156952. lajstromszámú szabadalom • Kötszer

MAGYAR HÉPKÖZTÁRSASAG OKSZÄGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1966. IX. 05. (TE—451) Közzététel napja: 1969. VI. 28. Megjelent: 1970. VIII. 25. 156952 Nemzetközi osztályozás: A 61 I Feltalálók: Dr. Molnár István vegyészmérnök, 34%, Dr. Novak János orvos, 33%, Mázán Kálmán gépészmérnök, 20%, Szegő Tamásné vegy&zteelmikus, 13-%, Budapest Tulajdonos: Textilipari Kutató Intézet, Budapest Kötszer A találmány tárgya egy- vagy többrétegű, kitűnő szívóhatást biztosító, a sebfelszínhez ragadást és a hőpangást kiküszöbölő, a sebgyógyulást nem gátló kötszer. A sebkötözés a gyógyászatban a legősibb és a legelterjedtebb eljárás, a korszerű igényeket azonban egyik ismert sebkötöző anyag sem elégíti ki maradéktalanul. Az irodalomban ismeretesek próbálkozások, amelyek során a hagyományos mull-szövettől eltérni igyekeztek, ezidáig azonban közülük kevés terjedt el szélesebb-körben. Ujabban egyesek az általános sebészeti (műtéti) sebek kezelésében teljesen elhagyni javasolják a kötést (Einerth), míg mások azt csak a műtét utáni második- napon távolítják el (Hermann). Próbálkoznak mikroporózus és átlátszó sebtapaszok (Skoog), valamint folyékony sebkötözőanyagok alkalmazásával is. A kötözés, mint gyógykezelési probléma kétségtelenül az égési sebek és az ezekkel egy elbírálás alá vonható horzsolt sebek tekintetében a legjelentősebb. A nyilt. kezelés nem mindig alkalmazható és sokszor nem i& célszerű, ugyanígy a filmképző gélek és a pörkképző porok sem. A korszerűen, vagyis mielőbbi kimetszéssel és bőrátültetéssel kezelt égési sebeknél is többszöri kötésváltás szükséges, különösen akkor, ha a műtét nem végezhető el elsődlegesen. 10 Az égési sebek kezelésében próbálták ki eddig a legtöbb fajta kötszert. Az égési sebek (mint nagy és a további fertőzés veszélye miatt különös gonddal kezelendő sebek) az inficiált bőrhiányok típusaként szolgálhatnak; ezért nem túlzás azt állítani, hogy a termikus traumából eredő sebfelszín kezelésében bevált kötszer egyaránt alkalmas a fertőzött és a nem fertőzött sebek kezelésére. Minthogy a találmány kötszerre vonatkozik, nem pedig sebkezelési eljárásra,, azért a technika állásának ismertetésekor csak a jelenleg általánosabban alkalmazott kötszerekre szorítkozunk. A különböző kötszerek „házilag" (te-15 hát a sebészeti osztályon) történő előkezelését (például klóraminos átitatás (Xenakis), Terraeortil-spray-vel történő befecskendezés (Thielen), Sulfamilon-nal való kezelés (Lindberg és mtársai) csak akkor említjük, ha ez a tárgyhoz 20 szorosan kapcsolódik. Nyílt sebek külső ártalmaktól való védelméhez legelterjedtebben muHszövetet, vagy annak valamilyen változatát alkalmazzák. Az égési 25 sebek fedésére ezt paraffinnal vagy vazelinnal szokás átitatni (impregnálni): Allen és Koch 1942-ben jónak minősítettek olyan kötszert, amely a sebet a külső fertőzéstől jól védi, nem károsítja az épen maradt szövetrészeket, bizto-30 sít ja a sebváladék elvezetését, és könnyen el-156952