156985. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,3-diklór-4-butiril-fenoxiecetsav előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1967. VIII. 31. (EE—1440) Közzététel napja: 1969. VIII. 22. Megjelent: 1970. IX. 15. 156985 Nemzetközi osztályozás: C 07 e3 l X' if Feltaláló: Lévai László vegyészmérnök, Budapest Tulajdonos: Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, Budapest Eljárás 2,3-dMór-4-butiril-fenoxieceísav előállítására Találmányunk tárgya eljárás 2,3-diklór-4--butiril-fenoxiecetsav előállítására. A vegyület a diuretikus hatású 2,3-diklór-4-(2-metilénbutiril)-fenoxiecetsav ismert intermedier] e. 5 Ilyen típusú intermedierek előállítására az eddigi eljárások szerint az ecetsavas részt általában nitril, sav-alkilamid, vagy észter hidrolízisével alakítják ki, de ismeretes olyan eljárás is, amely szerint kettős kötést tartalmazó oldal- 10 láncot oxidálnak savvá, vagy a magban orto-helyzetben levő karboxil-csoportot hordozó vegyületet dekarboxilezik (65 07.709, 65 07.081 és 65 01.109 sz. holland szabadalmi bejelentések). Ezen eljárások technológiailag előnytelenek, pl. 15 az utóbbi (65 01.109. sz.)t esetén a dekarboxilezés csak drasztikus körülmények között (180—300 °C-on) megy végbe, előnytelenül költséges közegben (borostyánkősavdietilészter), és katalizátor (pl. rézkromit) jelenlétében. A termelés is 20 ennek megfelelően alacsony. A találmányunk szerinti módon úgy járunk el, hogy 2,3-diklór-4-butiril-fenoximalonsavat hőbontással alakítunk át 2,3-diklór-4-butiril-fenoxiecetsavvá. 25 A kiinduló vegyületet úgy állítjuk elő, hogy 2,3-diklór-4-butirilfenolt vagy valamely sóját —• célszerűen a Na-sót— a megfelelő brómmalonsav-alkilészterrel reagáltatjuk, s a kapott 2,3--diklór-4-butiril-fenoximalonsav-alkilésztert 30 hidrolizáljuk, végül az így kapott 2,3-diklór-4--butiril-fenoxi-malonsavat — célszerűen oldószeres extrakció útján — elkülönítjük. Előnyösnek találtuk, ha a találmány szerinti hőbontást külön közeg alkalmazása nélkül, 80—160 °C közötti, célszerűen 138—142 °C ' közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Ugyancsak célszerűnek bizonyult a hőbontás olyan változata is, amely szerint a hőbontást valamilyen közegben, illetve oldószerben, adott esetben gyenge savkatalízis mellett, 120 °C-nál alacsonyabb, célszerűen 90—110 °C közötti hőmérsékleten végeztük. A reakció lezajlását a szénsavfejlődés jól jelzi. A hozam gyakorlatilag 100%. A keletkezett nyers reakciótermék további reakciókhoz minden tisztítás nélkül használható, egyszeri átkristályosításával az irodalminak megfelelő olvadáspontú terméket kaptunk. A találmány szerinti eljárás előnye az eddigiekhez képest az, hogy a reakcióidő rendkívül rövid, nem igényel költséges katalizátort és egyéb kemikáliát, a közeg nélküli hőbontás még oldószert sem, a reakció egyértelmű és veszteségmentes, s a termelés gyakorlatilag kvantitatív. Eljárásunkat az alábbi kiviteli példákon mutatjuk be, anélkül azonban, hogy a találmány szerinti eljárást csupán a közölt példákra korlátoznánk. 156985