156001. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés egyenközű frekvenciasorozatot reprezentáló jelek előállítására, előnyösen közös vivőellátó berendezés céljára

3 dig legalább egy .alaposzcillátort, frekvencia-sokszorozókat és/vagy frekvencia-osztókat, erősítőket és/vagy keverőket, szűrőket, haladóhullámú erősítőt és tápegységeket tartalmaz olyan elrendezésben, hogy az alaposzcillátorral —• 5 frekvencia-sokszorozót és/vagy keverőt és/vagy erősítőt tartalmazó — meghajtó fokozat van láncba kapcsolva, amelynek kimenete közvetlenül vagy közvetve a haladóhullámú erősítő nagyfrekvenciás bemenetéhez csatlakozik és az IQ elrendezést az jellemzi, hogy alaposzcillátorral •— frekvencia-sokszorozót vagy frekvenciaosztót és célszerűen erősítőt tartalmazó — frekvenciaközfokozat van láncba kapcsolva, amelynek a frekvenciaköz •— és esetleg annak felhar- 15 monikusai — értéké(i)vel megegyező frekvenciájú jel(ek)et szolgáltató kimenete(i) közvetlenül vagy közvetve a haladóhullámú erősítő katódjához, valamint gyorsító és/vagy helix elektródájához csatlakozik (osatlakoznak); to- 20 vábbá a haladóhullámú erősítő kimenete közvetlenül vagy közvetve többkimertetű szűrőváltó egység(ek) bemenetéhez van kapcsolva. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés további részleteit kiviteli példák kapcsán, rajz 25 alapján ismertetjük. A lehetséges gyakorlati megoldások egyik kiviteli alakját az 1. ábra adja meg tömbvázlat formájában. Ennek a kapcsolási elrendezésnek a lényeges részei: az 1 alaposzcillátor, a 2 meg- SO hajtó fokozat, a 3 frekvenciaköz-f okozat, a 4 haladóhullámú erősítő és az 5 többkimenetű szűrőváltó egység. A kapcsolásnak az 1 alaposzcillátort, a 2 meghajtó fokozatot, a 3 frekvenciaköz-fokozatot és a 4 haladóhullámú erő- 35 sítőt magábanfoglaló részét frekvenciasorozat-egységnek nevezzük, mivel ez állítja elő a vivőfrekvenciákat adó frekvenciasorozatot. A szükséges frekvencia-stabilitást az alaposzcillátorban rezgő kvarc-kristály biztosítja. Az alap- 40 oszcillátor jelét a meghajtó fokozat a nagyfrekvenciás sávba sokszorozza. A meghajtó fokozatban levő sokszorozó áramkörök a kisebb frekvenciákon rendszerint tranzisztorokkal, a nagyobb frekvenciákon pedig varaktor vagy 45 töltéstároló diódákkal működnek. A tranzisztoros részen a sokszorozás mellett erősítés is van A meghajtó fokozat kimenete a 4 haladóhullámú erősítő bemenetéhez csatlakozik. Az alaposzcillátor jelét párhuzamosan a 3 frekvencia- F0 köz-fokozat is sokszorozza és erősíti, majd ez a jel a haladóhullámú erősítő katódjára, valamint gyorsító és/vagy helix elektródájára kerül. Az alaposzeillátor frekvenciáját és a frekvenciaköz-fokozat sokszorozási számát úgy kell 55 megválasztani, hogy a haladóhullámú erősítő katódjára, valamint gyorsító és/vagy helix elektródájára jutó jel frekvenciája egyezzék meg az előállítandó frekvenciasorozat szomszédos frekvenciáinak különbségével, vagyis a 60 frekvenciaközzel, amelynek a sávban azonosnak kell lennie. A haladóhullámú erősítő beállításával ekkor elérhető, hogy a kimenetén a bemenetére adott nagyfrekvenciás jelen kívül további jelek jelenjenek meg, a szükséges vi- 65 4 vőfrekvenciáknak megfelelően. Ezeket a jeleket az 5 többkimenetű szűrőváltó egység frekvenciánként szétválasztja. A többcsatornás mikrohullámú berendezésekben rendszerint nyolc szélessávú csatornát és két keskenysávú (szolgálati) csatornát helyeznek el az egyik átviteli irányhoz tartozó félsávban. Ilyen berendezésekben megfelelő frekvencia-kiosztás esetén a szélessávú csatornákhoz öt vivőfrekvencia, a keskenysávú csatornákhoz két vivőfrekvencia szükséges a félsávban, mégpedig a közepes vivőfrekvenciára szimmetrikusan elhelyezve. A szimmetrikusan elhelyezkedő vivőfrékveniciák teljesítményének általában közel azonosnak kell lennie. Ez elérhető, ha a haladóhullámú erősítő gyorsító és/vagy helix feszültségének munkapontját megfelelően választjuk meg. A vivőfrekvenciák egymáshoz viszonyított szintjét pedig az alaposzcillátorból felsokszorozott és haladóhullámú cső elektródáira vezetett jel feszültsége határozza meg. A haladóhullámú erősítő kimenetén többféle frekvenciájú jel lehet, mint amennyi vivőfrekvenciára szükség van. Ezért célszerű a többkimenetű szűrőváltó egységben nyelőt elhelyezni a nemkívánt frekvenciákra. A mikrohullámú berendezések számára kijelölt frekvencia-sávok egyik fele az oda-irányú átvitel, a másik fele a vissza-irányú átvitel számára használatos. Nyolc szélessávú és két keskenysávú (szolgálati) csatorna esetén hét vivőfrekvencia szükséges az egyik félsávban az oda-irányú átvitel számára és szintén hét vivőfrekvencia szükséges a másik félsávban a vissza-irányú átvitel számára. A találmány szerinti kapcsolási elrendezéssel a két félsáv öszszesen tizennégy vivőfrekvenciája kétféleképpen is előállítható. Egyik megoldás, hogy két vivőellátó berendezés készül a két félsáv számára két külön alaposzcillátorral. A rnásik megoldást pedig a 2. ábra adja meg tömbvázlat alakjában. A 2. ábra szerint mindkét vivőellátó félsáv számára közös az 1 alaposzcillátor és a 2 meghajtó fokozat. Az alaposzcillátor jele a 2 meghajtó fokozaton át a 4 haladóhullámú erősítő nagyfrekvenciás bemenetére, a 3 frékvenciaköz-fokozaton át pedig a 4 haladóhullámú erősítő katódjára, valamint gyorsító és/vagy helix elektródájára kerül. A 4 haladóhullámú erősítő kimenetén levő különböző frekvenciájú jelekből a 6 frekvencia^szelektív teljesítmény-osztó valamely frekvenciájú jelnek egy részét a segédágán kicsatolja. Ennek a jelnek a másik része, valamint a más frekvenciájú jelek továbbhaladnak az 5 többkiimenetű szűrőváltó egységbe, amely a jeleket frekvenciánként szétválasztja. A 6 teljesítmény-osztó által kicsatolt jel a 7 tolókeverőre jut, amely ezt a jelet a másik félsáv valamely vivőfrekvenciájával megegyező frekvenciára tolja. E célból a 7 tolókeverőre vezetjük az alaposzcillátornak a 8 toló fokozat által a toláshoz szükséges frekvenciára sokszorozott és erősített jelét is. A 7 tolókeverő kimenő jele pedig a 9 haladóhul-2