156736. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szalicilanilidek előállítására

17 156736 18 szerkezetét a (XI) általános képletű vegyülettel jellemezzük, ahol M alumínium- vagy magnéziumfém, w = 2 vagy 3, míg Q, X és Xj szubsztituensek jelentése a fentiekkel egyezik. Az aktivált aminszármazék előállítása céljából ez esetben a szubsztituált anilinszármazékot kb. 1/3 mólekvivalensnyi mennyiségű fémmel, például alumíniummá], finoman eloszlatott formában reagáltatjuk. E reakciót oldószeres közegben, célszerűen difeiniléterben vagy o-diklórbenzolban folytatjuk le 150—180 C° közötti hőmérséklettartományban, míg a bevitt fém teljesen oldatba megy. A reakció közben nitrogénatmoszféra alkalmazása ajánlatos, azonban nem feltétlenül szükséges. A reagáltatott keveréket azután valiamely oldószerben, mint pl. klórbenzolban szuszpendáljuk és keverés közben mintegy 1/3 mól ekvivalensmyi mennyiségű szubsztituált szalicilsavat adunk hozzá. Ez a művelet általában exoterm jellegű, és így a reakciós-legyet külső melegítés nélkül reagálni hagyjuk. A főreakció lezajlása után a keveréket kb. 1—2 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd lehűtjük, szűrjük, a szűrletet híg ásványi savval, pl. híg sósavval mossuk, a bázisos maradékok eltávolítása céljából. A mosott oldatot azután kis térfogatra bepároljuk, szűrjük >és valamely szénhidrogénnel, pl. ligroinnal mossuk. A maradékot megfelelő oldószeriben, benzolban vagy toluolban feloldjuk, szűrjük és szobahőmérsékletre lehűtjük. A szalicilanilidet általában valamely szénhidrogén, mint pl. ligroin hozzáadásával kikristályosítjuk és ismert műveletekkel tisztítjuk. A szubsztituált anilinszármazék aktiválására alkalmas másik módszer szerint a kiindulási anyagként használt amint valamely szubsztituált bisz^arilkarbanáttal, mint bisz-2,4'-äinitrofenilkarbonáttal reagáltatjuk, amikoris valamely '(XII) általános iképletű aktivált karbamátszármazék képződik, amelyben Q, X és Xi szubsztituensek jelentése a fentiekkel egyezik. A bisz-arilka;rbonátot és a szubsztituált anilinszármazékot általában valamely megfelelő oldószerben, mintetilaoetátfoan megközelítően ekvimolekuláris mennyiségekben szobahőmérsékleten kb. 3—4 óra hosszat reagáltatjuk. A karbamátos intermediert ezután valamely szénhidrogén, mint petroléter hozzáadásával' kicsapjuk és szűréssel izoláljuk. A kapott karbamátot azután mólekvivalensnyi mennyiségű szubsztituált szalicilsavszármazékkal elkeverjük és a kapott keveréket kb. 115—125 C°-ra hevítjük kb. 30—60 percig. Az ömledéket valamely alkalmas oldószerben, pl. aoetónban feloldjuk és a kivált termék általában valamely alkanol, mint etanol vagy metanol hozzáadásával kikristályosítható. Ez a reakció alternatív módon úgy is elvégezhető, hogy a kiindulási anyagként használt amint valamely oldószerben, mint pl. piridinben vagy piridin és más oldószerek, mint piridin-kloroform elegyében feloldjuk. Az oldatba vitt anyagot szobahőmérsékleten reagáltatjuk. A reakció lezajlása után az oldószert eltávolítjuk és a kapott maradékot az előbb ismertetett módszerrel, vagy valamely más ismert módón .kikristályosítjuk. Az aktivált amin közbenső vegyület képzésére alkalmas további lehetőség abban áll, hogy a szubsztituált anilinszármazékból brótrikloiriddal történő reagáltatással a (XIII) általános képletű vegyületet előállítjuk, amely képletben B bórt jelent, míg Q, X és Xi szubsztituensek a fentiekkel egyező. E reakció' kivitelénél úgy járunk el, hogy a szubsztituált anilinszármazékot valamely alkalmas oldószerben, mint benzol, éter vagy xilol valamelyikében feloldjuk és az oldatot kb. 1 mól ekvivalensnyi mennyiségű bázisos aminnal, mint trietilaminnal vagy kinolinnal 0^—5 C° közötti hőmérsékleten elkeverjük. Ehhez az oldathoz 1/3 mól ekvivalensnyi mennyiségű bórtrikloridot adunk és az oldat hőmérsékletét fokozatosan szobahőmér-^ sékletre hagyjuk felmelegedni. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten kb. 20—60 percig állni hagyjuk, majd az amino-borán intermediert valamely szénhidrogén, mint petroléter hozzáadásával leválasztjuk és szűréssel izoláljuk. Ezután kb. ekvimolekuláris mennyiségű aminoboránt és szubsztituált szalicilsavat valamely alkalmas oldószerben, mint benzolban vagy xilolban mintegy 10—15 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forralunk. Forralás után a reakcióelegyet kb. 40—50 C°-ra lehűtjük, valamely híg ásványi savval, mint híg sósavval, végül vízzel mossuk. Mosás után az oldatot Ms térfogatra bepároljuk, amikoris a termék rendszerint szobahőmérsékleten kikristályosodik. A szalicilanilid tisztítását ez esetben is átkristályosítással végezzük. Erre a célra alkalmas oldószerként például benzolt vagy toluolt választunk. A (IV) általános képletű amin-jellegű reakciókomponensek 'előállítását — amelyekben Q kén- vagy oxigénatomot jelent és amelyekben a fenoxi- vagy feniltio-csopoirt az amin-nitrogénatomhoz képest para^helyzetben van [ilyen vegyületeket a továbbiakban (IVa) képlettel jelöljük] — a B reakcióvázlaton feltüntetett reakciásorozattal állíthatjuk elő. A B reakcióvázlaton X és Xi szubsztituensek jelentése ä fentiekkel egyezik, míg Q szubsztituens kénvagy oxigénatomot jelöl. A reakcióvázlat szerint a (IVa) általános képletű vegyületek előállításánál az A lépésben valamely megfelelően szubsztituált p-halogénnitrobenzölt valamely szubsztituált fenollal vagy tiofenollal reagáltatunk. A kondenzációs termék ilyen esetben difeniléter . vagy difeniltioéter (amely utóbbit difenilszulfidnak is nevezünk), amelyet ezután B lépésben redukálunk, így nitro-csoporttá alakítjuk át. A i(IVa) általános képletű vegyületekben a fenoxi- vagy feniltio-csoport az aminos nitrogénatomhoz képest tehát para-helyzetiben áll. Ha az (I) általános képletű vegyületek előállításánál kiindulóanyagként valamely (IVa) általános képletű vegyületet használunk, akkor a 4'-izomer szár-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 9