156712. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-mentol kinyerésére
156712 előnyösen vízzel nem elegyedő, szerves oldószeres közegben észterifikáljuk bórsavval, majd az oldószer eltávolítása után visszamaradó sűrítményből kristályosodó trimentil-ortoborát észterből (TMB) a nem reagált olajat szűréssel elválasztjuk, s ezt követően önmagában véve ismert vízgőz desztillációval hidrolizálva a mentolt lepároljuk és vízzel nem elegyedő szerves oldószer/víz biner-rendszerben elnyeletve kristályosítjuk. A találmány lehetővé teszi, hogy ne csak a 60—90%-os mentoltartalmú M. arvensis és a 10 hazánkban újabban meghonosított M. sachalinensis illóolajából nyerjük az 1-mentolt, hanem az ún. másodlagos forrásból is, nevezetesen a bedúsított, vagy dementolizált olajból, függetlenül attól, hogy ez utóbbiak az eljárásunk során keletkező vagy más eljárások terméke-e. Az eljárásunkkal elérhető kitermelés a teljes folyamatra vonatkoztatva a 70%-ot meghaladja, a kapott termék gyógyászati tisztaságú mentől, amelynek jellemzői a gyógyszerkönyv előírásainak megfelelnek. A reakció az alábbi egyenlet szerint megy végbe: —H2 0 3C10 H 20 O (4e9) + H 3 BO, (62) ^=i C 3 oH 37 0 3 B <(473) + 3 H2 0 +H2 0 trimentil-o-borát (TMB) mentől Az alábbi táblázatban a hazai származású, valamint irodalmi adatok alapján M. sachalkinensis szovjet, illetve Japánban termesztett M. arvensis illóolajából származó menta-olaj fizikai és kémiai jellemzőit foglaltuk össze. Táblázat Fizikai és kémiai jellemzők adat Természetes menta olaj magyar szovjet* japán* Fajsúly d2 » 0,927 0,899 0,000 törésmutató n2 ° D ,1,4589 ,1,4595 1,4590 forgatóképessóg [a]2 ° D —31^58° —37—33° —39—42 savszám "— 0,58 1,38 1,1—2,1 észterszám — 12,17 45,36 17—18 kötött alkohol (észter) % 3,4 16,0 4,8 szabad alkohol (mentől) % 75,2 75,7 75,0 összes alkohol % 78,6 87,0 80,5 * Nyikolajev (Medicinszkaja Promüslenoszty 1958, 4, 21.) ** Guenther III. p. 654. (1949.) A táblázat adataiból kitűnik, hogy a találmány szerinti eljáráshoz felhasznált hazai illóolaj savszáma és észterszáma az összehasonlítás alapjául vett olajokéhoz viszonyítva alacsonyabb. Ez a körülmény feleslegessé teszi az előzetes lúgos kezelést, ami az eljárást lényegesen egyszerűbbé teszi. Feltevésünket • alátámasztja az a kísérleti eredmény, amely szerint az olajnak 20%-os lúggal való főzése annak mentoltartalmát csak 0,5°/g-al emelte. Az eljárásunk további egyszerűsítése feltevésünk szerint annak köszönhető, hogy az ismereteink szerint magasabb hőmérsékleten kivitelezett és folyamatos azeotrop desztillációval egybekötött TMB képzés feleslegessé válik, mert a . vízzel nem elegyedő szerves oldószeres közeg (pl. etílacetát, n-butanol vagy széntetraklorid stb.) alkalmazása révén elegendő olyan hőmérsékleteken dolgozni, amelyeken az oldószer forrásban tartható. Minthogy eleve olyan szerves oldószereket alkalmazunk, amelyek víz-azeotrop forráspontja 100° C alatt van, az eljárás nyilvánvaló előnye az ismerthez képest, hogy 45 50 55 60 65 nem játszódnak le nemkívánatos mellékreakciók. Szerves oldószerként célszerűen apoláris oldószert alkalmazunk, legelőnyösebbnek a széntetrakloridot találtuk, amelynek reakciós térben forráspontja 74° C, és 90%-ban regenerálható. A kapott termékek olvadáspontja 145— 150° C közé esett. A tömeghatás törvénye értelmében az észterezésre előnyös oldószeres közegnek azok a vízzel nem elegyedő oldószerrendszerek mutatkoztak, amelyeknél a reakció köziben képződő víz in statu nascendi elkülönül és a reakcióegyensúly a borátészter irányába tolódik el. Azt találtuk továbbá, hogy a TMB-t legelőnyösebb vízgőzzel hidrolizálva úgy desztillálni, hogy a szedőben levő desztillált víz fölé a TMB-re számítva g/v 5—10% vízzel nem elegyedő zsíroldószert, célszerűen heptánt vagy hexánt vagy ezek elegyét, könnyű benzint rétegezünk és a mentolt ebben nyeletjük el. A mentől kristályosodásának elkerülése végett eközben a hűtő vizét 40° C hőmérsékleten tartjuk. A kialakított kétfázisú biner oldószer-rend-2