156484. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált benzimidazolok előállítására
156484 3 lamely bázisos anyag jelenlétében és a képződött termék olvadáspontja alatti hőmérsékleten végezzük, a képződött terméket a reakcióelegyből kiválni engedjük, majd elválasztjuk. Bázisos anyagként nátrium- vagy kálium- 5 hidroxid- vagy -karbonát váltak be. Az egyéb alkáliák közül az alíkálifémhidrogénfcarbonátobat és az alkáliföldfémhiidroxidokat említjük. A jelenlevő ibázismennyiségnek legalább elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a képzőidött só- jo sav melléktermék sóvá,. pl. valamely alkálifémsóvá alakuljon. Előnyös módon oly mennyiségű lúgot használunk, hogy a reatkciófcözeg végső pH-értéke 7,5—10 között legyen. H'a a lúgot jelentékeny feleslegben alkalmazzuk, akkor ez a 15 termék hidrolíziséhez vezethet. A reakció kivitelezésénél a szükséges íbázisimennyiséget vagy a reakció kezdetén beadagoljuk, vagy a reakció előrehaladtával fokozatosan adagoljuk, utóbbit csak olyan esetben, ha a reafeciáközeg jó ^ átkeverése biztosítva van. A reakció lefolytatható még valamely vízoldható szerves oldószer jelenlétében is, amely egyben a felhasznált Mórszénsavas észternek is oldószere, feltéve, hogyha az alkalmazott oldó- 2 5 szer a klárszénsawal lassabban lép reakcióba mint a felhasznált benzimidazol-só. Ilyen oldószerként pl. metanol, etanol vagy izopropanol használható. A termék kiválik a reakciókeverékből, mivel 50 a reaikcióközeg összetételét úlgy állítjuk be, hogy az összes melléktermék és a nem reagált kiindulóanyagok is .oldatban maradjanak. A kivált terméket bármely ismert módon a reakcióközegtől elkülönítjük, pl. szűrést vagy centrifuga- 35 last végzünk. A reakciótermék elkülönítése után a melléktermékeket és a nem reagált kiindulóanyagot ismét f elhasználhatjuk, vagyis újalbb gyártási folyamatba visszavezetjük. A klórszénsavasészter és a benzimidazol egy- 40 máshoz viszonyított mólaránya változhat, előnye az, ha megközelítően sztödhiometrilkus mennyiségeket alkalmazunk. Célszerűen tehát a reakciókomponenseket sztöidhiomfetrilkus menynyiségíben reagáltatjuk, vagy a klórszénsavas 45 észterből valamivel kevesebbet használunk. A maximális reakciáhőmérsékletet célszerűen jóval a termeik olvadáspontja alatti hőmérsékletre állítjuk be, amelynél a reakciótermék hidrolízis sebessége még nem számottevő. A reak- 50 ció lefolytatásánál előnyösen 10—30 C° közötti hőmérsékleten dolgozunk. A terméknek a reákiciókeverékiből való elkülönítését akkor kezdjük, amikor az ionos klorid képződés teljesen megszűnt. 55 A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példákon részletesebben szemléltetjük: 1. példa: öü 255 g (1 gmól) 241—241,'5C°olvadás[poni tú 5,ö-diklór-i2-trifluoirmetil-íbenzimidazolt 2060 ml egyenlő térfogatarányú és 40 g (1 gmól) nátriumhidroxidot tartalmazó víz-izopropanol-elegyben feloldunk. Az oldathoz 125 ml (1 gmól) 65 fenilklórszénsavas észtert erős keverés közben hirtelen beadagolunk. A szilárd termék kiválása csaknem pillanatszerűen végbemegy. Külső hűtést alkalmazunk abból a célból, hogy a reakcióelegy hőmérséklete legfeljebb 28 C° legyen. A reakcióelegyhez 0,073 gmól vizes n-fliátriumhidroxidot adagolunk és így 9,5—0,8 közötti pH^értéket állítunk be. 1-3 perc eltelte után a reakcióelegy pH-értéke elvileg állandósul, a szilárd terméket leszűrjük, vízzel mossuk és szilikagél felett vákuumban súlyállandóságig szárítjuk, így csaknem tiszta 335,5 g Svö-diklóir-l-rfenoxiikafbonil^-trifluormetil-íbenzimidazolt kapunk,, 8Q,5%-os termeléssel, az olvadáspont 101—104 C°. A szűrletet meglúgosítjuk és az izopropanolt ledesztdlláljuk. A művelet közben a difenilkarbonát hidirolizál. A nem reagált 5,6-di!klór-2-trifluormetilibenziimidazolt 2 pH-értékre való sósavas megsavanyítással kicsapjuk, mossuk és szárítjuk. Így 19,1 g (0,075 gmól) terméket kapunk, amelynek olvadáspontja 240—241 C°. A szűrletből a fenol regenerálható. 2. példa: Az 1. példa szerinti eljárás szerint 5,6-diiklór-2-trifluoirmetil-benzimidazol helyett az alábbiakban felsorolt kiindulóanyagok ekvivalens mennyiségeivel végezzük a reakciót: 2,5HbiszJ tirifluorm'etil-ibenziimidazol, 4-nitroH6-klór-trifluormetil-4benzimidazol, 5-<metilH2-trifluormietil^benzimidazol, S-bróm^-Jtrifluormetil-íbenzimidazol, 5-j ód-2-trif luormetiHbenzimidazol, 5-ímetoxi-í2-tirifluormetil-ibenzimidazol, 4,5,6-j trikliár^2 j triifluormetilJbenzimidaz)ol, 4-amino-2-trifluormetil-benzimiidazol, 5-anorfoEnil-2-trif luormetil-lbenzimidazol. A felsorolt kiindulóanyagokból jó hozammal az alábbi végtermékek állíthatók elő: l-fenoxikarbonil-^SJbisz-trifliuormetil^benzimidazol, hozam: 91%, l-fenoxikarlbonil^-nitroHÖ-klór-S-trifluormetil-benzimidazol, hozaim 92%, l-fenoxikarl bonil-5-ímetil^2-itrifluormetil-benzimidazol, hozam: 85%, l-ifenoxiikiar'bonil-S-tbróm-S-trifluormetil-ibenzimidazol, hozam: 89%, l-fenoxiikarbonilj5-jód-í2-trifluonmetil-benzimidazol, hozaim: 88%, l-fenoxiikaribonil-iS-nietoxi^Jtrifluormetil-benzimidazol, hozam: 85%, l-ífénoxika.nbonil-4,5,l 6-triklór-2-trifluormetil-íbenzkniidazol, hozam: 92%, l-fenoxikarbonil^4^amino^2-trifluormetil-ibenzimicLazol, hozam: 84%, lHfenoxikarboinil45Hmorfolinttl-42^trÍ!fluormetil-4>enzimidazol, hozam: 84%. 2
