157003. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N'-helyettesített-N-arilszulfonil-karbamid származékok előállítására

11 157003 12 8. példa: A 7. példával analóg módon 14,7 g 1,2,4,5-tetrahidro-3H-3~benzazepinből kiindulva a következő végtermékeket állítjuk elő: a) 24,4 g (p-etoxi-feniliszulfonil)-karbamiddal a 17,1—172°-on olvadó N-(p-etoxi-fenilszulfonil)-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepint, amely az olvadáspont és a ikeverék olvadáspont alapján az 5. példa b) pontja iszerint kapott vegyülettel azonois; b) 24,2 g (p-acetil-fenilszulfonil)-karbarniddal. N-(p-acetil-fenilszulfonil)-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamidot; c) 21,8 g (p-fluor-fenilszulíonil)-karbamiddal N-(p-fluor-íenilszulfonü)-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamidot, amely az olvadáspont és keverék-olvadáspont alapján a 3. példa b) pontja szerint kapott vegyülettel azonos; d) 23,7 g (m-klór-fenilszuifonil)-karbamiddal N-(m-klór-fenilszulfonil)-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamidot, melynek olvadáspontja 134—137°; e) 24,6 g (p-metiltio-fenilszulfonil)-karbamiddal N-(p-metirtio-fenilszulfonil)-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamidot; f) 24 g (indan-5-il-szulfonil)-karbamiddal N-(indan-5-il-szulfo,nil)-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3--benza:Ziepm-3-íkarboxamid<ot és ,g) 21,4 g (o-tolilszulfonil)-karbamiddal N(o-tolilazulfonilJ-l^^^-tetrahidro-SH-S-benzazepm-3-karboxamidot, melynek olvadáspontja 169—171°. 9. példa: 15,3 g l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepint 1000 ml abszolút dioxánban erőteljes keverés és viszszafolyatás közben 1 órán keresztül 25,6 g 1-acetil-3-(p-tolilszulfonil)-karbamiddal forralunk. A reakcióelegvet ezután bepároljuk, vízzel elegyítjük, a kristályos nyers terméket leszivatjuk és vízzel utánamossuk. A nyers terméket etilacetátból átkristályosítjuk, amikor is tiszta N(p-tolilszulfonil)-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamidot kapunk, amely olvadáspontja és keverék-olvadáspont alapján az 1. példa szerint kapott vegyülettel azonos. 10. példa: A 9. példával analóg módon 14,7 g 1,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepinből kiindulva a következő végtermékeket állítjuk elő: a) 28,2 g N-(p-tolilszulfonil)-2-oxo-pirrolidin-1-karboxamiddal (o. p. 145—147°) vagy 29,6 g N-(p-tolilszulfonil)-2-oxo-piperidin-l~karboxamiddal (o. p. 106—107°) N-(p-tolilszulfonil)l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamidot, amely olvadáspontja és keverék-olvadáspont alapján az 1. példa szerint előállított vegyülettel azonos; b) 31,7 g N-(p-klór-fenilszulfonil)~2-oxo-piperidin-1-karboxamiddal , (ö. p. 138—140°) vagy 35,9 g N-(p-klór-fenilszulíonil)-2-oxo-oktahidro-lH-azonm-1-karboxamiddal N-(p-iklórfenilszulfonü)-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamidot, amely olvadáspontja és keverék-olvadáspont alapján a 3. példa a) pontja szerint kapott vegyülettel azonos és c) 31,7 g N-(p-klór-fenilszulfonil)-2-oxo-hexahidro-lH-azepin-1-karboxamiddal (o. p. 120— 121,5°) N-(p-klór-fenilszulfonil)-l,2,4,5-tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karboxamidot, amely a 10. példa b) pontja szerint kapott vegyülettel azonos. 11. példa: a) 17,1 g p-toluolszulfonamidot 600 ml dioxánban oldunk és 5,6 g porított káliumhidroxiddal elegyítjük. A tiszta forró oldathoz hozzácsepegtetünk 21 g tetrahidro-3H-3-benzazepint-3-karbonilkloridot és 10 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióelegyet ezután vákuumban bepároljuk és 150 ml 2 n sósavval elegyítjük. A kapott kristályokat hígított ammóniumhidroxidban feloldjuk, a kevés oldhatatlan alkatrésztől elkülönítjük és a szűredéket ismét megsavanyítjuk híg sósavval. A kivált kristályokat vízzel mossuk. A tiszta N-(p-tolilszulfonil)-tetrahidro-3H-3-benzazepin~3-karboxamid 60°-on vákuumban történő szárítás után 158,5—160°-on olvad és azonos az 1. példa és a 4. példa szerint előállított vegyülettel. A tetrahidro-3H-3-benza,zepin-3-ka!rbonilklorid kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: b) 76,2 g (0,5 mol) tetrahidro-3H-3-benzazepint 200 ml abszolút benzolban oldunk és ezután szobahőmérsékleten, keverés közben foszgént vezetünk bele. A hőmérséklet 60°-ra emelkedik és a tetmhidro-iSH^-benzazepin-hidrokloirid kikristályosodik. A foszgén feleslegét nitrogénárammal elűzzük. Ezt követően a tetrahidro-3H-3-benzazepin-hidroklorid,ot leszűrjük és a maradékot bepároljuk. A maradékként kapott tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karbonilkloridot közvetlenül tovább feldolgozzuk. 12. példa: A 11. példa a) pontjával analóg módon, 21 g tetrahidro-3H-3-benzazepin-3-karbonilkloridból kiindulva a következő végtermékeket állítjuk elő, melyek az előző példákban említettekkel azonosak: a) 19,4 g p-klór-benzolszulfonamiddal N-(pklór-fenilszulfonil)-tetrahidro-3H-3-benza-z,epin-3-:ka,rboxamidot 9. p. 166,5—16(8°; b) 23,6 g p-bróm-benzolszulfonamiddal N-(p-bróm-fenilszulfonil)-tetrahidro-3H-3--benzazepin-3-kiarboxiamidot; 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6