156979. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisosan szubsztituált ftalazonok előállítására

156979 ket reakció után fel kell dolgozni, és ismét vízmentessé átalakítani, emellett alkálifémekkel vagy alkálifémamidokkal kell dolgozni, ezek kezelése pedig szintén veszélyekkel jár, továbbá részben emelt hőmérsékleten, hosszú reakcióidő 5 szükséges, és a reakciótermék feldolgozása is viszonylag körülményes. A laboratóriumban kidolgozott eljárások ipari méretre történő átvitelénél pedig szintén további nehézségek mutatkoznak. A találmány célkitűzése az, hogy az 10 eljárás ipari kivitelezésénél fennálló hátrányokat, így a veszélyes műveleti lépéseket, továbbá a reakciótermékek és az oldószer bonyolult feldolgozását kiküszöbölje. 15 A találmány kidolgozásának alapjául szolgáló feladat tehát a fenti vegyület előállítására olyan eljárás kidolgozása, amely a felsorolt hátrányoktól mentes. Meglepő módon azt találtuk, hogy (I) általa- 20 nos képletű az amidnitrogénen bázisosan szubsztituált ftalázonokat egyszerű módon, kissé emelt hőmérsékleten és legalább olyan jó kitermeléssel lehet előállítani, mint korábban, ha meghatározott reakciókörülmények betartása 25 esetén szerves oldószer helyett vizet használunk. A vizes közegben történő reakció lehetősége nem volt előrelátható, mivel ismeretes módon a szabad dialkilamino-alkilhalogenidek — amelyek az új eljárásnál intermedier módon kép- 30 ződnek —• poláris oldószerekben, főként vízben, rendkívül könnyen és gyorsan dimerizálódnak és ezáltal további reakcióba nem vihetők. Ezért meglepőnek minősíthető az, hogy az alkalmazott reakciókörülmények között csaknem kizá- 35 rólagosan a bázisosan szubsztituált ftalazonok irányában megy végbe a reakció, és az ezzel párhuzamosan lefolyó mellékreakció, vagyis a dialkilamino-alkilhalogenidek dimerizálódása elkerülhető. 40 A találmány értelmében úgy járunk el, hogy alkálifémhidroxid koncentrált vizes oldatát keverés közben valamely 4-helyzetben szubsztituált ftalazonnal legalább 4 : 1 moláris arányok- 45 ban enyhe melegítés közben reagáltatunk, majd melegítés megszüntetése után például valamely dialkilamino-alküklofid-hidrogénklorid koncentrált vizes oldatát akként adagoljuk, hogy a szükséges reakcióhőmérséklet; mely 50—70 °C. 50 előnyösen pedig 60 °C — a beadagolás következtében külső melegítés nélkül fennmaradjon. A reakció teljessé tétele szempontjából az elegyet kb. 1 óra hosszat 60 °C-on még keverésben tartjuk. A kikiristályosodott bázist lehűtés után 55 oly módon különítjük el, hogy a reakcióterméket leszivatjuk, amikoris 90%-os elméleti termelés feletti mennyiségű végterméket kapunk. A technika állásához képest az új eljárásnak számos előnye van. Így például szerves oldó- 60 szerek megtakaríthatók és az alkáliamidok, illetve alkálifémek nem veszélytelen kezelése kiküszöbölhető, továbbá energia tekintetében is megtakarítás érhető el. Különleges előnyt jelent, hogy a dialkilamino-alkilkloridok köny- g5 nyen vízoldható sói például a hidrogénkloridsók felhasználhatók abban az állapotban, ahogy a megfelelő aminoalkoholokból előállíthatók. Ezek a sók tehát minden további feldolgozási lépés nélkül használhatók és a szabad vegyületekkel szemben azért előnyösebbek, mivel gyakorlati'szempontból nem tekinthetők méregnek és korlátlanul tárolhatók. Jóllehet a dialkilaminoalkílhalogenidek halogénhidrogénsavval képzett sók formájában például a megfelelő vízmentes aromás szénhidrogének kondenzációjánál pótlólagos mennyiségű alkáliamid vagy alkálifém jelenlétében szintén felhasználhatók, azonban ennél a módszernél a dialkilamino-alkilhalogenidek sóinak hozzáadása után és melegítés közben műszaki szempontból nehezen ellenőrizhető spontán reakció lép fel, emellett az elérhető kitermelés is jelentékenyen, mintegy 1/

/

3-dal csökken. A találmány szerinti eljárás további előnye az, hogy a reakcióidő megrövidíthető, mivel az egyszerűsített előállítási eljárás következtében számos művelet, például a kondenzációs termék egyszerűbb feldolgozása, valamint az oldószer feldolgozásának elmaradása következtében, kiküszöbölhető. A találmány szerinti eljárás ipari méretekben is különösebb nehézség nélkül lefolytatható. A találmány szerinti eljárás részleteit az alábbi kiviteli példa kapcsán szemléltetjük: 354 g 4-benzilftalazont keverés közben 750 ml 40%-os nátriumhidroxidba adagolunk, majd az elegyet 50 °C-ra felmelegítjük. A melegítőfürdő eltávolítása után 303 g technikai minőségű dietilaminoetilklorid-hidrogénklorid adott esetben szűrt oldatának kb. V3-át gyorsan beadagoljuk, és a maradékot olyan ütemben csepegtetjük be kb. 20 perc leforgása alatt, hogy a reakció hőmérséklete 60 °C-on maradjon. 15 perc eltelte után a bázis kiválása megkezdődik. Amikor a hőmérséklet kb. 20 perc után csökkenni kezd, akkor a reakcióelegyet melegítés közben még 1 óra hosszat 60 °C-on reagáltatjuk, majd szobahőmérsékletre lehűtjük, és 300 ml vízzel felhígítjuk. A kikristályosodott bázist leszivatjuk és a nuccson vízzel mossuk, míg a mosóvíz semlegessé válik. A nyers, világos barnaszínű bázis 75 °C-on szárítjuk. A hozam 420 g, vagyis az elméleti 91,2%-a. A termék olvadáspontja 105—106 °C. A nyersbázist vizes acetonból átkristályosítjuk, vagy desztilláljuk, amikoris főpárlatként 0,1 Hgmm nyomáson a 208— 210 °C forrpontú frakciót fogjuk fel. 406 g 2-(béta-dietilaminoetil)-4-benzilftalazon-(l)-et kapunk, amelynek olvadáspontja 107— 108 °C, a hidrogénklorid olvadáspontja pedig 178 °C. A fentiekkel analóg módon 4-benzilftalazonból és dietilaminoetüklorid-hidrogénkloridból a 2-(béta-dietilaminoetil)-4-benzilftalazon-(l)-et állíthatjuk elő, amelynek forrpontja 0,1 Hgmm nyomáson 208—214 °C, a hidrog'énkloridsó olvadáspontja pedig 142—143 °C. Ugyancsak a fentiekkel analóg módon 4-benzilftalazonból és 1-dimetilamino-propilklorid-