156235. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ACTH-hatású peptidek előállítására
3 cinkből levezethető vegyületek, különösen a fémek nehezen oldódó sói, minit a foszfátok, és pirofoszfátok valamint e fémek hidroxidjai lehetnek. A hatás elnyújtását előidéző szerves anyagok példáiként a nem antigén-hatású zse- 5 latinok, pl. oxipolizselatinok, a pohvinilpirrolidin és a karboximetilcelluloz, továbbá az alginsav, dextrán, polifenolok és polialkoholok szulfonsav vagy foszforsav^észterei, elsősorban a poliiflóretinfoszfát és a fitinsav, valamint az ami- ,0 nosavak polimerizátumai és kopolimerizátumlai pl. a promatin, és különösen az olyan aminosav-polimerizátumok, ill. -kopolimerizátumok említendők, amelyek túlnyomórészt savanyú a-aminosavakíból, minit glutamoinsavból vagy aszpar- 15 ginsavból épülnek fel. Ezek az új vegyületek lényegesen erősebb és/ vagy nyújtottabb ACTH-aktivitást mutatnak, mint az eddig ismeretessé vált peptidek. A hatástöbbleteít in-vivo-kísérletekben igazoltuk, pl. 20 patkányok hipofízisét eltávolítottuk és a plazma kortikoszteron-értékét meghatároztuk. E kísérletekben pl. a D-Seri-Gly^-Lys^W-^i-^-kortikotropin a természetes kortikotropinhoz képest legalább tízszeresen erősebb és legalább 2 5 háromszoros mértékben elnyújtottabb hatást mutat. Ezek az új peptidek a hosszú szénláncú peptidek előállítására ismert módszerekkel állíthatók elő. Az előállításnál a megfelelő védő- S Q csoportokat tartalmazó aminosavakat az említett sorrendben egyenként kapcsoljuk vagy a peptideket kisebb peptidegységek összekapcsolásával képezzük. A szintézis végén a védőcsoportokat egyetlen vagy adott esetben több 3 g műveletben lehasítjuk. A találmány szerinti eljárás tehát azzal jellemezhető, hogy kiindulóanyagként olyan peptideket használunk, amelyek legalább az N-láncvégig a természetes adrenokortikatrop hormonok 40 teljes amin oszekvenciá jávai rendelkező, ACTH-ihatású peptidektől csak annyiban különböznek, hogy az első aminosavként D-szerint, harmadik aminosavként glieint és 17- és 18-helyzetű aminosavként pedig L-lizimt tartalmaznak és ame- 45 lyekben legalább az a-helyzetű aminoosoport és az oldalláncban levő aminocsoportok, valamint a láncvégi karfooxil-csoport és adott esetben az oldalláncban levő karboxilcsoportot is védve vannak; a kiindulóanyagok nevezett védőcső- gj, portjait lehasítjuk és, adott esetben a kapott vegyületeket savas addíciós sóikká, származékaikká vagy komplexekké alakítjuk át. Az aminosav- és/vagy peptidegységek összekapcsolását oly módon végezzük, hogy az aminosavat vagy 55 védett a-aminocsoportot és aktivált terminális karboxil-csoportot tartalmazó peptidet valamely aminosavval vagy szabad a^aminocsoporttal és szabad vagy védett, pl. észterezett vagy amidált terminális karboxilcsoportot tartalmazó peptid- go del reakcióba viszünk. Eljárhatunk oly módon is, hogy az aminosavat vagy aktivált a-aminocsoportot és védett terminális karboxilcsoportat tartalmazó paptidet egy aminosavval, vagy szabad terminális karboxil-csoportot és védett a- 55 4 ^aminoesaportot tartalmazó peptiddel reagáltatunk. A karboxilcsoport aktiválása végett, pl. azt savhalogenid-, savazid-, savanhidrid-, savimidazolid, savizoxazolid-származékká átalakítjuk vagy aktivált észtert, minit eiánmetilésztert, karboximetiliesztert, p-nitrofenilésztert képzünk, vagy a karbodiimiddel (adott esetben N-hidroxi-szuktinimid hozzáadása közben) vagy N,N'-karbonil-diimidazolokkal aktiválunk. Az aminoosoport pl. foszfátamiddal történő reakcióval aktiválható. Legismertebb módszerek közé a karbodiimides, azidos, aktivált észterekkel vagy anhidridekkel végzett módszer említendő. Kiemeljük még az úgynevezett szilárd anyaghordozós szintézist is, amelynél az észterszerűen valamely polimerrel összekapcsolt láncvégi karboxiilcsopontot tartalmazó peptidet úgy építjük fel, hogy az .aminosavakat megfelelő sorrendben hozzákondenzáljuk. A reakcióban részt nem vevő szabad funkcionális csoportokat célszerűen védjük, különösen hidrolízis vagy redukció útján könnyen lehasítható csoportokkal. A karboxilcsioportot előnyösen pl. metanollal, tercier butanollal, benzilalkohollal vagy p-nitrobenzilalkoholM való észter ezés vagy pedig amid képzés útján védjük. Az aminocsapartok védelmére pedig tozil-, tritil-, formil-, trifluoraeetil-, o-nitrofenüszulfenil-, ftalil- vagy karbobenzoxi-osoportokat, vagy pedig színes védőcsaportoikat, minit p-íEenilazo-jbenziloxikarbanil-csoportat vagy p^(p'-metoxi-fenilazo)^benziloxikarbonil-csoportot, különösen pedig tercier butiloxikarbonilcsoportot alkalmazhatunk. Az arginin guanido-^csoportjában levő aminocsoport védelmére a nitrocsoport alkalmas, az argininnak ezt az említett aminocsoportját azonban nem feltétlenül szükséges reakció során védeni. A hiszítidin iminocsoportja benzilvagy tritilcsoport bevitelével védhető. A védett amino- vagy iminocsoport szabad csoporttá való átalakítása, valamint a funkcionálisan megváltoztatott karboxilesoportnak a megfelelő szabad karboxilesoporttá való átalakítása az eljárás során önmagukban ismert módszerek szerint, pl. hidrolizáló vagy redukálóhatású szerekkel való kezelés útján történhet. Az eljárás előnyös kiviteli módja értelmében oly módon járhatunk el, hogy az első 3 aminosavat tartalmazó tripeptidet, amely H-D-Ser~ -Tyr-Gly-OH, (a rövidített írásmód a leírásban mindenkor L-aminosavakra vonatkozik, ha a D-nincs külön kitéve), vagy az ezeken kívül a 4 aminosavat is tartalmazó tetrapeptidet a sorrendben következő aminosavak heptepeptidjeivel, illetve hexapeptidjeivel a 10. aminosavig terjedő szekvenciává kondenzáljuk, majd az így kapott dekapeptidet a teljes további peptidszekvenciával kondenzáljuk. így pl. oktadekapeptidamid előállítása esetén a 11—18 aminosavakból álló oktapeptidamiddal, nonadekapeptid előállítása esetén a 11—19 aminosavakból álló nonapeptiddel, eikozapeptid előállítása esetén a 11— 20 aminosavakból álló dekapeptiddel, a dokozapeptid előállítása esetén 11—22 aminosavakból álló dodekapeptiddel, a trikozapeptidamid elő-2
