156952. lajstromszámú szabadalom • Kötszer
3 távolítható. Muir és Barclay a kötésnek a sebbel érintkező felülete tekintetében kiemelik, hogy nem szabad a sebhez tapadnia, az ebből eredő fájdalom elkerülése és a kötszer eltávolításakor bekövetkező sebfelszín-károsodás miatt. Ilyen téren kedvező hatás eléréséhez azonban már káros (elszívást akadályozó) mennyiségű paraffin szükséges. Arzt és Reiss szerint „általánosan téves felfogás, hogy a paraffinnal impregnált gaze nem ragad a sébfelszínhez". Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a paraffinnal bármilyen mértékben impregnált gaze kisebb mértékben tapad a sebhez, mint impregnáláis nélkül. Frank" szerint ennek az lehet az oka, hogy az alkalmazott olaj a test (seb) hőmérsékletén olvad, és így a kötés külső rétegeibe szivárog. További jelentős hátránya azonban e kötéseknek, hogy a paraffin-típusú anyagok közismerten gátolják a fehérjeszintézist (Dévényi). Sokolic és mtársai emberen végzett klinikai vizsgálataik során megállapították, hogy a vazelines gaze alatt a sebgyógyulás nem különbözött lényegesen az átlagtól. A legtöbb szerző ma finoman (tüll módjára) szőtt gazelapot alkalmaz, paraffinnal, vagy paraffinnak és más olajos-kenőcsös anyagoknak a kombinációjával impregnálva (Muir és Barclay). Wallace azonban nem ajánlja a kenőcsös kötések alkalmazását, Martisching pedig egyenesen műhibának minősíti az ilyen kötés felhasználását. A vazelinnel vagy paraffinnal impregnált mullszövet helyett perubalzsam és paraffin (Jelonet — T. J. Smith és Nephew LTD, Anglia) keverékével, vagy ehhez még méhviasz adásával készített kenőccsel átitatott kötszert is használtak (Frank), az eredmény azonban lényegében változatlan maradt. A francia Lumiére gyár (Lyon) „Tulle-gras" néven Vazelin, flunderolaj és A+D vitamin tartalmú kenőccsel impregnált tüllt hoz forgalomba, melyét sokan alkalmaznak (Allgöwer; Muir és Barclay; Nietlispach). Ez a mullszövettel szemben az áttörések rögzített elrendezése miatt haladást jelent, de a sebhez ragadás és a sebgyógyulás befolyásolása tekintetében nem hozta meg a kívánt hatást; a kötés levételéhez a legtöbb esetben leáztatás szükséges. Mint már említettük, a kötés beragadása a sebbe a kötésváltás során elkerülhetetlenül sérti a frissen képződött hámot. Ezért a kötszeréknek ezt a hátrányos tulajdonságát igyekeznek elsősorban kiküszöbölni. Alumíniumfóliákkal végzett kötözésről Terry és Traube, Brown és mtsai számolnak be. Ujabban polivinilklorid-fóliákat ajánl Brejtmann. A fém- vagy műanyagfóliás kötések kétségtelen előnye, hogy a sebbe nem ragadnak be; hátrányuk azonban a fólia alatt kialakuló váladékpangás, ami a seb és környezete hőmérsékletének emelkedését okozza. Ezért a fóliás kötések nem terjedtek el szélesebb körben. A fémek és műanyagok alkalmazásának további variánsait képezik a folyékony sebkötöző-4 anyagok (Choy és Wendt; Kubicék; Scales). Előnyük, hogy átlátszóak (a sebfelszín kötésváltás nélkül ellenőrizhető), azonban váladékozó sebfelszínen — éppen a váladékpangás miatt — 5 nem célszerűek. Itt kell megemlékeznünk a szilon-hálóról (Vilim), a poliamid hálóról (Frank), valamint a TeMa^kötésről, mely finoman perforált poliészter-fólia (Scales). Arzt és Reiss e műanyag szálból vagy fóliából készült anyagok 10 hátrányaként leírja, hogy a finom pórusok a beszáradt sebváladékkal telítődtek, ezáltal a sebváladéfk szivárgása akadályozottá vált, az így kialakult nedves kamrában pedig a baktériumok szaporodásaihoz kedvező feltételek jötlg tek létre (vö. fóliás kötések). Fém-gaze kötést ír le a 906 911 sz. angol szabadalom. E megoldás hátránya, hogy nem biztosít kellő váladékelvezetést. Megállapítható, hogy a fémből (fólia vagy 20 szál) készült kötszerek nem, vagy nem teljesen váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Főleg Nyugat-Európában kiterjedten használják a Lohmann cég „Metalline" néven forgalomba hozott kötszerét. Ez préselt papírvatta, melynek a sebfelszínre kerülő oldalát alumíniumfüsttel vonták be (gőzölték). A sebhez tapadást azonban itt sem sikerült kiküszöbölni. Kinkel és Höhmann 1965 Jben a Der Chirurg hasábjain a korszerű kötszerrel szemben az alábbi követelményeket állítják fel: 1. szívó- és hűsítő hatás, 2. a seb szárazon tartása, izgató hatás és beragadás nélkül. E követelmény ékhez bátran hozzáfűzhetjük a báktericid (bakteriosztatikus) hatást is. Ilyen tekintetben említésre méltó, hogy a beszórás nehéz fémsókkal a kötszer-technológiában ma már meghonosodni látszik. Ilyen például az osztrák Rieswerke által előállított, ezüsttel impregnált mullszövet (Lieb). 40 A találmány célja olyan olcsó kötszer biztosítása, amely kitűnő szívó (drenáló) hatást mutat, és ennék ellenére nem ragad a sebfelszínhez, nem okoz hőpangást és nem gátolja a sebgyógyulást. 45 A találmány alapját az alábbi felismerések képezik: a) A végtelen multifil polipropilén szálból hurokképzési eljárással készített kelme kielégíti 50 a fenti követelményeket. Ez a felismerés azért meglepő, mert a vágott polipropilén szálból készített kötszer a sebbe beragad, nem ad kielégítő váladék-szívó hatást, és eltávolítása során óhatatlanul megsérülnek a séb felületén 55 megjelenő hámbimbók. Felismerésünk azért is meglepő, mert közismert, hogy a monofil anya. gök kisebb felületűek, mint az azonos keresztmetszetű multifilamentumók; ennek ellenére a nagyobb felületű multifil polipropilén kevésbé 60 ragad a sebhez, mint a monofil műanyagszálból készült kötszerek. Felismerésünk meglepő voltát bizonyítja az a tény is, hogy a végtelen szálból készült, tehát fonalvégek nélküli polipropilén jobb drenáló hatást mutat, mint a sok 65 fonalvéggel, tehát fokozott kapillaritóssal ren-2
