156402. lajstromszámú szabadalom • Vasúti sínáramkör
3 feszültséget a szabad állapothoz tartozó feszülte ségtői. Az üzeimbiztonság fokozására, azaz az áramkör jóságtényezőjének növelésére szolgáló ismert megoldások egyik csoportjánál a vevő-egységet alakítják ki úgy, hogy kis feszültségeltérést is érzékeljen. Az egyik megoldás az, hogy a vevőegységben lévő vágányjelfqgóként önmagában nagy jóságtényezőjű (ejtési tényezőjű) jelfogót használnak, amelynél kicsiny az eltérés .az elejtési és a meghúzási áram között. Azonban az ilyen jelfogók gyártása drága, technikái nehézségekbe ütközik, karbantartásuk bonyolult, stabilitásuk és villamos csereszabatosságuik problematikus; mégis viszonylag kis mértékű a javulás: pl. kb. 0,75 jelfogó-jóságtényező érhető el, szemben az átlagos vágányjelfogók kb. 0,5 jóságtényezőjéváL. Egy .másik isimert megoldás szerint az önmagában viszonylag kis jóságtényezőjű jelfogóit olyan elektronikus elő-fokozattal látják el, amiäly a vevő vágányhoz csatlakozó kapcsainál mérhető elejtési és meghúzási feszültségeik hányadosaiból adódó vevő-jóságtényezőt megnöveli. Ilyenkor problémát vet fel ennek az elektronikus elő-fokozatnak a vasútbiztosító technikában megkövetelt olyan kialakítása, hogy az építőelemek bármilyen meghibásodása a biztonságosabb oldal felé hasson, azaz a jelfogó elejtési feszültségének legfeljebb növekedését idézze elő. E megoldásnak is az a fő hátránya, hogy alkalmazásával csak kismértékű javulás érhető el, pl. az önmagában 0,5 jóságtényezőjű jelfogóval a csereszabatosság biztosítása mellett csak legfeljebb kb. 0,8 jóságtényezőjű vevő építhető. A sínáramkör jóságtényezőjének javítására alkalmazott ismert megoldások másik csoportjára az áramkör tápfeszültségének kis frekvenciájú, pl. 1 Hz körüli négyszögjellel történő modulációja, ütemezése jellemző, amellyel a sínáramikör feszültségét vagy szaggatják vagy a 151 416 sz. magyar szabadalom szerint két érték között lengetik. E módszerekkel, amelyek a tápegységnél külön ütemezőbsnandezést igényelnek, szintén csak oly kis mértékű javulás érhető el, amely kb. 0,85 jóságtényezőjű vágányjelfogó alkalmazás aval egyenértékű. A sínáramkör jóságtényezőjének javulását eredményező ismert megoldások harmadik csoportját a szabad vágányszakasz impedanciájának megnövelése jellemzi. Ez a megnövelés az 1 187 037 sz. francia szabadalom szerint úgy történik, hogy az ellenőrzendő vágányszakasz végénél lévő rövidzárig terjedő sínszálak induktivitását kondenzátor hozzákapcsolásával a tápegység frekvenciájára hangolt sávszűrővé képezik ki. E megoldásnak, amely csak a szigetelő sínkötés nélküli sínáratmkörök viszonylag nagy tápfrakvenciája esetén alkalmazható, fő hátránya a sínszálak közötti rövidzár szükségessége. E rövidzár egyrészt biztonságtechnikai szemponltíbál vitatható, mert leszakadásra nem ellenőrizhető, másrészt megszünteti a szigetelő sínkötés nélküli sínáramkör szuperponál-4 ható jellegét és így a szigetelő sínkötés nélküli sínáramkör alkalmazása csupán az egyéb sínáramkörrel el nem látott vágányokra korlátozódik. 5 A felsorolt ismert megoldásokon kívül ismeretesek más megoldások is, ezek azonban az alkalmazásukat kérdésessé tevő hiányosságokat mutatnak fel. Az összes ismert megoldásra egyaránt jel-10 lemző, hogy jelentős ráfordítás, főként többletalkatrészek igénylése mellett a sínáramkör jóságtényezőjét viszonylag kis mértékben javítják és nem szüntetik meg a sínáramköröknek azt az alapvető problémáját, hogy nemcsak szabad 15 vágányszakasz esetén, hanem (bármely, nullánál nagyobb söntellenállás által okozott) foglaltság esetén is jut feszültség a tápegységből a vevőegységre. Ezért az eddig ismert összes sínáramköröknél a pálya szabad vagy foglalt voltát a 20 vevőnek két feszültség megkülönböztetésével kell érzékelnie, azaz a vevő vágányjelfogójának ún. marginális üzemmódban kell dolgoznia. Ez az üzemmód bármilyen vevőegység, bármilyen vágányjelfogó esetén problematikusabb, mint 25 az egyéb áramkörökben leggyakrabban előforduló azon üzemmód, amely a jelfogó számára ,.van feszüllség" „nincs feszültség" állapotpárral jellemezhető, tehát igen-netm jellegűnek, digitális jellegűnek tekinthető. 30 A találmány a sínáramkörök olyan tökéletesebb megoldását adja, ahol a foglaltságra ellenőrzött vágányszakasz jelentős részén belül bárhol jelenlévő, nullánál nagyobb véges értékű, pl. a vasútigazgatóság által előírt maximális 23 értékű tengelysönt-ellenállás mellett is biztosítva van a vevő számára az igen-nem jellegű, digitális jellegű üzemmód. A találmány tárgya vasúti sínáramkör, amelynél a sínáramkör egyedi tápegysége négy-40 pólus közbeiktatásával csatlakoEik a vágány betáplálási pontjaira és a vágányhoz egy vagy több vevőegység csatlakozik és az jellemzi, hogy tápegysége tengelysönt-terhielés hatására nulla kimenő feszültségre beálló tipusú, tehát az ori-45 góba visszafutó feszültség^áram karakterisztikájú, önmagában ismert feszültségforrás és a feszültségforrás kimenete illesztő négypóluson át csatlakozik a vágány betáplálási pontjaira. Azáltal, hogy olyan önmagában ismert táp-50 egységet alkalmazunk, amely meghatározott söntterhelés következtében kimenő feszültségét 0 értékre ejti le, az eddigi megoldásoktól lényegileg e'térő megoldást kapunk, ugyanis az eddigieknél a tápforrás feszültségét igyekeztek 55 mindenkor stabil értéken tartani és a vevőnél érvényesítették a hatást. A találmány értelmé^ ben a tápegység kimenetét úgy illesztjük impedancia szempontból a terheléshez, hogy a tápegység kritikus terhelő-impedancia értékénél 6ö kisebb impedanciáik tartományába essenek azok a terhelő impedanciák, amelyek a tápegység kimeneti pontjain jelentkeznek akkor, ha a vasúti járműtengely által képviselt, a nulla és az engedélyezett maximális érték közötti tetsző-65 leges söntellenállás van jelen a foglaltságra el-2
