157003. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N'-helyettesített-N-arilszulfonil-karbamid származékok előállítására

9 157003 10 zsék súlya egyenként 240 mg és egyenként 100 mg hatóanyagot tartalmaznak. A következő példák közelebbről megmagyarázzák az I. általános képletű új vegyületek és az eddig le nem írt közbenső termékek előállítását, azonban semmiképpen sem képviselik az egyedüli kiviteli formát. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fokokban adjuk meg/ 1. példa: 14,7 g l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepint (lásd P. Ruggli et al., Helv. Chim. Acta 18, 1388 (1935) 50 ml abszolút acetonban hozzáadunk 150 ml acetonban oldott 20- g p-tolilszulfonil-izoeianáthoz. A nyers termék kikristályosodik a reakcióoldatból. Az oldatot 200 ml vízzel hígítjuk, leszivatjuk a kristályokat és 2 n ammóniával felvesszük őket. Egy kevés oldhatatlan maradéktól megszűrjük és a tiszta oldatot keverés és jeges hűtés közben 2 n sósavba csepegtetjük. A nyers N-(p-tolilszulfonil)-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamid kiválik az oldatból. Az anyagot leszivatjuk, vízzel mossuk és 60°-on vákuumban szárítjuk, ami után az 158,5—160°on olvad. Az anyag kevés metanolból kristálymetanollal kristályosodik ki és 101°-on bomlik. 2. példa: 3. példa: A 2. példával analóg módon 14,7 g 1,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepinből kiindulva a követe kező végtermékeket állítjuk elő: a) 22 g p-klór-fenilszulfonil-izocianáttal N(p-klór-f enilszulf onil)-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamidot, melynek olvadáspontja-166,5—168°, b) 20,1 g p-fluor-fenilszulfonil-izocianáttal N(p-f luor-f enilszulf onil)-l ,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamidot, melynek olvadáspontja 101—103° és c) 28,4 g p-nitro-fenilszulfonil-izocianáttal a 203—208°-on olvadó N-(p-nitro-fenilszulfonil)l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxaamidot, melyet 300 ml metanolban 4 g platinaszén jelenlétében szobahőmérsékleten és normál nyomáson N-(p-amino-f enilszulf onil)-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamiddá hidrálunk. 4. példa: 24,3 g N-(p-tolilszulfonil)-karbaminsav-etilésztert 400 ml abszolút dioxánban 14,7 g 1,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepinnel 3,5 órán át forralunk. Az oldatot ezután vákuumban bepároljuk és a maradékot etilacetátból átkristályosítjuk. A kapott N-(p-toliiszulfonil)-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamid 158,5-160°-on olvad és az olvadáspont valamint a keverék-olvadáspont alapján az 1. példa szerint kapott vegyülettel azonos. 5. példa: A 4. példával analóg módon 14,7 g 1,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepinből kiindulva a következő végtermékeket állítjuk elő: a) 25,9 g N-(p-metoxi-fenüszulfonil)-karbaminsav-etilészterrel N-(p-metoxi-fenilszulfonil)l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamidot, melynek olvadáspontja 150—152° és b) 27,3 g N-(p-etoxi-fenilszulfonil)-karbaminsav-etilészterrel N-(p-etoxi-f enilszulf onil)-l,2,4 5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamidot, melynek olvadáspontja 171—172°. 6. példa: 14,7 g l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepint 1000 ml dioxánban 21,5 g szulfanilil-karbamiddal visszafolyatás közben forralunk, miközben ammónia fejlődik. Egy óra elteltével a reakcióelegyet bepároljuk és 200 ml vízzel elegyítjük. A kapott kristályokat 2 n ammóniumhidroxidban oldjuk. A szűrt oldatot keverés és jeges hűtés közben 2 n sósavval megsavanyítjuk. A tiszta N-(p-amino-f enilszulf onil)-l ,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamidot leszivatjuk, vízzel mossuk és 60°-on vákuumban szárítjuk. A vegyület 182—183°-on olvad. 7. példa: 23 g (p-metoxi-fenilisizulfonil)-karbamidot 1000 ml abszolút dioxánban erőteljes keverés és viszszafolyatás közben 1 órán keresztül 14,7 g 1,2,4,-5-tetrahidro-3H-3-benzazepinnel forralunk, miközben ammónia fejlődik. A reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, majd ezután a maradékot etilacetátból átkristályosítjuk. A kapott N-(pmetoxi-fenilszulfonil)-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamid 150—152°-on olvad és az olvadáspont valamint a keverék-olvadáspont alapján azonos az 5. példa a) pontja szerint kapott vegyülettel. 10 J5 20 25 30 35 40 45 50 55 60 18,3 g fenilszulfonil-izocianáthoz 100 ml abszolút toluolban oldva hozzáadunk 14,7 g 1,2,4,5- 35 tetrahidro-3H-3-benzazepint. Exoterm reakció lép fel, ennek lezajlása után a kivált kristályokat leszivatjuk és petroléterrel utánamossuk. A kristályokat 150 ml acetonban hidegen oldjuk és az oldatot a kevés maradéktól megszűrjük. A 40 szüredéket fele térfogatra bepároljuk és vízzel kezdődő zavarosodásig hígítjuk. A kicsapódott kristályos végterméket leszivatjuk, vízzel mossuk és vákuumban 60°-on szárítjuk. A kapott N-f enilszulf onil-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-ben- 45 zazepin-3-karboxamid 176—179°-on olvad. 5