156748. lajstromszámú szabadalom • Billenőrendszerű átkapcsoló

3 156748 4 ívhúzás kezdeményezője lehet, az áramkörben éppen kialakult, vagy felhalmozódott mágneses energia nagyságától függően. Valamivel enyhébb körülményeket lehet kialakítani azáltal, hogy késes érintkezőket, vagy egymáson elcsúszó, ill. elcsúsztatható felületeket alkalmaznak, mert ily módon a kikapcsolás tulajdonképpen már mozgásban levő érintkező eltávolodásával, bizonyos kezdősebességgel indul 'meg. E megoldáshoz viszont sokkal erősebb rugót kell használni, ami az egész szerkezetet robusztusabbá, nehezebbé teszi, azon felül, hogy az ilyen kapcsolót csak jóval nagyobb erővel lehet működtetni. Ez viszont különösen hátrányos a nyomógombos és a billentyűs átkapcsolok, készülékkapcsolók tekintetében (pl. rádió-, tv-vevőkészülékekben), ahol a különböző csuszkák, "karok emelők és egyéb áttételek tovább növeltetik a szükséges rugóerőt. Célunk olyan megoldás létesítése, amely az említett hátrányok nélkül képes nyújtani a billenőkapcsolók minden előnyét. A találmány szerint ezt akként valósítjuk meg, hogy a valamelyik ismert módon előfeszített erőtároló-rugóval egy közbeiktatott test segítségével úgy működtetjük a mozgóérintkezőt, hogy egyrészt a közbeiktatott test a még álló mozgóérintkezőre akkor adja rá tömegének teljes kinetikai energiáját, amikor a sebessége a legnagyobb, másrészt egyetlen kapcsolási folyamatban a kapcsoló az egyik oldalán megszakít míg a másikon ugyanakkor zár. A találmány tárgya billenőrendszerű átkapcsoló (előnyösen hálózati készülékkapcsoló), amelyben szigetelőágyba foglalt állóérintkező, mozgóérintkező, kényszerpályájú működtetőelem és erőtároló-rugó akként van elrendezve,» hogy a mozgóérintkezőnek két szara van, e szárak villaszerűén fel vannak hajlítva és a mozgóérintkező a szárak közötti hajlítás helyével a szigetelőágy' fenekére támaszkodik, továbbá, szárainak síkjával az erőtároló-rugó mozgási síkjával párhuzamosan van elhelyezve, míg a szigetelőágyak a mozgóérintkező szárnyílás-szögénél nagyobb szögű véghelyzet-határolója van a mozgóérintkező számára, a mozgóérintkező szárainak, síkjára merőlegesen egy kétszárű villás billentőtestt van elhelyezve, amely étoalakban elvékonyított szárainak élével •— előnyösen-, egy közbenső daráiban át — a szigetelőágy alatt elrendezetit kényszerpályájú működ tetőelem és vele szemben aa kétszárú villás billentőtest szárait összekötő rész közé erőtárolóruigóként húzórugó van beakasztva. A találmány szerinti billenőrendszerű átkapcsoló egy példakénti kivitelét rajzok alapján ismertetjük, amelyek közül az .1. ábra a billenőrendszerű átkapcsoló, 2. ábra egy mözgóérintkező axonometrikus, nagyított vázlatát mutatja. Az 1. ábrán látható vázlat szerint egy 1 alaplemez téglalapalakú 2 kivágásában, hosszirányban csúsztathatóan csúszkaszerű 3 működtetőelem van elhelyezve, az 1 alaplemezre aszimmetr rikusan 13 szigetelőágy van felerősítve, ez alatt a 3 működtetőelem peckére 4 húzórugó egyik vége van ráakasztva míg a 4 húzórugó másik vége 5 fülre van akaszitva, amely egy 6 arretálólemezkéből van felhajlítva. A 6 arretálólemezke az 1 alaplemezre fekszik rá és külső vége horogszerűre van kialakítva. Ez a horog az 1 alaplemez külső végén levő kampó alá van akasztva és így a 6 arretálólemezke két-szabadságfokú mozgást végezhet, mégpedig az 1 alaplemez síkjával párhuzamosan, a kampó körül jobbra el-^ fordulhat, valamint erre merőlegesen, szintén a kampó körül. Ily módon a 4 húzórugó hármas feladatot teljesít, mégpedig húzza a 3 működtetőelemet, azután a 6 arretálólemezkét az 5 fülön át gyakorolt forgatónyomatékkal rányomja az 1 alaplemezre, ill. a 3 működtetőelem csuszkalapjára és harmadsorban a 6 arretálólemezkét a 3 működtetőelem 7 bütyke felé irányuló forgatónyomatékkal tartja és feszíti az 1 alaplemez végén kialakított kampó tövéhez (a 7 bütyök célszerűen a 3 működtetőelem széléből van kihasítva és felhajtva). A 6 arretálólemezke rajz szerinti bal oldalán két kivágás, valamint 8 és 9 fül van kiképezve (a 8 fül vagy merőlegesen fel van hajlítva, vagy a 6 arretálólemezke síkjában van hagyva, míg a 9 fül hosszirányban van kihasítva és a vége lejtősen van félhajlítva), amelyek segítségével a 6 arretálólemezke akként rögzítheti a 3 működtetőelemet benyomott (betolt) helyzetében, hogy a 7 bütyök, midőn a 3 működtetőelemet az alul hozzákapcsolt — de a rajz egyszerűsítése kedvéért fel nem tüntetett — nyomógombbal betoljuk az 1. ábrán vázólt helyzetbe, akkor a 7 bütyök először végigcsúszik a 8 fül tövének innenső élén, ami által jobbra elforgatja a 6 arretálólemezkét és felmegy a 9 fül mellé; ekkor a 3 működtetőelem túlsó végével ütközik a vezetőkivágásban és elengedjük a nyomógombot, ami után a 4 húzórugó visszahúzza a 3 működtetőelemet, amely eközben rögzítődik, mert a 7 bütyök elé odapattan a 6 arretálólemezke a 8 és 9 fül között levő kivágásával és a 8 fül tövének túlsó élével megakasztja a 7 bütyköt. Ha most újból megnyomjuk a nyomógombot (1 mm körüli betolás elegendő), a 7 bütyök a 9 fül alá csúszik és megemeli a 6 arretálólemezkét, amelyet ekkor a 4 húzórugó az 5 fülön át kifejtett forgatónyomatékkal néhány foknyira elforgat balra a 7 bütyök fölé, ami után, elengedvén a nyomógombot, a 4 húzórugó visszarántja a 3 működtetőelemet az alapállásba, minthogy a 7 bütyök most akadálytalanul csúszhat a 6 arretálólemezke alatt. Ezalatt a 3 működtetőelem, amihez hozzá van kapcsolva az erőtároló 10 húzórugó alsó vége, visszafelé haladtában tovább feszíti az egyébként is előfeszített erőtároló 10 húzórugót. Eközben a rugóerő alsó támadási pontja átlépi a 11 billentőtest síkját, ami után a 10 húzórugó felszabadult rugóereje hirtelen átrántja a 11 billentőtestet az innenső helyzetébe. A 11 billentőtestet célszerű minél nagyobb fajsúlyú szigetelőanyagból (műanyagból) készíteni. A 11 billentőtestnek két^ szárú villás alakja van (fordított U-alak), a szárak között erősen megvastagított összekötő résszel, hogy itt minél nagyobb lendítőtömeg legyen együtt, a szárak vége 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2