156410. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves vas(III)-komplexvegyületek előállítására

156410 5 6 pH-értékeken átmenetileg vas(III)hidroxid válhat ki. A bázisos vegyület hozzáadása 8-nál nagyobb pH-értékekig is történhet, kitűnt azonban, hogy a semlegességi pont lényeges túllépése esetén nem kívánatos melléktermékek keletkeznek, amelyek a későbbi tisztítás során csak igen nehezen távolíthatók el, ami károsan befolyásolja a hozamot. Ezért a komplexképzést előnyösen 8-mál kisebb pH-értékeknél végezzük. A találmány értelmében alkalmazott vízmennyiségek változhatnak, előnyösnek bizonyult azonban a példákban megadott mennyiségek felhasználása. Túlságosan kis vízmennyiségnél az intermedier keletkező vas(III)hidroxid-pép, túl kemény lehet, ami megnehezíti az ezt követő közömbösítést szilárd nátriumhidrogénkarbonáttal. Túlságosan nagy vízimennyiségek esetén a reakció végrehajtására túl nagy edényzetre és az ezt követő lecsapásra túl sok lecsapószerre van szükség. Vízzel részben vagy korlátlanul elegyedő lecsapószerként például metanol, etanol, izopropanol, aceton, metiletilketon stb. használhatók. A találmány szerint előállított szerves vas (íll)-komplexvegyületék különösen parenterális alkalmazás esetén kitűnnek rendkívül jó és gyors hatásukkal vashiány okozta vérszegénységgel szemben. Olyan 'esetben, ha a túlságos gyors reszorpció nem kívánatos, ajánlatos a találmány szerinti szerves vas(III)-komplexvegyületeket a reszorpció késleltetésére inulinnal módosítani. Ezeknek az inulinnal módosított szerves vas (IlIJ-komplexvegyületeknek az alábbiakban leírt előállítása szintén tárgya a találmánynak. Az új, inulinnal módosított, vizes oldatban állandó szerves vas(III)-komplexvegyületékhez úgy jutunk, hogy egy vas(III)-vegyület vizes oldatából vagy szuszpenziójából, glicerinből és egy oxikarbonsavból álló keverék pH-értékét előbb kb. 5—6^ra, majd természetes vagy depolimerizált inulin hozzáadása után kb. 7—8-ra állítjuk ibe. Az inulinnal módosított szerves vas(III)-komplexvegyületek fent leírt előállítási eljárásának előnyös foganatosítás! módja a következő : Egy vas(III)-vegyület vizes oldatához vagy szuszpenziójához 20 és 100 C° között, előnyösen szobahőmérsékleten glicerint és egy oxikarbonsavat adunk, amikor is a hozzáadott összetevők, azaz a vas(III)-vegyület és a glicerin és oxikarbonsav mólaránya 1 : 1/2 és 10 : : 1/3—3, előnyösen 1 : 1/2 és 3 : 1/3—2 közé esik. Ezt a keveréket egy bázis hozzáadásával kb. 5—6 pH-értékre állítjuk be. Ezután a keverékhez hozzáadjuk természetes vagy depolimerizált inulinnak 70—100 C°-os vizes oldatát. További bázis hozzáadásával a keverék pH-jat kb. 7—8-ra állítjuk be, mire az előző hozzáadás alkalmával esetleg keletkezett vas(ÍII)-hidroxid ismét feloldódik. A képződött inulinnal módosított szerves vas(IH)-komplex elkülönítésére és tisztítására azt egy vízzel korlátlanul vagy részben elegyedő kicsapószerrel kicsapjuk, a felette levő folyadékot dekantáljuk, a szirupszerű vagy amorf csapadékot vízben cldjuk, és ezt a műveletet a kívánt tisztasági fok eléréséig ismételjük. Alkalmazhatók azonban más tisztítási módszerek is, mint például folyadék-folyadék vagy folyadék-szilárd anyag extrakció vagy dialízis. Vas(III)-vegyületékként, oxikarbonsavakként, bázisos vegyületekként és kicsapószerekként az inulinnal módosított szerves vas(III)-komplexvegyületek előállítására ugyanazok használhatók, mint a szerves vas(IIl)-ikomplexvegyületek fent leírt előállítására. Ennek az eljárásnak a céljára is előnyösnek bizonyultak az ismertetett okokból a példákban megadott vízmennyiségek. A találmány értelmében használt depolimerizált inulinhoz természetes inulin savas depolimerizálásával juthatunk, például a Holzer és munkatársai által leírt eljárás szerint [Monatshefte für Chemie 88, 11—24 (1957)]. Ügyelni kell azonban arra, hogy csak úgy lehet ugyanolyan depolimerizált termékeket kapni, ha a körülményeket pontosan azonosan tartjük. Különösen alkalmas inulindepolimerizátumot kapunk, ha a természetes inulint 72 C°-on 5 percig híg sósavval kezeljük. A depolimerizált inulinnak a találmány értelmében való felhasználása előtt a hidrolízis során képződött redukáló csoportokat alkalmas oxidálószerrel, például hidrogénperoxiddal oxidálni kell. Előnyösen egy 3000 közepes molekulasúlyú depolimerizált inulint használunk. Inulinnak, illetve inulindepolimerizátumoknak vas(III)-vegyületekhez való hozzáadása, és így vas(III)-inulinkomplexek előállítása ismeretes ugyan már a 199 793 számú és 199 794 számú osztrák szabadalmi leírásokból, kitűnt azonban, hogy ezeknek az ismert vegyületeknek az izmokból való 'reszorpciójuk és a helyi eltűrhetőiségük tekintetében olyan fogyatékosságaik vannak, amelyek akadályozzák gyógyászati alkalmazásukat. A találmány szerint előállított szerves vas (Ill)-komplexvegyületek reszorpciója késleltethető, és a találmány szerint előállított inulinnal módosított szerves vas(III)-komplexvegyületek reszorpciója tovább késleltethető, ha azokhoz alkalmazásuk előtt egy reszorpciókésleltetőt, pl. polivinilpirrolidpnt adunk. Az inulinnal módosított szerves vas(III)^komplexvegyületekben a találmány értelmében hozzáadott természetes vagy depolimerizált inulin be van építve a vas(III)-komplexbe, viszont egy reszorpciókésleltetőnél ez nem áll fenn. Ezért ezeket az anyagokat célszerűen csupán az ampulla_oldatok előállítása során adjuk az oldathoz. A reszorpciókésleltető mennyiségét úgy szabjuk meg, hogy abból az ampullaoldatok legfeljebb 15. előnyösen 10%-ot tartalmazzanak. Parenterális alkalmazásra szánt ampullaoldatok előállítására a vasi(III)-vegyület, glicerin és egy oxikarbonsav, továbbá adott esetben természetes vagy depolimerizált inulin reakciójában keletkezett szerves vasíll^-komplexvegyületet vízben oldjuk, a kapott oldatot adott eset-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3