156749. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolószerkezet flexibilis kötőelemvégek oldható, teherbíró összekötésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1968. VII. 03. (PE—661) Közzététel napja: 1969. VI. 28. Megjelent: 1970. VIII. 25. 156749 Nemzetközi osztályozás: B 62 d ^mmmí^ Feltalálók: Mezei János tenvgazdász, Budapest, Lévai Péter gépészmérnök, Esztergom Tulajdonos: Pestvidéki Gépgyár> Szigethalom Kapcsolószerkezet flexibilis kötőelemvégek oldható, teherbíró összekötésére A találmány kapcsolószerkezet flexibilis kötőelemvégek, főként kötél-, heveder-, kábel- és szíj végek oldható, teherbíró összekötésére. A földi és légi közlekedésben, továbbá az anyagmozgatás és szállítás különböző területein gyakori igény flexibilis kötőelemek, így kötelek, hevederek, kábelek, szíjak stb. végeinek automatikus vagy félautomatikus működésű csatokkal való gyors és könnyű összekapcsolhatósága, valamint ugyancsak gyors, egyszerű és egy mozdulattal elvégezhető oldhatósága. Az említett igény kielégítésére számos különböző megoldású csat-típus ismeretes és került forgalomba elsősorban gépkocsik, valamint repülőgépek üléseihez rögzített biztonsági övek részére. E csatok többnyire fémből, vagy kis részben műanyagból készülnek préselés, öntés, vagy más ismert gyártástechnológia útján. Az ismert csatszerkezetek közös hibája és hátránya, hogy benne tengelyek, csapok és forgó alkatrészek fordulnak elő. Ezek mint szerkezeti elemek kényesek, előállítási költségük aránylag magas, mechanikái értelemben pedig kedvezőtlenek, mert természetükből kifolyóan feszültséggyűjtő helyekkel rendelkeznek, vagy a szerkezet egésze számára járulékos feszültségek kialakulását teszik lehetővé, és így végső soron a kapcsolat teherbírását csökkentik. Az említett alkatrészek emellett azzal a hátránnyal is járnak, hogy kényesek a meghibáso-10 15 20 25 30 dásra, és így az oldhatóság Csökkenésével biztonságosságuk, illetve esetleg életmentő szerepük szempontjából csupán csökkent értéküeknek tekinthetők. Legnagyobb hátrányuk azonban abban nyilvánul meg, hogy a kötőelemvégek által átadott erők a csatszerkezetet nagyfokú excentricitással terhelik. Az exoentekutsan ható erők okozta nyomaték pedig — különösen nagyobb igénybevétel esetén — magát a csatszerkezetet hajlításra veszi igénybe, melynek következtében káros alakváltozások, vagy nem szándékolt kioldás (vagy adott esetben éppen ellenkezőleg oldhatatlanság) következik be, melyek egyike sem kívánatos. Az ismert csatszerkezetekkel végzett kísérletek emellett azt is bizonyították, hogy ezek a kötőelemvégeken könynyen el tudnak fordulni. Ez a körülmény újból az oldhatóságot nehezíti, és életveszély esetén esetleg végzetes lehet. A találmány célja az eddig ismert csatszerkezetek hibáinak és hiányosságainak kiküszöbölése, közelebbről pedig olyan kapcsolószerkezet létrehozása, amely az eddiginél nagyobb teherbírású, ezzel egyidejűleg könnyebb és biztonságosabb összekapcsolódást, ugyanakkor pedig egyszerűbb és gyorsabb oldási lehetőséget is biztosít. A kitűzött célnak megfelelően a találmányunk szerinti kapcsolószerkezet flexibilis kötőelemvégek, főként kötél-, heveder-, kábel- és szíjvégek oldható, teherbíró összekötésére oly módon van 156749