156717. lajstromszámú szabadalom • Eljárás habosított polimerek előállítására

156717 0,1—2% mennyiségben alkalmazzuk. A víz kívánt esetben nagyobb mennyiségben is alkalmazható, azonban ez nem célszerű olyan esetekben, amikor a kívánt hőállósági és hőszigetelő tulajdonságoknak nagy fontosságot tulajdonítunk. Minthogy a víz aktív hidrogént tartalmazó vegyület, mennyiségét a felhasználásra kerülő poliizocianát mennyiségének meghatározásánál tekintetbe kell venni. Habosító szerként inert, alacsony forráspontú, az exoterm polimerizációs reakció, hatására párolgó folyadékok is felhasználhatók. A felhasználható alacsony forráspontú folyadékok iránti követelmény, hogy szerves poliizocianátokkal szemben inertek legyenek és forráspontjuk atmoszférikus nyomáson 100 C°-ot ne haladja meg (előnyösen —40 C° és +50 C° közötti érték). A fenti követelményeket kielégítő folyadékként például halogénezett szénhidrogének (mint pl. metilénklorid, etilénklorid, vinilidénklorid, triklórfluormetán, diklórdifluormetán, diklórmonofluormetán, monoklórdifluormetán, diklórtetrafluoretán, l,l,2-triklór-l,2,2,-trifluoretán, dibrómfluornietán és mionobrómtrifluore'tán) alkalmazható. Alacsony forráspontú folyadékok egymással és/vagy más helyettesített vagy helyatttesítettan szénhidrogénekkel való elegye is felhasználható. Az alacsony forráspontú folyadék legelőnyösebb felhasználási mennyisége az elérni kívánt habsűrűségtől, valamint attól függ, hogy a reakcióelegy habosítószerként tartalmaz-e vizet. Azt találtuk, hogy a legkielégítőbb eredményeket 5—40 súlyrész/l 00 súlyrész szerves poliizocianát alacsony forráspontú folyadékmennyiség alkalmazása esetén kapjuk. A reakcióelegy kívánt esetben legfeljebb 300-as molekulasúlyú hidroxi-vegyületeket is tartalmazhat. Hidroxi-vegyületként egyértékű alkoholok (pl. etanol vagy n-butanol), egyértékű fenolok (pl. fenol, krezolok, xilenolok), előnyösen azonban polihidroxi-vegyületek (pl. etilénglikol, dietilénglikol, 1,4-bután-diol, glicerin, trimetilol-propán, trietanolamin, rezorcin) és a fenti polihidroxi-vegyületek alkilénoxidokkal (pl. etilénoxid, vagy propilénoxid) képzett, legfeljebb 300-as molekulasúlyú reakciótermékei alkalmazhatók. A kívánt esetben felhasználásra kerülő hidroxi-vegyület mennyisége elegendő legyen ahhoz, hogy — a reakcióelegyben lévő, aktív hidrogént tartalmazó vegyületekkel, elsősorban vízzel együtt — a poliizocianátban a reakció elején jelenlévő izocianát-csoportbk legfeljebb 60%-ával reagáljon. A hidroxi-vegyületet 100 súlyrész poliizocianatra számítva általában 20 súlyfeszig terjedő mennyiségben alkalmazzuk. A hidroxi-vegyület mennyiségének növelése a habosító eljárást általában megkönnyíti, a habosított termék ridegségét és hőállóságát azonban csökkenti. A hidroxi-vegyület legalkalmasabb mennyisége kísérleti úton könnyen megállapítható. A habok hidroxi-vegyületek alkalmazása nélkül is előállíthatók, azonban előnyösen oly módon járunk el, hogy a reakcióelegyhez olyan mennyiségű hidroxi-vegyületet is adunk, mely elegendő ahhoz, hogy — a reakcióelegyben lévő, aktív hidrogént tartalmazó vegyületekkel együtt —• a poliizocianátban kezdetben jelenlévő izocianát-csoportok 10—40%-ával reagáljon. Maximá-5 lis ridegségű és hőállóságú habok előállítása céljából célszerűen legfeljebb 250-es molekulasúlyú hidroxi-vegyületeket alkalmazunk. A reakció-elegy felületaktív anyagokat is tartalmazhat, melyek feladata a komponensek ho-10 mogenizálódásának biztosítása és bizonyos esetekben a habosított termék sejt-szerkezetének szabályozása. Felületaktív anyagként sziloxán-oxialküén kopolimerek és egyéb folyékony szerves polisziloxánok, oxietilezett alkilfenolok, l5

oxietilezett zsíralkoholok, valamint etilén- és propilénoxid tömbpolimerek alkalmazhatók. A habképző-reakcióelegy előnyösen lágyítókat is tartalmaz, melyek célja a termék törékenységének csökkentése. E célra a szokásos lágyí-20 tók használhatók fel, előnyösen azonban fosz-> for és/vagy halogénatomokat tartalmazó lágyítókat alkalmazunk, miáltal a habosított termék lángállósága is javul. Lágyítóként előnyösen trikrezilfoszfátot, tri-2-klóretilfoszfátot, tri-klórpropilfoszfátot és tri-2,3-dibróm-propilfoszfátot alkalmazhatunk. A habképző reakcióelegyhez töltőanyagokat is adhatunk; e célra előnyösen báriumszulfát, kréta, azbeszt, sziliciumdioxid, kálciumszilikát, timföld, polivinilklorid, poliviniUdénklorid és szálas anyagok, mint nylon és polietiléntereftalát szálak használhatók fel. 25 20 A reakcióelegyhez további hasznos adalékanyagként antioxidánsokat (pl. többértékű fe-35 nolok, helyettesített egyértékű fenolok, polifenolök, szulfidok, ditiokarbamátok, dialkilditiofoszfátok, foszfitek, tiofoszfitek, aromás aminők és tetraalkiltiurámdiszulfidok) is adhatunk. Bizonyos esetekben előnyösnek bizonyult ma*" gas molekulasúlyú, hőre lágyuló filmképző polimernek a habképző reakcióelegyhez való hozzáadása, amelynek célja az alacsony forráspontú folyadék párolgásával fejlődött gáz visszatartása. E célra előnyösen etilcellulóz használható fel, 45 azonban más polimerek is alkalmazhatók, például metilcellulóz, benzil-celluóz, metil-hidroxipropü-cellulóz és etil-hidroxietil-cellulóz, továbbá cellulóz-észterek, mint . pl. eellulózaeetát, -(butiralt, polivinilklorid, részlegesen hidrolizált 50 polivinil-aoetát, viniljslorid) vinilacetát kopolimerek, polisztirol és akrilát és nietakrilát polimerek és kopolimerek. A magasabb molekulasúlyú, hőre lágyuló filmképző anyag a reakcióelegyben a szerves poliizocianátban vagy más 55 alkalmas folyadékban való diszperziója vagy oldata formájában lehet jelen. A filmképző polimert a szerves poliizocianát 100 súlyrészére számított legfeljebb 10 súlyrész, előnyösen 1—5 súlyrész mennyiségben alkalmazhatjuk. 60 A találmányunk tárgyát képező eljárás végrehajtásánál oly módon járunk el, hogy a, reakcióelegy komponenseit az azok gyors és egyenletes összekeveredését biztosító bármely szokásos módszer segítségével összekeverjük. A kompo-65 nensek összekeverését szakaszosan vagy folyama-