156442. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív szubsztiuált amidinek előállítására

19 terméket visszafolyató hűtő alatt 4 óra hosszat etanolos guanidin-oldattal melegítünk. A guani­dinos oldatot 2,5 g hidrogénkloridsóból készít­jük.) Melegítés után a reakcióikeveréket lehűt­jük, ekkor 0,5 g szilárd kristályos termék vá­lik ki, majd bepá'rlással további 0,9 g másod­hozamot nyerünk ki. A nyers bázist számított mennyiségű forró vizes etánszulfonsavhan fel­oldjuk. Az oldatból hűtés közben l-amidino-3--(3-klÓ!r-4-ciánfenil)-karbamid-etánszulfonát vá­lik ki, amelynek olvadáspontja 223—224° (bom­lik), az etánszulfonátos sóból a szabad bázis állítható elő, amelynek olvadáspontja 211,5° (bomlik), és a 15. példa szerint kapott termék­kel azonos. 20. példa: 9,8 g 2,4,5-triklóranilin, 8,4 g diciándiamid és 50 ml 4 n sósav keverékét 100°-os fürdőben 2 óra hosszat melegítünk, majd az át nem ala­kult triklóranilint vízgőzdesztillációval eltávo­lítjuk. A visszamaradt folyadékot aktívszénnel kezeljük, majd 10 n nátriumhidroxiddal meg­lúgosítjuk. Ily módon nyers l-amidino-3-(2,4,5--triklórf enil)-karbamidot választunk le. A karb­amidot metánszulfonátas só formájában tisztít­juk, számított mennyiségű híg vizes metán­szulfonsavas közegből való átkristállyosítással. Az átkristályosításnál selymes tűkristályakat kapunk, amelyek kb. 236° körül elbomlanak. A bázist vizes alkoholiból átkristályosítjuk, amikoris fehér selymes tűkristályok formájá­ban a monöhidrátot kapjuk, amelynek olvadás­pontja 180,5° (bomlik). 21. példa: 6,18 g 4-nitro-3-trifluormetilanilin, 7,54 g di­ciándiamid és 22,5 ml 4 n sósav keverékét visszafolyató hűtő alatt 10 percig melegítjük, amikoris átlátszó oldatot kapunk. Az oldatot 10 n nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk és a kivált csapadékot összegyűjtjük, majd vízzel mossuk. A nyers bázist 50 ml forró 2 n ecet­savval extraháljuk, az ecetsavas kivonatot 10 n nátriumhidrcxiddal meglúgosítjuk, amikoris 4-nitro-3-t!rifluormetil-biguanid válik ki. A ter­mek alkoholos közegből narancsszínű prizmák formájában válik ki. amelynek olvadáspontja 149—150°. 4,8 g fenti biguanidot normál metánszulfon­savval a 14. példa szerinti módon reagáltatunk, így sárga tűkristályok formájában 1-amidino­-S-íé-nitro-S-trifluormietilfenilJ-karbamid-metán­szulfonátot kapunk, amelynek olvadáspontja 245° (bomlik). A megfelelő bázis vizes alkohol­ból halványsárga selymes tűkristályok formá­jában válik ki, olvadáspontja pedig 202° (bomlik). 22. példa: A 15. példa szerinti eljárást alkalmazzuk, kiindülóanyagként pedig 4-cián-3-fluoranilint 20 használunk. A reakciókeverékből kivált bi­guanid-hidrogénklorid olvadáspontja 274° (bom­lik). A szabad bázis fehér lemezkristályok for­májában állítható elő, olvadáspontja 16i9,5° 5 (bomlik). Az l-amidino-3-(4-cián-3-fluorfenil)-karbamid­-jmetánszulfonát vízből fehér prizmák formá­jában kristályosodik ki. Olvadáspont 241—242" 10 (bomlik). A bázis olvadáspontja 205—206° (bomlik). 23. példa: 15 A 21. példa szerinti eljárással 3-kílór-4-nitro­anilkrt dolgozunk fel. Az előállított biguanid alkoholból sárga leveles kristályok formájában válik ki, olvadáspontja 178°. Az l-amidino-3--(3-klór-4-nitrofenil)-karbamid'-metánszulfönát 20 vízből sárga prizmák farimájában válik ki, ol­vadáspontja 241° (bomlik). 24. példa: 25 15 ml nátriumetoxidos etanolos oldatban 2,1 g, vagyis ekvivalens mennyiségű guanidin-hid­rogánkloridot oldunk. A guanidinos oldatból a kivált nátriumkloridot kiszűrjük, az oldathoz 4,1 g l-(3,4-diklórfenil)-kart>amidot adunk és £0 az oldatot szárazra pároljuk. A száraz mara­dékot 130°-os fürdőben 3 óra hosszat hevítjük, miközben ammónia képződik. A maradékot ezután forró 10 n normál etánszulfonsawal extraháljuk. A kivonatot cmeglúgosítjuk, ami-35 kőris fehér vattaszerű kristályok válnak ki, amelyeket elkülönítünk. A kapott l-amidino-3--(3,4-diklórfenil)-fcarbamidot vizes alkoholból átkristáryosítjuk. Az előállított hidrát olvadás­pontja önmagában 'és a 8. példa szerinti ter-40 mékkel elkeverve is 95—98°. A két termék közötti azonosság szilifcagélen végzett vékony­réteges kromatográfiás analízissel is bebizo­nyítható. 25. példa: 15 ml etanolos nátriumetoxid oldatot 2,1 g ekvivalens mennyiségű guanidin4iidrogénkk>-50 riddal kezeljük. A kapott guanidines oldatból a nátriumkloridot kiszűrjük, az oldathoz 5,2 g l-(3,4-diklórfenil)-3,3-dietilkanbamidot adunk és az oldatot szárazra pároljuk. A száraz ma­radékot 120°-os fürdőn 2,5 óra hosszat hevít-55 jük, amikoris dietilamin képződik. Az ömledé­ket 200 ml forró 10 n etánszulfonsavval extra­háljuk, ekkor az ömledék túlnyomó részben feloldódik, hűtésre pedig l-amidino-3-(3,4-di­klórfenil)-karbamid-etánszulfonát válik ki, fe-60 her tűkristályos formában. A nyersterméket etanolból átkristályosítjuk, így fehér prizmáik formájában 222° olvadáspontú termiéket ka­punk, amelynek a 8. példa szerinti termékkel való keverékolvadáspontjía nem mutat dep-65 ressziót. 10

Next

/
Thumbnails
Contents