil-csoportot képvisel. A találmány szerinti készítmények, amelyek az említett antibiotikumot és a fenti általános képlet szerinti polioxialkilén-étert tartalmazzák, jó hatással alkalmazhatók a mycoplasma-fertőzések leküzdésére akár szilárd, akár folyékony készítmények alakjában. A szilárd készítményeket az állatoknak általában takarmány, ill. takarmánykiegészítő-készítmény alakjában adjuk be, amely az antibiotikumot és a polioxieti] énétert egyenletesen elosztva tartalmazza az állatok rendes táplálékában. A folyékony készítmények az antibiotikumot és a polioxietilén-étert az állatok ivóvizében oldva tartalmazzák. A szakmabeliek számára nyilvánvaló lehet, hogy a szilárd és folyékony készítmények párhuzamosan is alkalmazhatók a kívánt antibiotikum- és polioxietilén-éter-szint biztosítása céljából. El-5 járhatunk azonban oly módon is, hogy a találmány szerinti készítmény két alkotórésze közül az egyiket, pl. az antibiotikumot szilárd készítmény alakjában, az állat takarmányához keverve, míg a másikat, pl. a polioxietilén-étert folyé-10 kony készítmény alakjában, az állatok ivóvizében adjuk be az állatoknak. A találmány szerinti kombinált készítmények pl. kb. 50—2500 g fenti általános képietű poli-15 oxietilén-étert és kb. 100—1500 g mycoplasma ellen hatásos antibiotikumot tartalmazhatnak 1 tonna takarmányban. A készítmény előnyös öszszetételi alakjai kb. 200—500 g polioxietilén-étert és kb. 600—1000 g antibiotikumot tartalmaznak, 20 az említett takarmány-mennyiségre számítva. A mycoplasma-fertőzések ellen jó hatásúnak bizonyult tilozin különösen előnyösen alkalmazható antibiotikumként a találmány szerinti készítményben. A kész takarmány az említett ható-25 anyag-mennyiségek mellett még különféle hígítószereket, segédanyagokat, adalékokat és hasonlókat is tartalmazhat. A takarmány-készítmények elkészítése önmagukban jól ismert eljárási műveletekkel történhet. így pl. az antibio-30 tikumot és a polioxietilén-étert tartalmazó oldatot rápermetezhetjük egy takarmányéiőkeverék (ún. premix) anyagára, majd az így kapott hatóanyagtartalmú premixet egyenletesen elkeverhetjük a takarmány-adag főtömegével, a szak-35 mában ismeretes módszerekkel. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy a polioxietilén-éter oldatát rápermetezzük az antibiotikumra és az ily módon polioxialkilén-éterrel bevont szemcséjű antibiotikumot keverhetjük azután bele a 40 végleges takarmányba vagy egy premixbe, a szokásos száraz keverési eljárások szerint. Mindkét eljárásmód esetében kiindulóanyagként egy az antibiotikumot és polioxietilén-étert tartalmazó oly koncentrátumot alkalmazhatunk, amely-45 ben az antibiotikumnak a polioxietilén-éterhez viszonyított mennyiségi aránya az előállítani kívánt takarmányozószer hatóanyag-öszetételétől függően kb. 1:25 és kb. 30:1 között van. Az ilyen koncentrátumot oly módon állíthatjuk elő, 50 hogy az antibiotikumot vagy annak kívánt esetben megfelelő segédanyagokkal, hígítószerekkel és hasonlókkal képezett keverékét egy bevonóüstben vagy bármilyen más rendszerű, az anyag görgetését lehetővé tevő keverőberendezésben a 55 polioxietilén-éterrel bepermetezzük. Alkalmazhatunk azonban szilárd polioxietilén-étereket is a koncentrátum előállítására, amikoris az antibiotikumot és a polioxietilén-étert, valamint kívánt esetben segédanyagokat, hígítószereket stb. 60 e §y erre alkalmas száraz-keverési eljárással keverjük össze egymással. Meg kell továbbá jegyezni, hogy e leírásban az „antibiotikum" kifejezés egyaránt vonatkozik 65 a szabad bázis alakjában vagy a bármely nem
