156386. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimixin kinyerésére és tisztítására
156386 4 anyagok átalakítása céljából; a reagens feleslegét S02 -vel vagy 30°/o-os H 2 0 2 -dal kötik le, az így kezelt oldatot erősen térihálós szerkezetű szulfonsav típusú kationcserélőn (Zeokarb '225, hidrogén alak) vezetik keresztül, elsősorban az 5 Mn2+ kationok eltávolítása céljából, majd anioncserélővel vagy tömény ammónia oldattal semlegesítik az oldatot, vákuumban bepárolják, tömény ammónia oldattal kicsapják az antibiotikumot, állás után kiszűrik a bázist, majd 10 naftalin-2-szulfonát formájában frakcionált kristályosítással tovább tisztítják. A 3 121714 számú . amerikai szabadalom sztreptomicint állít elő a szűrt fermentlének szerves oldószeres (benzol, diklórmetán), majd 15 a szerves fázisnak savanyú vízzel végzett extrahálása útján. Az eljárást neomicinre, viomicinle, bacitracinra és polimixinre is alkalmazhatónak itéli meg, azonban a polimixin kitermelése ezen az úton nem vezet kielégítő eredményre. Az említett eljárásokra az alacsony (40% alatti) kitermelési arány jellemző. A tisztítási lépések nem elég hatékonyak és egyszerűek, mert a polimixin-tartalmú extraktumiban sok az eltávolítandó anorganikus és organikus szennyeződés, a vizes oldatok nagymérvű bepárlása munkaigényes és az antibiotikum károsodását okozhatja, a polimixin bázis kicsapása pedig meglehetősen veszteséges. Találmányunk célja az ismert eljárások hátrányainak kiküszöbölésével a tisztítási lépések hatékonyabbá tétéle, a polimixin-bázis közel kvantitatív .kicsapása, ezáltal a hasznos anyag kitermelési arányának jelentős növelése, egyúttal az eljárás egyszerűsítése. A találmány alapja az a felismerés, hogy a polimixin valamely erősen szennyezett vizes oldatával érintkezésibe kerülő, gyengén savas karboxil-típusú kationcserélő gyanta nem azonos erősséggel adszorbeálja a polimixint és az egyéb organikus szennyező anyagokat, hanem szelektívebb polimixinre, így az organikus szennyezések eltávolíthatók a gyantáról minimális polimixin-veszteség mellett, még az antibiotikum leoldása előtt. Az eluátumiba ily módon kevés organikus szennyeződés kerül a polimixin mellé, ezért a további tisztítási lépések hatékonyabbá válnak. A találmány további alapja az a felismerés, hogy a polimixin-ibázis kicsapási körülményei megjavíthatok vízben igen jól oldódó alkálivagy ammóniumsó alkalmazása révén. A találmány további alapja az a felismerés, hogy a hasznos anyag kitermelése tovább növelhető, és az eluátum víztartalmának bepárlása feleslegessé válik, ha az eluátumot finomszemcsés gyantán újra (megkötve koncentráljuk, majd az antibiotikumot ismételten leoldjuk. Végül a találmány alapja az a felismerés, hogy az antibiotikum másodszori megkötésének hatásfokát erősen növelni lehet, ha az eluátumban a gyantával való érintkeztetés előtt a metanol részarányát csökkentjük. 65 20 25 30 35 40 45 50 55 60 A találmány eljárás polimixin kinyerésére és tisztítására fermentációs folyadékokból karboxiltípusú kationcserélő gyanta felhasználásával, ahol a fenmentlét a kationicserélővel érintkezésbe hozzuk, majd a gyantáról az így megkötött polimixint ásványi savas alkohollal eluáljuk, az eluátumot alkoholtartalmának icsökkentése után ioncserélőn újra átvezetve tovább koncentráljuk, az aktív anyagot leoldjuk, majd az eluátumból a szabad polimixin bázist kicsapjuk és elkülönítjük. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy az ásványi savas alkohollal végzett eluálás előtt a gyantát olyan vizes oldószerrel kezeljük, amely alifás-, aromás-, ill. töbib N atomot tartalmazó telített heterociklusos bázist és adott esetben alifás karbonsavat és/ívagy alifás alkoholt is tartalmaz, és adott esetben a szabad polimixin bázis kicsapása előtt a polimixin oldathoz olyan alkáli- vagy ammóniumsót adunk, amelyből legalább 70 súly<>/0 töménységű vizes oldat készíthető. Szerves bázisként célszerűen piridint, kollidint, trietanolamint vagy hexametiléntetramiint, aliifás karbonsavként hangyasavat, ecetsavat vagy propionsaivat, alifás alkoholként butanolt vagy izobutanolt használunk. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint az ásványi savas alkohollal végzett leoldással nyert eluátumot finomszemcsés karboxil-típusú gyantával ismét érintkezésbe hozzuk. Ebben az esetben előnyös az eluátumban az alkohol részarányát a másodszori gyantás kezelés előtt csökkenteni, célszerűen hígítással vagy bepárlással. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös foganatosítási módja szerint a második gyantás kezelés utáni eluálás előtt a gyantát ismét olyan vizes oldószerrel kezeljük, amely alifás-, aromás-, ill. több N atomot tartalmazó telített heterociklusos bázist és adott esetben alifás karibonsavat és/vagy alifás alkoholt tartalmaz. A szabad polimixin bázis kicsapása előtt a polimixin-tartalmú oldathoz előnyös, vízben igen jól oldódó alkáli- vagy ammóniumsóként nátriumacetátot, nátriumnitrátot, amimóniumkloridot vagy amnióniumszulfátot adni, célszerűen telítésig. A találmány értelmében célszerűen úgy járunk el, hogy a polimixin valamely szennyezett vizes oldatát rendszerint magát a fermentlét, amelyben a Bacillus polymyxa nőtt, és amely jól, rasszul vagy egyáltalán nem szűrhető a sejtes állománytól, gyengén savas karboxil-típusú kationcsarélővel hozzuk érintkezésbe gyanta-oszlop vagy gyanta-szuszpenzió formájáiban. A gyantaoszlopon, amely a fermentléből származó polimixint és a szennyező anyagokat adszorbeálta, először megfelelő mennyiségű butanol-ecetsav-ipiridin^víz vagy izobutanol-hangyasav-kollodnuvíz oldószerelegyet áramoltatunk keresztül, majd a polimixint ásványi-savas alkohollal leoldjuk. Az így nyert eluátum már
