156001. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés egyenközű frekvenciasorozatot reprezentáló jelek előállítására, előnyösen közös vivőellátó berendezés céljára

Wf*V 156001 5 6 lámú erősítő nagyfrekvenciás bemenetére kerül. Az alaposzcillátor jele ugyancsak a 10 frekvenciaköz-fokozat által a frekyenciaköz, vagyis a szomszédos vivőfrekvenciák különbségével megegyező frekvenciára sokszorozva és erősítve a 9 haladóhullámú erősítő katódjára, valamint gyorsító és/vagy helix elektródájára jut. Megfelelő beállítás esetén a 9 haladóhullámú erősítő kimenetén a hét különböző frekvenciájú jel megjelenik. Ezeket a 11 többkimenetű szűrőváltó egység frekvenciánként szétválasztja. A 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezésnek az 5 és a 11 többki;menetű szűrőváltó egységet nem tartalmazó részét iker frekvenciasorozat-egységnek nevezzük, mivel ez két félsáv számára állítja elő a vivőfrekvenciákat adó frekvenciasorozatot. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés haladóhullámú erősítőinek kimenetén levő frekvenciáknak az egymáshoz viszonyított szintje a gyorsító és/vagy helix elektródára adott azonos nagyságú eredő feszültség esetén is változtatható, ha az alaposzcillátornak nemcsak a frekvenciaközzel, hanem annak még egy vagy több egész-számú többszörösével is megegyező, tehát összesen két vagy több különböző frekvenciára sokszorozott jelét vezetjük — megfelelő erősítéssel — a haladóhullámú erősítő gyorsító és/vagy helix elektródájára. A frekvenciasorozat egyes frekvenciáinak a viszonylagos szintjét ekkor az elektródákra vezetett különböző frekvenciájú jeleknek az egymáshoz viszonyított feszültsége és fázisa határozza meg. Ezért ilyenkor jó megoldáshoz úgy jutunk, ha a különböző frekvenciájú jeleket külön áramkörök szolgáltatják, s ezekben szintállítók és fázistolók vannak elhelyezve. Továbbá célszerű a különböző frekvenciájú jeleket adó áramkörök kimenete és a haladóhullámú erősítő katódja, valamint gyorsító és/vagy helix elektródája közé szűrőváltót beiktatni. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés gyakorlati megvalósításánál a frekvenciaköz értékével megegyező és annál nagyobb frekvenciákon a haladóhullámú erősítőnek a katódját és azokat az elektródáit, amelyekre ezeken a frekvenciákon jel nincs vezetve, helyes testpotenciálra helyezni. Ugyancsak célszerű a 3 frekvenciaköz-fokozat, illetőleg az ahhoz csatlakoztatott szűrőváltó kimenete és a 4 haladóhullámú erősítő katódja, valamint gyorsító és/vagy helix elektródája közé a frekvenciaköz értékénél már áteresztő sávval rendelkező felüláteresztő szűrő(ke)t beiktatni. Ezenkívül a haladóhullámú erősítő tápegységének a katód, valamint gyorsító és/vagy helix egyenfeszültséget szolgáltató kimenetei és a haladóhullámú erősítő katódja, valamint gyorsító és/vagy helix elektródája közé a frekvenciaköz értékénél már záró sávval rendelkező aluláteresztő szűrő beiktatása szükséges. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés akkor is előnyösen használható, ha az alaposzcillátor frekvenciája nem kisebb a frekvenciaköz értékénél. A két frekvencia megegyezése esetén az 1. és 2. ábra 3 és 10 frekvenciaköz-fokozatában a frekvencia-sokszorozás szükségtelen. Ha viszont az alaposzcillátor frekvenciája nagyobb, mint a frekvenciaköz értéke, akkor a 3 és a 10 frekvenciaköz-fokozatban frekvencia-sokszorozás helyett frekvencia-osztásra van szükség. A találmány szerinti kapcsolási elrendezésnek az 1. ábra szerinti kivitele esetén az 1 alaposzcillátor frekvenciájának a megválasztásakor egyidejűleg két követelményt kell kielégíteni: egyrészt, hogy az 1 alaposzcillátor frekvenciájának és a 2 meghajtó fokozat sokszorozási számának a szorzata eg3^ezzék meg az előállítandó frekvenciasorozat egyik frekvenciájával, másrészt, hogy az 1 alaposzcillátor frekvenciájának és a 3 frekvenciaköz-fokozat sokszorozási számának a szorzata egyezzék meg a frekveniciaköz értékével. Ez a kettős követelmény csak megfelelő frekvencia-kiosztás esetén teljesíthető. A 2. ábra szerinti kivitel az előzőeken kívül még további két követelményt támaszt, mégpedig egyrészt, hogy az 1 alaposzcillátor frekvenciájának és a 8 toló fokozat sokszorozási számának a szorzata egyezzék meg a frékvenciatoláshoz szükséges értékkel, másrészt, hogy az 1 alaposzcillátor frekvenciájához és a 10 frekvenciaköz-fokozat sokszorozási számának a szorzata egyezzék meg a frekvenciaköz értékével. A frekvencia-kiosztás megválasztásakor tehát ezeket a megkötéseket is figyelembe kell venni. Ezért sok esetiben előnyösebben használható a találmány szerinti kapcsolási elrendezésnek egy másik lehetséges gyakorlati megoldása, amelynek kiviteli alakját a 3. ábra adja meg tömbvázlat formájában. Itt két kvarc-kristályos alaposzcillátor nyer alkalmazást. Az 1 alaposzcillátor jele a 2 meghajtó fokozat által erősítve és a nagyfrekvenciás sávba sokszorozva a 4 haladóhullámú erősítő nagyfrekvenciás bemenetére jut. A 12 alaposzcillátor jelét pedig a 3 frekvenciaköz-fokozat sokszorozza és erősíti, majd ez a jel a 4 haladóhullámú erősítő katódjára, valamint gyorsító és/vagy helix elektródájára kerül. A haladóhullámú erősítő kimenetén megjelenő különböző frekvenciájú jeleket az 5 többkimenetű szűrőváltó egység frekvenciánként szétválasztja. A 3. ábra sze^ rinti elrendezés tehát az 1. ábra szerintihez hasonló azzal az eltéréssel, hogy ebben két külön alaposzcillátor nyert alkalmazást. A 3. ábra szerinti elrendezésiben az 1 alaposzcillátor frekvenciáját és a 2 meghajtó fokozat sokszorozási számát úgy kell megválasztani, hogy szorzatuk egyezzék meg az előállítandó frékvenciasorozatnak az egyik frekvenciájával. Továbbá a 12 alaposzcillátor frekvenciájának és a 3 frekvenciaköz-fokozat sokszorozási számának a szorzata a frekvenciaköz értékével kell egyenlő legyen. A két külön alaposzcillátor lehetővé teszi, hogy az előző két követelmény egymástól függetlenül teljesíthető legyen. 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60