156668. lajstromszámú szabadalom • Eljárás előérzékenyített ofsetnyomó matricák előállítására

3 156668 4 velése és . ennek következtében a . matrica nyomóképességének megjavítása érdekében alkalmazzák. A fényérzékeny anyag és a kötőanyag menynyisége széles határok között változhat, a fényérzékeny anyag természetétől és a réteg kívánt tulajdonságaitól, így pl. mechanikai szilárdságától, előhívhatóságától és érzékenységétől függően. Így például lehetőség van arra, hogy a kötőanyag 10 súlyrészig terjedő mennyiségben kerüljön felhasználásra 1 súlyrész diazo-vegyületre vonatkoztatva; előnyös a 6—3 súlyrész kötőanyag 1 súlyrész diazoT

vegyü'letre számítva. Azt találtuk, hogy az ofszetnyomó előérzékenyített pozitív matricák rendkívül jó mechanikai tulajdonságokkal rendelkező fényérzékeny réteggel állíthatók elő, ha kötőanyagként — a kinon-diazid osztályba tartozó egy vagy több fényérzékeny anyaggal együtt — olyan gyantát vagy gyantakeveréket használunk, amely nem oldható az előhívó kezeléseik diazo-típusú eljárásaiban általánosan használt lúgos oldatokban, hanem az ilyen oldatokat átereszti. Az ilyen matricáknak a szokásos előhívó oldatokkal való előhívhatóságát az elbomlott diazo-vegyület biztosítja. Közelebbről a találmány szerinti, lúgban oldhatatlan, de lúgokat áteresztő gyanták egy vagy több olyan polimerből állnak, amelynek molekulájában ismétlődő karboxil-csoportok vannak, és amelynek rétege egy vagy több térihálósít ó anyag hatására térhálósítva van. Az . említett térhálósított anyagok olyan kémiai vegyületek, amelyek képesek reagálni a polimer karboxilcsoportjiaival. A találmány szerinti matricák előállítására karboxil-csopartokat tartalmazó különböző polimerek használhatók. Ilyen polimerek példáiként megemlítjük az olyan polimereket, amelyeket vinil-jellegű telitétlenséget tartalmazó karbonsavak, így akril-és metakrilsavnak, krotonsávnak, maleinsavnak és hasonlóknak egy vagy több etilén-jellegű telítetlenséget -tartalmazó monomerrel való kopolimerizációja útján nyertünk; ilyen monomerek lehetnek az akrilát- és ímetakrilát-észterefc (etilakrilát, butilmetakrilát stb.), a viniléterek (etil— viiniléter, butilviniléter, fenilviniléter stb.), a vimlészterek (vinilacetát, vinilpropionát, vinilbenzoát stb.), a vinilaromás monomerek (sztirol, a-metilsztirol, viniltoluol, vinilnaftahn, indón stb.), az akrilnitrilék (akrilnitril, metakrilnitxil stb.), a vinilacetát/vinilmonof tálát, vinilacetát/vmilmonoszukcinát stb. kopolimerek. A polimereknek ez a felsorolása csupán azt a célt szolgálja, hogy jobban megvilágítsuk azokat a vegyületeket, amelyeik felhasználhatók. A felsorolás azonban nem korlátozó jellegű, minthogy bármilyen polimer jól felhasználható, amely elegendő olyan szabad karboxil-csoportot tartalmaz, amely képes reagálni megífelelő térhálósító anyagokkal. A felhasználható polimerek karboxil-tarialma széles határok, között változhat, a polimer mólsúlyától és kémiai természetétől, az olefil rész típusától és mennyiségétől, a felhasználni kívánt 5 térhálósító anyag típusától az elérni kívánt térhálóssági foktól függően. A kiindulási polimerek molekulasúlya is széles határok között változhat. A térhálósító anyagok közül mindazokat a 10 vegyületeket felhasználhatjuk, amelyek képesek karboxil-csoportokkal reagálva térhálós kötésekét létesíteni. Különösen alkalmasak azok a vegyületek, amelyeknek molekulája két vagy több izocianát-csoportot, két vagy több 1,2-epoxid-15 csoportot, két vagy több etilénimin-csoportot vagy azok származékait stb. tartalmazza. Így pl. a legmegfelelőbb téíhálósító anyagok közül az alábbiakat említjük meg: 2,4-toluidén-diizocianát, 2,!6-toluidén-diizocianát vagy ezek keve-20 rékei, hexametilén-izocianát, p,p'-difenilmetán-diizoeianát, 1,15-náftalin-diizocianát, az 1,1,1-trimetilol^propán és a 2,4-toluidón-diizocianát kondenzációs terméke, a p,p',p"-trifenilmetán-triizocíanát, a ponvinüizoeianát stb., a poliglicidil-25 metakrilát; a glioidil-metakrilát kopolimerjei . akrilát- vagy vinilészterekkel Vagy aromás vinilmonamerekkel stb., trietilénimino-ifoszfinoxid, trimetil-etilénimino-ifoszfinoxid, szimm.trietilénimino-triazin, akriloil-etilénimin-ihomopolimerek vagy azok közül egynek vagy többnek a kopolimerjei vagy elegyei. A térhálósító anyagot nem szükségszerűen használjuk a karboxilokhoz viszonyítva sztöchiometriikus arányban. A gyakorlatban inkább nem az összes karboxil-csoportot visszük térhálósító reakcióba, hanem azok egy részét szabadon hagyjuk, hogy megnöveljük a réteg áteresztőképességét a lúgos előhívó számára. 40 A térhálósító anyaggal végbemenő reakcióban részt nem vevő karboxilok %-os mennyisége változhat a polimer típusától, különösen a^komonomer' (mennyiségétől és jellegétől (többé t vagy kevésbé oleofil jellegétől), a felhasznált diazo-oxid típusától, a a diazo-oxid és a kötőanyag arányától, a térhálósító anyag típusától stb. függően. A kötőanyagként használt gyantában levő összes kárboxil is részt vehet a tér-50 hálósító reakcióban; ez az eset pl. amikor a polimer molekulája egyéb olyan 'Csoportokat, így pl. laktám-csqportokat is tartalmaz, amelyek biztosítják az előhívó számára a kívánt áteresztőképességet, vagy amikor maga a térhálósító 55 anyag visz' be olyan csoportokat, amelyek a rétegnek az előhívó számára szükséges áteresztőképességét biztosítják {pl. a térhálósodási reakció eredményeként képződött hidroíil-csoportok stb.). A térhálósodás mértéke a felhasznált elő-60 hívó oldat típusától, különösen annak pH-j ától függően is változhat. A találmány szerinti matricákat előnyösen úgy állíthatjuk elő, hogy egy szerves oldószer-65 ben az o-kinon-diazid osztályba tartozó egy 2