156839. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzoxazin-származékok előállítására
156839 11 12 N-metil-N'-i[4-klór-2-i(!a-hidroxibenzil)]-fenil-tiokarbamidból kiindulva 21 g 2-metilamino-4-fenil-6-klór-4H-3,l-benzoxazint (az elméleti hozam 77%-a) kapunk, amely benzol és petroléter elegyéből átkristályosítva 149—150 C°-on olvad. 5 6. példa: 2-etilamino-4-fenil-:6-klór-4H-3,1-benzoxazin 10 SO S5 a) 35 g 5-klór-2-amino-benzihidrolt 26 g etilmustárolaj hozzáadásával 5 percig hevítünk vízfürdőn, majd az elegyet éjjelen át szobahőfokon állni hagyjuk. A kapott kristálypépet a imustárolaj feleslegének eltávolítása céljából 2 o 75 ml benzollal kiforralj uk. Ily módon 43 g N-etil-iN'-i[4-klór-2-i(!a-hidroxibenzil)]-|fe:niltioka:r'bamidot (az elméleti hozam 89%-a) kapunk színtelen kristályok alakjában. A termék 147—148 C° olvadáspontja etilacetát és petroléter elegye- 20 bői történő átkristályosítás hatására sem változik. b) 32. g fenti módon előállított N-etil-N'^[4-4dór-2-i(a:-hidroxibenzil)]-feniltiokarbamidot a 4. példa b) pontjában leírthoz hasonló módon higanyoxiddal reagáltatunk, amikoris 27 g 2--etilamino-4nfenil-:8-klór-4H-!3,l-benzoxazint (az elméleti hozam 94%-a) kapunk, 124—125 C°-on olvadó színtelen kristályok alakjában. . c) 18 g N-etil-;N'^[4-klór-2-(!a-hidroxibenzil)]Hfeniltiokarbamidot [amelyet az a) alatt leírt módon állítottunk elő] 23 g ezüstoxiddal, 250 ml etanolban 45 percig forralunk visszafolyató hűtő alatt, keverés közben. A reakcióelegyet forrón leszűrjük és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A kapott olajszerű maradékot forró petroléterrel többször extrahálva, 11 g 2-etilamino-4-cfenil-6-klór-4H-3,l~benzoxazint (az elméleti hozam 77%-a) kapunk, amely 124—125 C°-on olvad. 40 7. példa: 2-aimino-4-fenil-6-klór-4H-3,lJ benzoxazin a) 70,2 g 5-klór-2^mino-benzhidrolt 300 ml 45 jégecetben oldunk és az oldatba keverés és hűtés köziben kb. 15 perc alatt, részletekben beadagolunk 30 g káiciuímcianátot. További 10 perc múlva a reakicióelegyet vízfürdőre helyezzük és V4 óra hosszat melegítjük, majd lehűlés után 50 vízzel hígítjuk. A levált terméket 2—3 órai állás után leszívatjuk, vízzel mossuk, megszárítjuk, majd etilacetát és petroléter elegyéből átkristályosítjuk. Ily módon 61,5 g N-l [4-klór-2_.( (a 4 1 idroxibenzil^-tfenil-Jsarbamidot (az elméleti hozam 55 , 74%,-a) kapunk, 157—159 C°-on olvadó színtelen kristályos termék alakjában. b) 14 g a) alatti módon előállított karbamidszármazékot 50 ml 48°/(K>s brómhidrogénsavval 5—10- percig hevítünk keverés közben vízfürdőn, ßo majd gyorsan lehűtjük a reakcióelegyet. Vízzel hígítunk, majd dekantáljuk a folyadékot, a félszilárd maradékot metilénkloriddal felvesszük és híg nátriumhidroxid oldattal kirázzuk. A me- . tilénkloridos oldatot elkülönítjük, Vízzel mos- 65 suk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. A maradékként kapott nyers 2--ammo-4-íenilj6-klór-4H-3,l-'benzoxazint ezután oxaláttá alakítjuk át; az etanol és éter elegyéből .átkristályosított oxalát 167—168 C°-on való színtelen kristályokat képez. Hozam 12 g (az elméleti mennyiség 69%-a). Az oxalátot metilénkloriddal és híg nátriumhidroxid oldatbal rázva, majd az elkülönített szerves oldószeres fázist bepárolva nyerjük a szabad bázist, amely benzol és petroléter elegyéből történő átkristályosítás után 138—134 C°-on olvad. 8. példa: 2-etilamino -4-fenil-4H-3,1-benzoxazin a) 20 g 2-amino-benzihidrolt 200 ml kloroformban oldunk & ehhez az oldathoz keverés és jéggel való hűtés közben, 30 perc alatt hozzácsepegtetjük 7,1 g frissen desztillált etil-izocianátnak 30 ml kloroformmal készített oldatát. Az elegyet szobahőfokon további 30 percig keverjük, majd az oldószert vákuumban elpárolog. tatjuk. A visszamaradó barnás színű olajszerű terméket forró benzollal felvesszük és a benzolos oldathoz óvatosan petrolétert adunk. Az elegyből lehűléskor 19 g N-etilnN'-P-(a-hidroxibenzil^-ifienil-karlbamid (az elméleti hozam 70%-a) kristályosodik ki, amelynek olvadáspontja 132— 134 C°. b) 13,5 g a) alatti módon előállított karbamidszármazék 100 ml etanollal készített szuszpenziójához keverés közben 17,5 g p-toluolszulfonsavat adunk, majd az elegyet 45 percig forraljuk visszalfolyató hűtő alatt. Lehűlés után a reakcióelegyet nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk, vízzel hígítjuk és éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot elkülönítjük, vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és az oldószert ledesztilláljuk. Maradékként 2-etilamino-4+fenil-4H-3,l-benzoxazint kapunk sárgás olaj alakjában. Ezt a terméket hexánból átkristályosítva,, 7,2 g színtelen kristályos terméket (az elméleti hozam 57%Ha) kapunk, amely 76—78 C°-on olvad. E termék mintája a 37b. példa szerinti eljárás termékével keverve nem mutat olvadáspont^csökkentést. 9. példa: 2-etilam'ino~4-fenil-!64dó'r-4H-3,1-benzoxazin a) . 13 g 2-amino-4-fenil-6-klór-4H-3,l-benzoxazint szobahőfokon, keverés közben hozzáadunk 1O0 ml ecetsavanlhidTidhez. Kezdeti oldódás után hamarosan kiválik az acetil-vegyület, kristályos csapadék alakjában. A reakcióelegyet még 1—2 óra hosszat jéggel hűtjük, majd a levált terméket leszívatjuk és a csapadékot kevés éterrel mossuk. Ily módon 11 g tiszta 2-acetilamino-4^enilJ6-klór-4H-3,l-benzoxazint (az elméleti hozam 73%-^a) kapunk, amely 147—148 C°-on olvad. b) 26 g 2-amino-4-fenil-6-klór-4H-3,l-benzoxazint 20O ml piridinben oldunk és ehhez az 6
