156442. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív szubsztiuált amidinek előállítására
156442 21 22 26. példa: 3-^klór-4-ciánanilinből kiindulva a J. Anier. Chem. Soc, 1938, 60, 2675. oldalon közölt eljárással 3-klór-4-ciánfenil-izocianátot állítunk 5 elő, amelynek olvadáspontja 84—86°. 7 g izocianát 50 ml vízmentes dioxánban képzett oldatához keverés közben 25 ml vízmentes dioxánban oldott 2,75 g. dietilamint csepegtetünk. A képződő oldatot a beadagolást követő 30 per- 10 cig (keverésben tartjuk, majd szárazra pároljuk. A maradékot vizes alkoholból átkristályosítjuk, amikaris 8,4 g sárgásbarna leveles kristályt kapunk. Az l-(3-klór-4-ciánfeml)~3,3-dieti]:kaíbamid olvadáspontja 110—111°. 15 5,3 g fenti k,arba>midszármazékot a 24. példa szerinti guanidibázissal reagáltatunk, így nyers l^amidino-3-(3-klór-4-ciánfenil)-karbamid-etánszulfonátot kapunk. A nyersterméket metanolból átkristályosítjuk, így a fenti só jellegzetes 20 kristályai válnak ki, a termék olvadáspontja 223—224° és a 15. példa szerint kapott termékkel végzett kevsrékolvadáspontmérés sem mutat depressziót. 25 27. példa: 0,75 g aprított fémnátriumot 40 ml acetonhoz adunk, és a képződő forró szuszpenzióhoz 4,43 g guanidin-tiocianátot adunk. Ezután még 30 5,1 g 3,4-diklórfenil-izotiocianátot adunk hozzá ós a reakciökeveréket visszafolyató hűtő alatt 5 percig melegítjük, majd jégre öntjük. A kivált terméket elkülönítjük 'és metanolból átkristályosítjuk. 2,8 g színtelen lemezkristályos 35 terméket kapunk, amelynek olvadáspontja élénk bomlás közben 163,5°. 1 g utóbbi terméket, vagyis az l-amidi:no-3-(3,4-diklórfen.il)-tiokarbamidot 20 ml metanolos oldatban visszafolyató hűtő alatt 1 ml metilj odiddal 30 per- 40 cig reagáltatunk. A reagáltatás után az oldatot bepároljuk, amikoris lúg hozzáadására 1-amidino-3-(3,4-diklárfenil)-S-metilizotiakarbamid válik ki. A nyersterméket metanolból átkris+ályosítj'uik, amikoris színtelen rombuszkristá- 45 lyok formájában 165—166° olvadáspontú terméket kapunk. 600 mg így kapott terméket kisebb adagokban 100 térfogatrész hidrogénparoxidhoz adagolunk. Az élénk reakció lezajlása után a kivált terméket elkülönítjük, forrpont- 50 hőmérsékletű vízben feloldjuk, amikoris kevés maradékot kapunk. Az oldatot mieglúgosítjuk, így l-amidmo-3-(3,4-diklárfenil)-kaíbamid válik ki, amely etánszulfonátsó formájában azonosítható. A termék olvadáspontja 223—224° (bom- 55 lik) és a 8. példa szerint kapott termékkel azonos. 28. példa: 60 3-klór-4-ciánanilin és tiofoszgén reakciójával jó termeléssel 3-iklór-4-ciánfenil-izotiocianátot állítunk elő, amely ciklobexán'ból sárgásbarna prizmák formájában kikristályosodik, olvadáspontja 77,5°. Ezt a terméket a 27. példa szerinti 65 eljárással fokozatosan l-.amidino-3-(3-fklór-4--ciánfenilj-tiokarbamiddá alakítjuk át. A fehér prizmák formájában kapott termék olvadáspontja 199,5° (bomlik), míg az l-amidino-3-(3--kló! r-4-ciánfenil)-S-metilizotioka;rbamid fehér tűkristályos formában állítható elő, olvadás^ pontja 165° (bomlik). Ez utóbbi terméket a fentiekhez hasonló módon hidrogénperoxiddal oxidáljuk, így l-amidino-3-(34dór-4-ciáníenil)-karbaimidot állítunk elő, amelynek olvadáspontja 212° (bomlik), és a 15. példa szerinti termékkel azonos. 29. példa: 10 ml piridin, 2,5 ml 4 n sósav és 10 ml benzol elegyét visszafolyató hűtő alatt Dean-Stark-féle készülékben forralunk, míg már több víz nem válik le. Ezután a. benzolt ledesztilláljuk és a maradékhoz 1,52 g 3-klór-4--ciánanilint és 0,92 g diciándiamidot adunk. A reakciókeveréket visszafolyató hűtő alatt 2.5 óra hosszat melegítjük, miközben szilárd termiek válik ki. Hűtés után a szilárd terméket kiszűrjük és alkohollal mossuk. A kapott 3--kl ór-4-ciánfenilbiguainid-hidrogénklorid olvadáspont ja 258°. A megfelelő etánszulfonátsót a szabad bázisból a 15. példa szerinti eljárással állítjuk elő, amikoris l-amidino^3-(3-klór-4--ciánfenil)-karbamid-etánszulfonátot kapunk. 30. példa: 6,2 g 23. példa szerinti l-amidino-3-(3-klór-4-mitrofenil)-karbamid-metánszulfonátot, 13,6 g kristályos ón-(II)-kloridöt és 54 ml n-sósavat melegítünk és így oldatot képzünk. A kapott oldatot lehűtjük, amifcoiris nyers l-amidino-3--(4-ammo-3-klór:fenil)-kairbamid-dihid! rag énklorid válik ki. Ezt vízből átkristályosítjuk, így 2,7 g fehér leveleskristályú terméket kapunk, amely 200° körüli hőmérsékleten elbomlik, 220°^on pedig megfeketedik. A fenti sóból 0,45 g-ot 12,5 ml vízben oldunk és a vizes oldatot 0,1.1 g náttriumnitrit hozzáadásával diazotáljuk. A képződő oldatot 95°-on 0,4 g kristályos rézszulfátot, 0,5 g káliumcianidot tartalmazó 5 ml vízihez adagoljuk. A reakciókeverékből gáz fejlődik, a, gázfejlődés lezajlása után (30 perc) a reakfciókeveréket hűtjük és szűrjük. A szilárd terméket forró vízzel extraháljuk, és a vizes kivonatot misglúgosítjuk. Az így leválasztott barnásszínű bázis, vékonyréteges kromatogram alapján l-:amidino-3-(3-klór-4-ciánfel nil)-karbamidként azonosítható. A kromatogramon képződő folt ibolyántúli fényben jellegzetes kék fluoreszoenciát mutat, Ehrlich-féle reagenssel nem színeződik el. Ezt a terimékeí etánszulfonátsója formájában tisztítjuk, a só olvadáspontja 224°. 31. példa: 3,7 g 3,4-diklórfenil-izocianát és 1,5 g tiokarbamid keverékét 3 óra hosszat 100°-on mell
