157068. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-arilamino-1,3-diazacikloalkén-(2)-származékok előállítására
3 157068 4 rel (fp. = 40°) mossuk, és exszikkátorbanP20s fölött súlyállandóságig szárítjuk. 300 ml 1 : 1 etanolbenzoí elegyből való átkristályosítás után 69 g terméket kapunk 176—176,5° olvadáspont-5 • tal, ami az elméleti hozam 64,6%-ának felel meg. b) Az így kapott ,2,6-diklór-fenilformamidból 19 g-ot (0,1 mól) az 1 094 737 számú NSZK szabadalommal analóg módon 10° alatt beviszünk 10 13,5 g szulfurilkloridnak 30 ml tionilkloriddal készült oldatába. Rövid idő múlva sűrű kristálypép keletkezik. Ezután a reakciókeveréket 10 óra hosszat 55—60°-on melegítjük, mire a kristálypép lassan elfolyósodik. A sósav és kén-15 dioxid lehasadásának befejezte után az oldhatatlan részt szűréssel elválasztjuk, és a szűredéket a vízlégszivattyú vákuumában bepároljuk. Eközben a fölös tionilklorid eltávozik. A maradékot nagyvákuumban frakcionáljuk. Így 10,2 g 20 (az elméletinek 42,0%-a) színtelen 2,6-diklórfenil-izocianid-dikloridot kapunk 0,02 torr nyomás alatt 65—68° forrásponttal. c) 7,3 g (0,03 mól) 2,6-diklór-íenilizocianid-dikloridot 20 ml benzolban oldunk, és az oldat?5 hoz 5—10°-on jéghűtés közben lassan hozzácsepegtetünk 1,8 g (0,03 mól) etiléndiamint. Azonnal hígfolyós szuszpenzió keletkezik, és ez 2 órai állás után szobahőmérsékleten sűrű kristálypéppé alakul át. A melléktermék (2,15 g fe,0 her amorf pör 317—318° olvadásponttal) leszívatása után az anyalúghoz petrolétert (fp.=40— 80°) adunk, mire a 2-(2',6'-diklórfenil)-amino-l,3-diazaciklopentén-(2) kiválik. A csapadékot leszívatjuk, petroléterrel mossuk, és megszárítjuk. Hozam: 2,5 g (az elméletinek 36,6%-a) 136— 138° olvadásponttal. ' / A bázist kb. 200 ml éterben oldjuk, a kevés oldhatatlan részről leszűrjük, és az éteres oldathoz étéres hidrogénkloridot adunk kongósavas 40 -reakcióig. így a hidroklorid keletkezik, ezt leszívatjuk, és vákuumszárítószekrényben megszárítjuk. Hozam: 2,6 g (az elméletinek 33,2%-a az izocianid-dikloridra számítva). A kapott hidroklorid vékonyréteg-kromatog-45 ráfiailag és az infravörös színképe szerint, valamint az elemanalízisben azonosnak bizonyul a 623 305 számú belga szabadalom szerinti eljárással készült 2-(2',6'-diklórfenil)-amino-l,3-diazaciklopentén-(2)-hidrokloriddal; az ezzel a ter-50 mékksl készült keverékének olvadáspontja sem mutat csökkenést (316—318°). a reakcióidők rövidebbek és a reakcióhőmérsékletek alacsonyabbak lehetnek, mint a 623 305 számú belga szabadalom szerinti eljárásban. Különösen az eljárás egyik előnyös foganatosítási módjában, amikor egy arilizocianiddikloridot egy alkiléndiaminnal reagáltatunk, már hidegen azonnal végbemegy a reakció. Ez az ismert eljárással szemben jelentős megtakarítást tesz lehetővé az energiaköltségekben, valamint a készülék- és munkaszükségletben. Olyan I általános képletű vegyületek előállítására, amelyek fenilgyűrűje egy aminocsoportot hord, az analóg nitrovegyületet önmagában ismert módszerek szerint, például Raneynikkellel végzett hidrogénezéssel átalakíthatjuk a kívánt aminovegyületté. A kapott végtermékek kívánság esetén szokásos módon átalakíthatók fiziológiailag elviselhető savaddíciós sóikká. A sóképzésre alkalmas savak például a hidrogénhalogenidok, foszforsav, salétromsav, kénsav, ecetsav, propionsav, maleinsav, fumársav, citromsav, borkősav, tejsav, metánszulf onsav vagy a 8-klórteof illin. A II általános képletű kiindulási vegyületek egy része már ismeretes az 1 094 737 számú NSZK szabadalomból, a 888 646 számú brit szabadalomból, az 1 256 873 számú francia szabadalomból vagy az 1 138 039 számú NSZK szabadalomból; az olyan II általános képletű vegyületek, amelyek előállítása nincs leírva az irodalomban, a felsorolt szabadalmakban közölt módszerek szerint állíthatók elő. Az olyan II képletű vgyületek, amelyek képletében X és Y közül legalább az egyik halogénatomtól eltérő szubsztituenst jelent, például előnyösen előállíthatók olyan II képletű vegyületekből, amelyek képletében X és Y halogént képviselnek, kevés szénatomos alifás alkoholokkal, tiolokkal vagy ammóniával végzett kezeléssel. Az I általános képletű vegyületek egy része már ismeretes a 623 305 és 653 933 számú belga szabadalmak leírásából; a találmány szerinti új eljárás lehetővé teszi ezeknek, továbbá más, eddig ismeretlen, értékes terápiás tulajdonságú, elsősorban vérnyomáscsökkentő, nyugtató, érszűkítő és váladék kiválasztását gátló hatású vegyületeknek az előállítását. Az alábbi példákban szemléltetjük az eljárás végrehajtását, anélkül azonban, hogy a találmány oltalmi körét ezekre kívánnánk korlátozni. A hőmérsékleteket Celsius-fokokban közöljük. 1. példa 2-(2',6'-Diklórfenilamino)-l,3-diazaciklopentén-(2) a) 100 g 2,6-diklóranilinnak 200 g hangyasavval készült oldatát az 1 341 781 számú francia szabadalom előírásával analóg módon 4 óra hosszat 100°-on forraljuk. Lehűlés után a reakciókeveréket jégre öntjük, a kivált 2,6-diklórfenilformamidot leszívatjuk, vízzel és petroléter-2. példa . , 2-(2.6-diklór-fenilamino)-l,3-diazaciklopentén-(2) 2,6-diklórfeniliminoklórszénsav-metilészterből a) 12,15 g (0,05 mól) 2,6-diklór-fenilizocianid-dikloridot 20 ml vízmentes metanolban oldunk, és az oldathoz 10°-on keverés és jéghűtés közben Z U órán belül hozzácsepegtetjük 1,15 g nátriumnak (0,05 mól) 20 ml vízmentes metanollal készült oldatát. A kiváló nátriumkloridról leszí-10 IS 20 25 £0 35 40 45 50 55 60 2
