156717. lajstromszámú szabadalom • Eljárás habosított polimerek előállítására

3 156717 4 til-d:ifeml-4,4'jdliziOcianá:t és difeniléter-4,4' di­izocianát. A felhasználható triizocianátok közé tartozik pl. a difeniléter-2,4,4'-triizocianát. A po­liizocianátok nyerstermékek formájában vagy tisztított állapotban használhatók fel. Szerves poliizocianátként felhasználható továbbá fölös mennyiségű diizocianát és valamely, kettőnél több hidroxi-csoportot tartalmazó alkohol, mint pl. trimetilolpropán reakciójánál keletkező ter­mékek. Poliizocianát-keverékek ugyancsak fel­használhatók. Az alkalmazható poliizocianátok előnyös képviselői a nyers diaminodiarilmetánok foszgénezésekor kapott nyers diizocianáto-diaril­metán keverékek, melyek kiindulási anyagát aromás aminők (pl. anilin, toluidin, vagy ilyen aminők keveréke) és formaldehid reakciójával állíthatjuk elő. Az aromás aminők és formalde­hid reakciójával keletkező reakció-termék dia­minodiarilmetánokat és kettőnél nagyobb funk­cionalitású polifenil-poliaminokat, különösen triaminokat és magasabb molekulasúlyú poli­aminokat is tartalmaz. A különböző poliaminok­nak a nyerstermékben lévő aránya igen nagy mértékben függ az aromás amin és a formalde­hid kezdeti arányától. A találmányunk szerinti eljárásnál alkalmas poliizocianát előállítására felhasználható nyers diaminodiarilmetán készí­tésénél az aromás amin és a formaldehid mól­aránya előnyösen 4:1—1,2:1, célszerűen 2,5:1— —1,5:1. Eljárásunk szerint felhasználhatók olyan, ebbe a típusba tartozó nyers poliizocianá­tok is, melyekből a difunkcionális anyag egy ré­szét a foszgénezés előtt diaminként, vagy diizo­cianátként azután eltávolítottuk. A nyers diaminodiarilmetán foszgénezésekor a diaminokat, triaminokat és magasabb poliami­nokat a megfelelő diizocianátokká, triizocianá­tokká és poliizocianátokká alakítjuk. Míg a nyers diizocianát-keverék egyes komponensei­nek aránya a nyers diaminban lévő különböző aminők arányával nagymértékben változtatható, a foszgénező eljárás során mellékreakciók is le­játszódhatnak, melyek a magas funkcionalitású és nagymolekulasúlyú komponensek mennyisé­gének növekedését eredményezik. A találmá­nyunk-tárgyát képező eljárásnál felhasznált nyers diizocianát keverékek viszkozitása 25 C°-on előnyösen 50—5000 centipoise, célszerűen 200— 1000 centipoise. A találmányunk szerinti eljárásnál a nyers diizocianát-diarilmetán keverékek felhasználása a tiszta diizocianátok alkalmazásával szemben nyilvánvaló gazdaságossági előnyt jelent. Ezen túlmenően azt találtuk, hogy a nyers keverékek alkalmazása sok esetben műszakilag is előnyö­sebb a tiszta diizocianátok (pl. desztillált diizo­cianáto-difenilmetán) felhasználásánál. A habo­sító-lépés ugyanis nyers keverékek alkalmazása esetén kevesebb nehézséggel, egyszerűbben vég­rehajtható, s kisebb a lehetősége annak, hogy a reakció-elegyben sűrű és szabálytalan termékek képződése közben gázveszteség lépjen fel. A fen­ti előnyöket oly módon érhetjük el, hogy 5—70 súly%, előnyösen 20—60. súly% kettőnél na­gyobb funkcionalitású poliizocianátokat tartal­mazó nyers diizociano-diarilmetán keverékeket alkalmazunk. Bizonyos esetekben előnyösnek bizonyult, a nem túl magas hidrolizálható klór-tartalmú 5 szerves poliizocianátok alkalmazása. A nyers po­liizocianátokat a hidrolizálható klór-tartalom csökkentése céljából mésszel vagy más, gyengén bázikus anyaggal kezelik, vagy pedig 150—220 C°-on hevítik, miközben a folyadékon a sósav-10 eltávolítás elősegítése céljából inert gázáramot vezetnek át. A fenti kezelés nem csupán a hidro­lizálható klór-tartalmat és ezáltal az ezután kö­vetkező habosító-lépés katalizátor-szükségletét csökkenti, hanem bizonyos izocianát-polimerizá-15 cióknál magasabb viszkozitású termék képződé­sét is eredményezi. Az ilyen termékek előnye, hogy gyakran „öisszeesésre" kevésbé hajlamos habokat adnak. Izocianátok izocianurát-gyűrűrendszert tártai­én mázó termékeikké való polimerizációját elősegítő katalizátorok a korábbi szakirodalomból (pl. 809 809, 837 120 és 856 372 sz. brit szabadalmi le­írásaink) széles körben ismertek. Alkalmas katalizátorként erős bázisok, mint „. kvaterner ammóndumhidroxidok, pl. benzil-tri­metilammóniumhidroxid, vagy alkálihidroxidok, pl. káliumhidroxid, vagy alkálialkoholátok, pl. nátriummetilát alkalmazhatók. Katalizátorként gyengébb bázikus karakterű anyagok, pl. kar­„ bonsavak alkálisói (pl. nátriumacetát, kálium­acetát, káiium-2-etilhexoát, káliumadipinát és nátriumbenzoát), bizony as tercier aminők, pl. . N-alkil-etilén-iminek és tr i-3-dimetilamino-pro­pil-hexahidro-sz-triazin és káliumftálimid is fel­haszná1 hatók. Alkalmas katalizátorként karbon­savak nem-bázikus fémsói is felhasználást nyer­hetnek (pl. réz-oktoát). Sok esetben előnyösnek bizonyult a fenti katalizátorokkal együtt olyan anyagok felhasználása, melyek önmagukban izo­cianátok számottevő mértékben való polimerizá-4" lására nem alkalmasak. Ilyen anyagként az ali­fás tercier aminők többsége (pl. 1,4-diazabicik­lo-(2,2,2:)-oktán és N,N-dimetilibenzilamm), bizo­nyos szerves fémvegyületek (pl. sztanno-oktoát és dibutil-ón-dilaureát) és epoxidok (pl. pro-45 pilénoxid, fenil-glicidiiéter és 2,2-bisz-4-hidroxi­fenii-propán diglicidil-éter) használhatók fel. Bizonyos tercier aminők (pl. 1,4-diazabiciklo­-(2,2,2)-oktán és N,N-dimetilciklohexilamin) az izocianátok polimerizációjánál epoxidok jelenlé-50 tében katalizátorként viselkednek. A fenti ve­gyületek egy része (pl. tercier aminők és ónve­gyületek) természetesen izocianátok hidroxi-ve­gyületekkel való reakciójánál felhasználható, is­mert katalizátor. 55 A katalizátor előnyös mennyisége igen nagy mértékben függ az illető katalizátor hatékonysá­gától. A katalizátort általában 100 súlyrész szer­ves poliizocianátra számított 0,1—5, célszerűen 60 0,5—5, előnyösen 0,5—3 súlyrész mennyiségben alkalmazzuk. A találmányunk tárgyát képező eljárásnál ha­bosítószerként vizet alkalmazhatunk, mely izo­cianát-csoportokkal széndioxidfejlődés közben 65 reagál. A vizet a poliizocianát súlyára számítva

Next

/
Thumbnails
Contents