156749. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolószerkezet flexibilis kötőelemvégek oldható, teherbíró összekötésére

3 156749 4 kialakítva, hogy a kötőelemvégekhez rögzített csatjai, e csatokat befogadó csatháza, továbbá e csatházon belül egy — a csatokat feszítő rugó ereje ellenében egymáshoz képest rögzítő — kapcsolóeleme van. A találmányunk szerinti kapcsolószerkezet további ismérve, hogy a csatok közül az egyik legalább egy reteszelőnyilással, a másik csat pedig ezen reteszelőnyílás vagy nyílások számához és alakjához igazodó reteszelő körömmel van ellátva. A csatház önmagában ismert módon, pl. csavarkapcsolat segítségével összefogott két csatház-féltíől van összeállítva, és a csatok, bevezetésére szolgáló nyílásokkal van ellátva, továbbá az egyik csatház-félben a kapcsolóelem befogadására és mozgatására szolgáló nyílás, valamint e nyíláshoz csatlakozó és a feszítőrugót befogadó rugófészek van kialakítva. A találmányunk szerinti szerkezet egy másik kiviteli lehetősége szerint, a csatház egy darabból készül, és a kapcsolat oldására szolgáló emelőkarral, vagy más a kapcsolatot megoldó szervvel van ellátva. A szerkezet célszerű kiviteli alakjánál a csatok a kötőelemvégek csatlakoztatására szolgáló nyílásokkal rendelkeznek, a csatok egyike pedig a kapcsolóelem és a feszítőrugó számára szolgáló kivágással van ellátva. A kapcsolóelem támaszkodó éllel rendelkezik, a támaszkodó él fölfekvésére pedig az egyik csatház-félben lévő nyílás fölfekvő éllel van ellátva. A kapcsolóelemnek az egyik csatot a kapcsolóelem mélyedésébe terelő orra van. Az egyik csaton lévő reteszelő körmök a másik csat eltávolításának megkönnyítésére ferde támasztófelülettel vannak kialakítva. A kapcsolóelem — az előbb említett kiviteli változat esetében •— támaszkodó él helyett kiemelő éllel rendelkezik, továbbá az egyik csatban lévő kivágásban csap körül elfordulhatóan van kialakítva, ugyanezen csatban a kiemelő él átnyúlására szolgáló nyílás, valamint a kapcsolóelem csapját befogadó csapfészek van kiképezve. A találmányunk szerinti flexibilis kötőelemvégek összekötésére szolgáló kapcsolószerkezet az eddig ismert hasonló csatokkal összehasonlítva számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Ezek legfontosabb ja az, hogy a csatházon belül minimális nyomaték ébred csupán, mert az erőátadás szinte teljesen a kötőelem végek által átadott erők síkjában történik. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a szerkezet kezelése lényegesen egyszerűbb, mint az eddig ismert hasonló célú csatoké, és például ha veszély esetén a személy gyorsan akarván kioldani, ijedtében saját maga felé rángatja, akkor máris kinyílik és lehetőséget nyújt — például égő gépkocsiból való — gyors megszabadulásra. A csatszerkezet külön előnye gyártástechnológiai és ezen keresztül gazdaságossági szempontból, hogy lényegesen kevesebb alkatrészt tartalmaz, mint az ismert szerkezetek, ezen alkatrészek olcsón — nagyrészt stancolással — állíthatók elő. A forgácsoló megmunkálások elmaradása pedig nemcsak olcsóbb előállíthatóságot, hanem közvetve nagyobb teherbírást és hosszabb élettartamot is biztosít. A találmány kiviteli példa kapcsán rajz alapján világítjuk meg közelebbről. A mellékelt rajzok közül az 1. ábra a találmányunk szerinti kapcsolószerkezet vázlatos hosszmetszetét mutatja összekapcsolt állapotban, a 2. ábra pedig a kapcsolószerkezet axonometrikus képe szétszedett állapotban. A 3. és 4. ábra ugyanennek alternatív megoldása. Az 1. ábrán az összekapcsolandó flexibilis kötőelemvégek föltüntetése nélkül látszik e kötőelemvégekhez rögzített 1 és 2 csat, amelyek közül a 2 csat vége egy 3 kapcsolóelemhez csatlakozik. A 3 kapcsolóelemet a 4 feszítőrugó támasztja meg és mindezek az 5 és 6 csatház-félből összeállított csatház belsejében foglalnak helyet. Összekapcsoláskor a 2 csatot benyomjuk az 5 és 6 jelű csatházba. A benyomás következtében a 3 kapcsolóelem, melynek 23 mélyedésében foglal helyet a 2 csat, a 4 feszítőrugót jobb kéz felé hátranyomja. Amikor a 2 csatnak a 2. ábrán föltüntetett 11 reteszelő nyílásai az 1 jelű csat 12 reteszelő körmei fölé érnek, akkor a 3 kapcsolóelem a 2 csatot rácsúsztatja e 12 reteszelő körmökre. Ezután a 4 feszítőrugó ereje a 3 kapcsolóelemet balfelé tolja, és ezáltal az egymáson fölfekvő 1 és 2 csatokat • egymáshoz képest rögzíti. A kapcsolószerkezet oldásakor az 5, 6 csatházat bal kéz felé hátrahúzzuk, és ezáltal a 3 kapcsolóelemet lehúzzuk az 1 és 2 csatokról. Annak érdekében, hogy e lecsúszás könnyen és akadálymentesen bekövetkezhessek, a 12 reteszelő körmök célszerűen 21 ferde támasztófelületekkel vannak kialakítva. A flexibilis kötőelemvégek az 1 csatban kialakított hosszúkás 7 nyílásba, valamint a 2 csatban kialakított ugyancsak hosszúkás 8 nyílásba vannak befűzve. Az 1 csatban ezenkívül a kötőelem hosszirányába eső 9 kivágás is ki van képezve, amelynek szélességi mérete oly módon van megválasztva, hogy a 3 kapcsolóelem könynyedén tudjon jobbra-balra mozogni benne. Ugyanilyen követelményt kielégítő módon van hosszúkás 10 nyílás kialakítva az 5 csatházfélben is a 3 kapcsolóelem számára. Itt jegyezzük meg, hogy a 3 kapcsolóelem alternatívaként a 3' megoldásban is készülhet, amikor is hosszirányú elcsúszás helyett a rajta kialakított 13 bütyök körül billenhet el. A 3' kapcsolóelem az előbbihez hasonló módon látja el most is összekapcsoló és oldó funkcióját. Annak érdekében, hogy az oldás művelete során a 2 csat könnyebben lecsúszhasson, az 1 csatról, a 3' kapcsolóelem alul a 22 kiemelőéllel rendelkezik, amely a 3' kapcsolóelem hátrabillenésekor az 1 csatot a 2 csatról lelöki. Ez utóbbi esetben a 12 reteszelő körmöknek az 1 csatból kiálló végeit nem kell ferdén lemunkálni, hanem egyszerűen merőlegesek lehetnek az 1 csat síkjára. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2