156976. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridil-oxadiozol-származékok előállítására

156976 3 • , 4 A találmány szerinti piridil-oxadiazol-szár­mazékok különösen értékes képviselői a 3-(4-pi­ridil)-5-(2-klórfenil)-l,2,4-oxadiazol, a 3-(2-piri­dil)-5-(2-klórfenil)-l,2,4-oxadiazol, a 3-(24dór­fenil-)-5-(4-piridil)-l,2,4-oxadiazol, valamint ezek sói és kvaterner származékai, melyeket pl. izomrelaxánsként igen előnyösen lehet a gyó­gyászatban felhasználni. A felhozott vegyületek közül a 3-(4-piridil)-5-(2-klórfenil)-l,2,4-oxadia­zol, kis adagokban gátolja az elektrosokk-, sztHchnin- és nikotingörcsöt ill. a toxicitást. Sztrichnin-görcsgátló hatásának erőssége a Chlorzoxazonét egéren és patkányon 4-6-szoro­san, nikotin-antagonista hatásának erőssége tri­hexilfenidilét egéren 3—4-szeresen felülmúlja. Ugyanakkor a Chlorzoxazon a nikotin-toxicitást, míg a trihexilfenidil a sztrichnin-görcsöt nem gátolja. A 3-(4-piridil)-5-(2-klórfenil)-l,2,4-oxadiazol gátolja a gerincvelői polysynaptikus reflexet és csökkenti az egerek izomerejét. Nagyobb ada­gokban specifikusan gátolja egerek morfin­okozta hypermotilitását, Chlorzoxazon ilyen ha­tással nem rendelkezik. Kedvező felhasználást biztosít ezen felül igen alacsony toxicitása akut kísérletben és huzamo? alkalmazásánál egyaránt. nátot), alkáliföldfémkarbonátokat (pl. kalcium­karbonátot), szerves bázisokat, vagy az amid­oxim feleslegét alkalmazhatjuk. A reakciót cél­szerűen inert oldószerben (pl. szénhidrogének, mint benzol vagy toluol; éterek aceton, dimetil­formadid, halogénezett szénhidrogének) végez­hetjük el. Savhalogenidek felhasználása esetén előbb az (V) általános képletű O-acilezett amidoximok képződnek, melyeket pirrolízissel vagy vala­mely oldószerben (előnyösen vízmegkötő anyag vagy azeotropos vízelválasztásra alkalmas ve­gyület jelenlétében szerves oldószerben, például piridinbenj jégecetben stb.) vagy vizes savval vagy vizes lúggal történő melegítéssel alakítunk az (I) képletű oxadiazolokká. Eljárhatunk oly módon is, hogy savszárma­zékként a (III) képletű savak észtereit alkal­mazzuk. Ez esetben a reakciót alkáli- vagy földalkálialkoholátok jelenlétében végezzük el. Az eljárás részleteit 151.260 lajstromszámú sza­badalmunkban ismertettük. Az észteres eljárás­nál közvetlenül az 1,2,4-oxadiazol-származékok keletkeznek. Eljárásunk a) változatánál oly módon is el­járhatunk, hogy a (III) képletű savakat vagy anhidridjeiket alkalmazzuk. A találmányunk tárgyát képező eljárás b) változata szerint a (II) képletű amidoximokat (IV) képletű aldehidekkel vagy ezek kondenzá­cióra hajlamos származékaival (pl. acetátjaival) reagáltatjuk. A reakciót szobahőmérsékleten végezhetjük el, az átalakulás azonban melegí­téssel gyorsítható, vagy teljessé tehető. A reak­ciót oldószerben vagy enélkül hajthatjuk végre. Az ily módon keletkező (VI) képletű oxádia­zolin-származékokat ezután oxidációval alakít­juk a (I) képletű oxadiazolokká. Az oxidációt előnyösen a levegő oxigénjével vagy káliumper­manganáttal hajthatjuk végre. Eljárásunk c) változata szerint valamely (V) képletű vegyületet gyűrűzárásnak vetünk alá. A gyűrűzárást többféleképpen hajthatjuk vég­re. Eljárhatunk oly módon, hogy az (V) kép­letű O-acil-vegyületet vízmegkötőszerrel szer­ves oldószer jelenlétében melegítjük. Szerves oldószerként előnyösen piridint vagy jégecetet alkalmazhatunk. A gyűrűzárásnál a reakcióban keletkező vizet eljárásunk előnyös foganatosí­tási módja szerint azeotrop desztillációval fo­lyamatosan eltávolíthatjuk. Eljárhatunk továb­bá oly módon is, hogy a gyűrűzárást vizes sav­val, vagy vizes lúggal történő melegítéssel hajt­juk végre. A végtermékben megkívánt R1 és R 2 gyököt közvetlenül tartalmazhatják a kiindulási anya­gok (II, III.) vagy azokat az amidoxim vegyüle­tek acilszármazékaiban (V) vagy az oxadiazol gyűrű kialakítása után további kémiai reakció­val alakíthatjuk ki. Az alkalmazott kémiai el­járás függ a végtermékben megkívánt szubsz­tituenstől, ill. a közbenső termékbe szubszti-Azt találtuk továbbá, hogy az (I) általános . képletű vegyületek oly módon állíthatók elő, hogy (II) képletű amidoximokaí (mely kép­letben R3 jelentése R 1 vagy ezen helyettesítő kialakítására alkalmas csoport). a) (III) képletű savakkal (mely képletben R4. jelentése R2 vagy ezen szubsztituens ki­alakítására alkalmas csoport) vagy e sa­vak savszármazékaival reagáltatjuk, és az adott esetben keletkező közbenső-termé­ket pirrolízisnek, vagy víz^ vagy alkoholéi- „ vonásnak vetjük alá; vagy b) (IV) képletű aldehidekkel vagy ezek kon­denzációra hajlamos származékaival rea­gáltatjuk (mely képletben R4 jelentése a fent megadott), majd a keletkező oxadiazo­lin-vegyületeket oxidáljuk; vagy c) (V) általános képletű vegyületeket gyűrű­zárunk (mely képletben R3 és R 4 jelentése a fent megadott); majd az R3 ill. R4 szubsztituenseket R 1 ill. R2 szubsztituensekké alakítjuk, az ily módon ka­pott termékeket kívánt esetben sóikká alakítjuk és a kapott (I) képletű vegyületeket vagy sói­kat a gyógyászatban közvetlenül felhasználható termékekké készítjük ki. 55 A találmányunk tárgyát képező eljárás a) változatánál a (III) képletű savak acilezésre al­kalmas származékaiként előnyösen észtereket, anhidrideket vagy halogenideket alkalmazhat­tunk. Az eljárás egyik előnyös foganatosítás! 60 módja szerint a acilezést a savhalogenidekkei hajtjuk végre. A felszabaduló hidrogénhalógenid megkötésére előnyösen savmegkötő anyagok je­lenlétében hajtjuk végre a reakciót. E célra pl. alkálifémkarbonátokat (mint pl. nátriurnkarbo- ps 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents