156860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék növények gyökérzetének vizsgálatára

156860 3 4 lásából a fajták koraiságára lehet következtetni, Solanki (1964) a kukoricagyökér alaktani sajátságaiban (térfogat, súly, gyökér-szár arány, stb.) különbségeket talált a különböző törzsek, hibridek, fajták között, e tulajdonságok a szárazságtűréssel is összefüggtek, Andrew és Solanki (1966) kukorica vonalak között lényeges eltérést találtak a gyökérzet felépítésében, összehasonlítást tettek a tápoldatban reveit és talajból kimosott gyökérzet között. Hentrich (1966) gabonafajok és fajták gyökérzete és termőképessége között nem tudott összefüggést kimutatni, de nézete szerint ennek egyik oka a vizsgálati technika hiányossága. A kukoricagyökérzet alakulásának befolyásolását állománysűrűség változtatással Szinicün (1965) vizsgálta, de Roo és Waggoner (1961) szerint a gyökerek növekedése a mélység felé a talaj kötöttségétől és nem a trágyázás mélységétől függ, Ladonina (1966) szerint az N műtrágyázás következtében a gyökérrendszer a felső talajrétegekben összpontosul, ami előnyös, ha .megfelelő víz áll rendelkezésre. Hanus (1967) szerint a CCC nem befolyásolta a búza gyökérrendszerét, míg Adler (1967) szerint növeli a búza gyökérzetének a súlyát és felületét, részben ezzel magyarázza a CCC-vel elérhető nagyobb szemtermés is, amit nálunk Szabó (1967) is kimutatott. Aliévá (1964) a gyökér súlya és a termés közötti öszszefüggést vizsgálta, Balázs (1961) a búza gyökérsúlyának és felületének alakulását vizsgálta különböző talajmélységekben. A gyökérzet és a megdőlés összefüggésének vizsgálatakor Frohberg (1965) zabon a gyökérben történő kifordulást elemezte, míg Adagawa és Oda (1967) búzán és árpán a húzóerő és a szárszilárdság között keresett összefüggést. A szakirodalom áttekintéséből kitűnik és a gyakorlatból ismeretes, hogy a gyökérzet vizsgálatának módszerei, melyek a kimosás vagy egyéb módon megtisztított teljes gyökérzet elemzésén alapszanak, túlságosan hosszadalmasak ahhoz, hogy nagy szériában tömegesen és olcsón lehessen a vizsgálatokat elvégezni. Feltehetően ez az egyik oka annak, hogy a gyökérzet és a termés közötti összefüggésvizsgálat nem olyan széleskörűen elterjedt módszer, mint amennyire a rendelkezésre álló megfigyelések azt indokolttá tennék. Olyan módszert kellett keresnünk, amellyel szántóföldi körülmények között rövid idő alatt sok fejlett növény gyökérzetét lehet megvizsgálni és a mért tulajdonság a gyökérzet fejlettségét, felületét, aktivitását, stb. komplexen fejezi ki. Azt találtuk, hogy fenti célnak eleget tehetünk, ha a gyökérzet húzóerejét mérjük szántóföldön. A gyökérzet húzóereje kifejezés alatt azt az erőt értjük kg-ban kifejezve, amely a gyökeret a talajból függőleges irányban kiszakítja. A talaj kötöttsége, nedvessége, tápanyagellátottsága (a gyökérzet fejlettsége miatt), a fajta stb. várhatóan nagyon befolyásolhatja a húzóerő értékét. Abszolút értéke tehát önmagában nem sokat mond. De éppen-azért, mivel értékét, a különböző tényezők nagyon befolyásolhatják, igen alkalmasnak látszik, hogy a tényezők hatását a gyökérrendszerre a húzóerő változásán mérjük. A fent felsorolt módszerek hátrányait kiküszöbölő találmány tehát eljárás gyökérzet vizsgálatára, melynek az a lényege, hogy gyors és tömeges vizsgálatok szántóföldön történő lefolytatásának lehetővétételére a kitűzött céltól (nemesítés, agrotechnika, stb.) függően megválasztott időpontban — pl. kukorica műtrágyázási kísérleteknél a virágzás befejezte és a tejesérés kezdete között vagy fuzárium rezisztencia vizsgálat esetén törés után — a gyökérzetével a talajba kapaszkodó növény szárát, előnyösen a gyökérnyak környezetében pl. kukoricánál a módusz alatt megfogjuk, majd egyenletes függőleges irányú húzóerő kifejtésével a gyökérzetet a talajból kiszakítjuk, s eközben a terhelőerőnek (húzóerő) legalább a maximális értékét, — szükség szerint azonban a nyúlást, a húzóerő minimális, az átlagos és az időbeni változásának értékét is — mérjük és végül a különböző tényezők hatását a gyökérrendszerre ezen változó húzóerő értékek összevetésével megállapítjuk. Az eljárás foganatosítására szolgáló készüléknek pedig — mely önmagában ismert erőmérő és regisztráló szerkezettel van ellátva — legalább három — egyik végükön előnyösen nagy szabadság fokú csuklóval összefogott — lábból álló állványa, egyfelől az állványra függeszthető, másfelől az, erőmérő felső végéhez erősített erőátviteli szerkezete, az erőmérő alsó végéhez pl. huzallal kötött, a növény szárát megfogó előnyösen Önzáró befogópofája, továbbá célszerűen egyik végével a gyökérzet környezetében a talajba helytállóan rögzített, a huzallal megközelítően párhuzamosan vezetett, majd terelőgörgőkön átvetve a regisztráló szerkezettel kapcsolódó, s másik végén súllyal terhelt vonóeleme van. A találmányt részletesebben az alábbi kiviteli példákban ismertetjük. Az első kiviteli példában az eljárást az első házilag készített kísérleti mérőeszközzel együtt mutatjuk be. A második példában a mérőeszköznek egy továbbfejlesztett változatát ismertetjük. Az ábra az utóbbi készülék sematikus vázlatát szemlélteti. Első kiviteli példa: A húzóerő mérésére első alkalommal kb 30 kg súlyú hordozható szerkezetet készítettünk. A szerkezet lényege egy három lábon álló, kétkarú emelő. A kétkarú emelő alátámasztása (ékkel) a szerkezet vázára, az emelő 1:10 arányú pontjában van. A rövid kar végén súlytárcsa egyensúlyozza a hosszú kart. A rövid karon a 0 ponttól (ék) 1 egység távolságban kampó lóg. Ezzel húzzuk ki a gyökeret. A hosszú karon a 0 ponttól 10 egység távolságra a mérlegserpenyő lóg. Ebbe kerülnek a mérleg súlyok. Az l:10-es kararány csak a súly:húzóerő egyszerű átszámítását 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2