156575. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piperazinszármazékok előállítására

3 156575 4 ben Ar, Rx és R 2 a fenti jelentésűek — egy VII általános képletű vegyület segítségével — eb­ben a képletben X a fenti jelentésű — előnyö­sen egy dihalogén-etánnal, elsősorban dibróm­etánnal. A Ib)—d) eljárásokat célszerűen savlekötőszer jelenlétében magasabb hőmérsékleten hajtjuk végre. A találmány szerint előállítható vegyületek­nek egy további előállításmódja abban áll, hogy e) egy VIII általános képletű vegyületet — ebben a képletben Ar, Rx és R 2 a fenti jelen­tésűek, A pedig —CQ—OH2 — csoportot vagy —OH2 — CO— csoportot jelent — egy fémhid­riddel, például lítiumalummiumhidriddel redu­kálunk. A redukciót azonban csak abban az esetben lehet minden további nélkül végre­hajtani, ha a VIII általános képletű kiindulási vegyület nem tartalmaz az alkalmazott fém­hidriddel redukálható további csoportokat. A találmány értelmében az I általános kép­letű vegyületek ezenkívül úgy is előállíthatók, hogy if) egy IX általános képletű vegyületet — eb­ben a képletben Ar a fenti jelentésű, R3 és R 4 pedig olyan helyettesítőket jelentenek, amelyek vagy azonosak az Rx és R 2 helyettesítőkkel, vagy szokásos módon azokká átalakíthatók — önmagában ismert módon átalakítunk egy I ál­talános képletű vegyületté. Így például azok a IX általános képletű vegyületek, amelyek kép­letében R3 és/vagy R 4 nitro'csoportot jelent, ka­talitikusan redukálva átalakíthatók a megfelelő aminovegyületekké (RÍ és/vagy R2 = NH 2 ), ame­lyek viszont diazotálással és egy réz(I)-haloge­niddal vagy rézi(I)^cianiddal hevítve a megfelelő halogén- vagy nitrilvegyületekké (RÍ és/vagy R2 = Hal vagy C=N) vagy egy savhalogenid­dál vagy -anhidriddel (pl. aeetilkloriddal vagy ecetsavanhidriddel) acilozva a megfelélő acil­aminovegyületekké (Rj és/Vagy R2 = acilammo) alakíthatók át. Olyan I általános képletű vegyületekhez, ame­lyek képletében Rx és/vagy iR 2 1—4 tszénatomos alkoxicsoportot jelent, a megfelelő IX általános képletű (fenolos kiindulási vegyületnek egy szokásos alkilezőszerrel, például alkilhalogenid­dal, dialkilszuKáttal vagy diazoalkánnal, való kezelésével juthatunk. Olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében Ar az 1,4-benzodioxanilcsoportot vagy a 3,'4-ímetiléndioxifenilcsoportot jelenti, előállíthatók ezenkívül g) egy X általános képletű vegyületnek egy XI általános képletű vegyülettel való reagálta­tásával — ez utóbbi képletben X a fenti je­lentésű, elsősorban halogénatom, n pedig 1 vagy 2 értékű. (Ezt a reakciót is előnyösen savlekötő­szer jelenlétében melegítéssel hajtjuk végre. Az a)—g) eljárások kiindulási anyagai részben ismert vegyületek. A még nem ismerteket az elterjedt kémiai kézikönyvekben leírt módsze­rek, például a Houben—Weyl-kézikönyviben is­mertetett megfelelő eljárások segítségével köny­nyen előállíthatjuk. A II általános képletű vegyületeket például a J. Am. Chem. Soc. 76, :185i3 .(1954) és a J. med. 5 Chem. 8, 332 i(1965) oldalakon kezdődő folyó­iratcikkekben ismertetett eljárások szerint ál­líthatjuk elő. Az elektrofil l-arilpropil'(2)-ve­gyületek az l-arilpropanol(2)-okból észterképzés­sel készíthetők '(lásd 1. példa), az 1-arilpropa-10 non(2)-k pedig például az Organic Syntheses Coll. Vol. IV; 573. oldal szerint állíthatók elő. A III általános képletű vegyületekhez például úgy juthatunk, hogy egy l-aril-2-brómpropa­noni(:l)-nek egy N-^helyettesített fenil)-piper-15 azinnal végzett reakciójában kapott NJ[il-aril-l­-oxopropil(2)]-!N'j(helyettesített fenil)-piperazint a 23 412/64 sz. japán szabadalomban leírt el­járással redukálunk, és a kapott iN^[l-aril-l­-hidroxiprqpil](2)]-N'^(helyettesített fenil)-piper-20 azint szokásos módon, például az 1 212 973 sz. német szabadalmi bejelentésben (DAS) ismerte­tett eljárással tionilkloriddal vagy a J. Chem. Soc. {London) 1963, 1385 szerint foszforpenta­kloriddal halogénezzük {lásd 4. példa). 25 A IV, V, és VI általános képletek szerinti ki­indulási anyagok az 1212 073 sz. német szaba­dalmi bejelentésben Í(DAS) ismertetett mód­szerek szerint készíthetők, a VII és XI általános képletű vegyületekhez pedig részben a meg-S0 'felelő, glikolok észterifikálásával, részben a megfelelő alkének halogénezésével vagy a meg­felelő a'lkánokban a hidrogén halogénnel való helyettesítésével juthatunk. A VIII általános képletű kiindulási anyagok a J. med. Chem. 35 7, !154—1518 '(1964) módszerrel, a IX általános képletű kiindulási anyagok pedig előnyösen az a) pontban leírt eljárással analóg módon állít­hatók elő; amikor is a fenil helyébe a kívánt módon helyettesített fenilpiperazinok a II álta-40 lános képlettel analóg módon beihelyezendők. Az I általános képletű vegyületeknek a —CH(CH3 )-csoportban .aszimmetrikus szénato­muk van, és ennek megfelelően mind racemá­tokként, mind optikailag aktív antipódokként 45 előfordulnak. Az optikailag aktív vegyületekhez úgy jutunk, hogy. vagy az 1-^4. eljárásokban már a —CH(CH3 )-;csoportot tartalmazó, optikai­lag aktív anyagokból indulunk ki, vagy az 1—4. eljárások szerint kapott racemátokat optikailag 50 aktív savak segítségével, például dibenzoil-D­-borkősavval vagy brómkámforszulfonsavval a diasztereonier sókká alakítjuk át, és ezeket frakcioná't lecsapással vagy frakcionált kristá­lyosítással elválasztjuk. 55 A találmány szerinti eljárással előállított ter­mékek önmagában ismert módon, például al­kalmas savakkal reagáltatva átalakítható fizio­lógiailag elviselhető savaddíciós sóikká. Alkal­mas savak e célra például a sósav, brómhidro-60 gén, kénsav, metánszulfonsav, borostyánkősav, borkősav. Az I általános képletű vegyületeknek, illetve fiziológiailag elviselhető savaddíciós sóinak ér­tékes terápiai tulajdonságaik vannak, és igen 65 csekély toxicitás mellett a központi idegrend-2

Next

/
Thumbnails
Contents