156946. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-indolil-alifás savszármazékok előállítására
11 156946 12 szerinti eljárás következő lépésében csak a N1 aciliezett vegyület lép reakcióba. A találmány szerinti eljárással oly vegyületeket alíthatunk elő, amelyek (II), ,(VI) és (X) általános képletéiben az R1, R 6 és A jelentése pl. a következő lehet: R1 : 3-piridil, 4-piridil, .2-furil, 3-furil, 2-tienil, 3-tiénil, 5-klór-2-tienil, N^mietil-3-piperidil. A: —CH2 —, — CH2 —JCH=CH—, _CH=CH—, —CH=CH—CiH=CH—, —GR2 -^ CH2 —CH 2 — —<CH2 —, —CH—GH 2 —, CH 2 —CH—•, —CH— Ce H 5 Cl Cl —CH2 —CH=€H—CH 2 ^- és — CH 2 —CH^CH 2 Rg: klór, bnóm, fluor, hidrogén, metil, etil, izopropil, metoxi, etoxi, propoxi, metiltio, etiltio és izopropiltio. Végül az alábbiakban ismertetjük az (I) általános képletű l-iacil-3-indolil^alifás savszármazékokniak a (II) általános képletű N^acilezett fenilhidra'zin-szárimazékok (III) általános képletű alifás savszármazékokkal való reagáltatása útján történő elöalítását. Ezt a reakciót valaimely alkalmas, kondenzálószer jelenlétében- vagy enélkül, szerves oldószerben vagy oldószer nélkül történő hevítéssel folytatjuk le. A reakció igen nagy termelési hányadokkal mégy végbe. Ez a reakció simán végbemegy oldószer alkalmazása nélkül is, sok 'esetben azonban előnyös oldószer jelenlétében dolgozni. Oldószerként szerves savak, pl. ecetsav, hlangyasav, propiomsav, tejsav vagy vajsav, nem-jpo'Mros szerves oldószerek, pl. ciklohexán, n-hexán, benzol vagy toluol, továbbá más szerves oldószerek, pl. dioxán vagy dimetilfarmamid használhatak a gyűrűzáiriási reakció lefolytatására; Ha e reakcióhoz valamely alkoholt alkalmazunk oldószerként, akkor reakciótermékként az indol-alifás sav .megfelelő észtedét kapjuk. Egy ilyen reakció lefolyását a csatolt rajz szerinti (C) vázlatos reakcióiképiét szemlélteti. Az 5-helyzeitíben helyettesített indol-származékok ia ;megfélelő p-helyettesített feniilhidrazinszármazékok gyűrűzárási reakciója útján állíthatók elő; ha azonban m-4helyettesírtett fenilhidrazin-származékokból indulunk ki, akkor két izomer terméket, a megfelelő 4- és 6-helyettesíteiit indolszármazékot «kapjuk, amint ezt a csatolt rajz szerinti *(D) és (Di) reakcióképletek szemléltetik. A keit izomért ilyen esetekrben általában 'oszlop-kromatográfiával választhatjuk el egymástól. A reakció 50 C°-tól 200 C°-ig menő hőmérsékletekein általában végbemegy, előnyös azonban 65 C° és 95 C° közötti íreakcióhőmérsékletet alkalmazni. A reakció' rohamosan lefolyik és általában rövid idő alatt teljesen befejeződik; 1—2 óra rendszerint elegendő a reakció teljes befejeződéséhez. Kondenzálószer sok esetben nem szükséges, általában azonban jobb eredményekhez jutunk kondenzálószer alkalmazásával. Kondenzálószerként szervetlen savak, pl. sósav, kénsav vagy foszforsav, fámhalogenidek, pl. cinkklorid vagy rézklorid, nehézfémporok, pl. irézpor, Griignard-reiagensek, bórfluoridok, polilfoszforsav vagy ioncserélő gyanták alkalmazhatók. A sósav és hasonló komdenzá-5 lőszerek ekvimolekuláris vagy ezt meghaladó mennyiségben alkalmazandók; a rézpor és hasonlók csekély mennyiségben Ls elegendők. Utókezelésként a reakicióelegyelt szolbahőfokon vagy hűtőszekrényben (5 C° körüli hőmér-1Q sékleten) állni hagyjuk; rendszerint nagymenynyiségű kristályos terméket kapunk ilyen módon. Ha a termék nem válik ki maigáltól kristályos alakban, akkor a raakcióelegyet esökken-15 tett nyomás alatt bepéroljuk, vagy pedig vizet, ecetsav-víz elegyejt vagy petrolétert adunk megfelelő módon az elegyhez, amikoris rendszerint szép kristályos kiválást kapunk. A kapott termék átkristályosítása valamely erre 20 alkaknas oldószerből, általában előnyösem éterből, acetonból, aceton és víz elegyéből, alkoholból, alkohol és víz elegyéből, benzolból vagy ecetsavból történhet. Ezek a vegyületek gyakran polimorf kristályokat képeznek és kris-25 tályrendszerük az átk'ristalyosítáishoz használt oldószertől és a kristályosítás sebesís'égétől függően változhat. A kapott kristályos terméket szűréssel elkülönítjük, azután vizes ecetsavoldatbal, alkohol és víz elegyével, vízzel vagy 3Q petroléterrel mossuik, végül pedig megszárítjuk a terméket. Ezek a termékek rendszerint kristályosak, egyes esetekben azonban olajszerű anyagok is lehetnék. A fentiekben említett oldószerek, reakciófcö„g rülmények, feondenzálószerék és .reakcióközegek azonban csupán példaként szolgálnak; a találmány köre sammiiképen sínesen ezekre a példaképpen említetlt kiviteli módokra korlátozva. A találmány szerinti eljárással pl. az alábbi vegyületeket állíthatjuk elő igen jó, az elméietilt megközelítő vagy elérő termelési hányadokkal: l-<(/3-2'-furilakriloil)-2-(miel til-!5-imietoxi-3-mdolil-eoeteav ATZ 1 -(2-a! -piridil-akriloil)-2-metil-5-metoxi-3--indolil-eeétsav l-,[2'-<2"-kiino.lil)-afcriloil]-2-imetil-5-me, toxi-3--indolil-eoeltsav l-furilaoetil^-metil-S-imetoxi-S-indolil-iacetát 50 A fent említett indolszármazékokon kívül jó termelési hányaddal állíthatok elő az oly indolszárrniazékak is, amelyeikben az indolgyűrű 1-helyzetében álló —CO—A—R1 helyettesítő pl. 55 2-piridiillaoétil-, 4-piridilaoötl-, 24rinolilacetilvagy 3-(2-kinolil)-prapionil-csoportot képvisel. A találmány szerinti eljárással, olyan esetekben, amikor egy í(VI'II) általános képletű alifás savszármazékot — tehát egy oly (III) 60 általános képletű vegyületeit, amelyben R 4 helyén karboxilcsoport áll, n = 0 és p=l. — reagáltatunk egy (II) általános képletű N^acilezetit fenilhidrazin-származéktoal, a (VII) általános képletnek megfelelő l-acil-3-indolil-alifás 65 savszármazékot a csatolt rajz szerinti E reak-6
