157068. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-arilamino-1,3-diazacikloalkén-(2)-származékok előállítására
157068 nometiléter elegyében hidrogénezünk. A számított mennyiségű hidrogén (2,24 liter 22°-on 734 torrnál) felvétele után a hidrogénezést megszakítjuk. A katalizátorról leszívatjuk, és a víztiszta sötétbarna szüredéket vákuumban beszárítjuk. A maradékot híg sósavban oldjuk, és az oldatot-éterrel extraháljuk. A vizes sósavas fázist aktívszénnel való derítés után 5 n nátronlúggal meglúgosítjuk, és sorban éterrel, kloroformmal és etilacetáttal extraháljuk. A kloroformos és etilacetátos kivonatok tartalmazzák az új bázist. Ezeket egyesítjük, Drierite fölött megszárítjuk, és éteres hidrogénkloriddal kongósavasra állítjuk be. Erre a 2-(4-amino~2-klórf enilamino)-!,3-diazaciklopentén-(2)-dihidrokloridja kicsapódik. A csapadékot leszívatjuk, éterrel mossuk, és megszárítjuk. Hozam: 2,3 g (az elméletinek 27%-a); op. metanol és éter elegyéből 273—276°. Analóg módon állíthatók elő a következő vegyületek : 2-(4-amino-3,5-diklór£enilamino)-l,3-diazaciklopentén-(2) 2-(4-nitro-3,5-diklór-fenilamino)-l,3-diazaciklopentén-(2)-ből; op. 155—157°. Nitrátjának olvadáspontja 186—186,5°. 2-(4-Amino-2-metilíenilamino)-l,3-diazaciklopentén-4(2) 2H(2-j metól-4-n l itrofenilaminio)-l ,3-diazaoiklopentén-i(2)-t>ől. Hozam: 23,7%j a az elméletinek; op. 278—281°. 6. példa 2-(2,4,6-triklór-f enilamino)-!,3-diazaciklopentén-(2) 5 nil etiléndiamin és 50 ml vízmentes benzol elegyéhez 10°-on jéghűtés közben 30 percen belül hozzácsepegtetjük 14 g (0,05 mól) 2,4,6-triklór-fenilizocianid-dikloridnak (fp. 14 torr 143—145°) 25 ml vízmentes benzollal alkotott elegyét. A reakciókeveréket vákuumban szárazra pároljuk, és a maradékot petroléterrel (fp. 40—80°) kezeljük. Leszívatás és szárítás után 11,5 g nyers bázist kapunk; ezt további tisztítás céljából híg sósavban oldjuk, az oldhatatlan részt szűréssel elválasztjuk, és a tiszta szüredéket 5—7 pH-nál ismételten éterrel extraháljuk. Ekkor az éter további szennyezéseket vesz fel. Híg nátronlúggal meglúgosítva tiszta 2-(2,4,6-triklór-fenilamino-l,3-diazaciklopentén-(2) válik ki. Ezt szűrőn elkülönítjük, vízzel mossuk, és megszárítjuk. Hozam: 3,5 g (az elméletinek 26',5%-a); op. 174—176°. A hidroklorid olvadáspontja 269—270°. Analóg módon állíthatók elő a következő vegyületek : 2-(2,4,5-Triklór-fenilamino)-l,3-diazaciklopentén-(2) Nitrátja 182—183°-on olvad bomlás közben. 2-(2,4,6-Tribróm-f enilamino)-!,3-diazaciklopentén-(2) Nitrátja 215°-on olvad bomlás közben. 7. példa 2-(4~Cianofenilamino)-l,3-diazaciklopentén-(2) 40 g (0,20 mól) 4-cianofenilizocianid-diklorid-5 nak 200 ml vízmentes benzollal készült oldatához 10—15°-on hozzácsepegtetjük 20 ml (150%) etiléndiaminnak és 50 ml benzolnak az elegyét. A reakció befejeztével a reakciókeveréket vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot híg 10 sósavval kezeljük, az oldhatatlan részt kiszűrjük, és a víztiszta színtelen szüredéket nátronlúggal meglúgosítjuk. A kiváló bázist leszívatjuk, vízzel bőven mossuk, és megszárítjuk. Hozam: 34,0 g (az elméletinek 91,5%-a); op.: 243,5— 15 245°. Hidrokolirjának olvadáspontja 254—255°. 8. példa 20 2-(2,3-Diklór-f enilamino)-! ,3-diazaciklohexén-(2) 24,3 g (0,1 mól) 2,3-diklórfenilizocianid-dikloridnak 100 ml vízmentes benzollal készült olda-25 tához keverés közben 5°-on (jéghűtés) egy órán belül hozzácsepegtetjük 7,4 g 1,3-diaminopropánnak (0,1 mól) és 80 ml vízmentes benzolnak az elegyét. Ekkor sárgásfehér anyag csapódik ki. A lombik tartalmából vákuumban elűzzük az SQ oldószert, és a maradékot 2 n sósavval kezeljük. Ekkor 2-(2,3-diklór-fenilamino)-l,3-diazaciklohexén-(2) megy sósavas sóként oldatba. Az oldhatatlan részt kiszűrjük, és a szűredéket 2 n nátronlúggal meglúgosítjuk. A 161—162°-on olva„g dó bázist leszívatjuk, vízzel mossuk, és megszárítjuk. Hidrokloridjának olvadáspontja 243—245°. 40 9. példa 2-(2,6-Diklór-f enilamino)-!, 3-diazacikloheptén-(2) 45 7,3 g (0,03 mól) 2,6-diklór-fenilizocianid-dikloridot 50 ml vízmentes benzolban oldunk, és ehhez az oldathoz 5—10°-on keverés és jéghűtés közben hozzácsepegtetjük 4,0 g (0,045 mól) 1,4-diaminobutánnak 50 ml vízmentes benzollal 50 készült oldatát. Azonnal szuszpenzió áll elő; ezt szobahőmérsékleten éjjelen át való állás után a következőképpen dolgozzuk fel: A benzolban oldhatatlan csapadék leszívatása után a szüredéket vákuumban szárazra pároljuk. A vissza-55 maradó viszkózus olajat híg sósavval kezeljük, ebben a bázis sósavas sóként a melléktermékekkel együtt oldódik. Elválasztását különböző pH-tartományokban történő frakcionált éteres extrakcióval végezzük. Az új anyag a 7-nél na-60 gyobb pH-jú éteres frakciókban található. Drierite fölött való megszárítás után a hidrokloridot éteres hidrogénkloridnak kongósavas reakcióig való hozzáadásával kicsapjuk, mossuk, és megszárítjuk. Hozam: 1,4 g (az elméletinek 15,8%-a); 65 op. 314—316°.
