155964. lajstromszámú szabadalom • Közegtovábbító- és szétosztó szerkezet légporlasztásos permetező- vagy porozógépekhez

1<559S4 3 4 fordulatú erőleadó tengelyre sízerelt ékszíjtárcsáról a ventillátor tengelyét egyetlen fokozatban hajtják meg. A ventillátorok párhuzamos elhelyezése mellett, azok vízszintes nyomócsöve •a haladási irányhoz képest hátrafelé mutat, így a permetezési irány csak a légáramlás derékszögű, vagy közel derékszögű eltérésével biztosítható. Az ékszíjhajtás több szempontból hátrányos: a.) a nagy tengelytáv miatt az ékszíjas hajtóművek befoglaló mérete nagy; b) az ékszíjak élettartama rövid; c) az ékszíjak gyakori utánfeszítése állandó ellenőrzést kíván; d) az ékszíjak megengedhető maximális kerületi sebessége és az alkalmazható minimális tárcsa-átmérő határt szab a ventillátor fordulatszámainak, ennek következtében a megfelelő nyomás és légszállítás csak nagyméretű, súlyos ventillátorokkal biztosítható. A második fokozatban alkalmazott ékszíjhajtáshoz nagy tengelytávolság szükséges, amely vagy a gép hosszirányú, vagy magassági méretét növeli. Az eddig gyártott és alkalmazott erőátviteli berendezések tehát az új típusú szórófej hordozására nem alkalmas. A esavarkerék-hajtást nagyobb teljesítmények átvitelére eddig ugyancsak nem alkalmazták elterjedten, mert a modulra vonatkoztatott fajlagos terhelhetőség a fogak egy pontban való felfekvése miatt jóval kisebb, mint például a kúpkerekek esetén. Mindkét elrendezésű ventillátorhoz igen sokféle szórófejet alkalmaznak. A modern gépek szórófejei úgynevezett automatikus permetezést végeznek, azaz a gép haladási irányára merőlegesn összefüggő permetlé függönyt képeznek, így a szórófejek kézi irányítása felesleges. A szórószerkezetek általában jobbra-balra szimmetrikus permetléfüggőnyt képeznek és alapvető követelmény, hogy a permetléfüggöny a növényzet alakjához igazodjék. Ennek következtében változtatni kell a permetléfüggöny nyílásszögét, valamint a permetléfüggöny középvonala és a talaj által bezárt döntési szöget, A különböző szabályozási lehetőségeket a gép általános felépítési formája szabja meg. Szórófejek szempontjából az alábbi változatok ismertek: A szórófejek a ventillátor fixen rögzített csigaházának nyomócsövére felszerelt levegőelosztójához flexibilis, aránylag hosszú légvezető tömlők segítségével csatlakoznak. A szórófejek oldható rögzítéssel vannak felszerelve. Mind a permetezés nyílásszöge, mind a permetfüggöny döntési szöge a szórófejeknek a rögzítési pont körül való elfordításával állítható be, de a beállítási helyzet a szórófejek függőleges elmozdításával is módosítható. Hátránya ennek a megoldásnak, hogy a tömlők élettartama rövid, a tömlő hajlíthatósága korlátozott, és ezekben áramlási veszteség lép fel. A másik megoldásnál a ventillátor csigaháza a lapátkerék tengelye körül elfordítható és különböző helyzetékiben rögzíthető, ezzel állítható be a szórószerkezet döntési szöge. A nyomócsőre csatlakozó szórótorkok általában fixek, ilyenkor a nyílásszög változtatására lehetőség nincs. Ennek a megoldásnak a hátránya a levegőelosztás rossz hatásfoka, továbbá, hogy a permetezési nyílásszög csak korlátozott mértékben változtatható a rövid élettartamú, igen erősen igénybevett flexibilis elemekkel. A csigaház elfordíthatóságának és rögzítésének megoldása ugyancsak konstrukciós nehézségeket eredményez, különösen ha két ventillátort helyeznek el egymás mögött. Más ismert megoldásnál a ventillátor nyomócsonkjára lévegőelosztóval kombinált könyök van szerelve, melyre az egyes kilépő torkok fixen csatlakoznak. Hátránya ennek a megoldásnak a levegőelosztó szerkezet rossz hatásfoka, továbbá, hogy az egyes kilépő részek egymáshoz viszonyított helyzete nem szabályozható, így a permetezési nyílásszög állandó, a döntési szög pedig az egész szórószerkezetnek a nyomócső középvonala körül való elfordításával állítható be. Agrotechnikai szempontból a legtökéletesebb ismert szórószerkezetnél a ventillátor nyomócsonkjára szerelt levegőelosztóra könyökök csatlakoznak, amelyek elfordításával a permetezési nyílásszög, az egész szórószerkezet elfordításával pedig a döntési szög szabályozható. A könyökök egymáshoz viszonyított elfordítási szöge — az utolsó kivételével — korlátozott, de lényegesen nagyobb, mint az előzőekben ismertetett megoldásoknál. Agrotechnikai szempontból kívánatos lenne még, hogy a permetí'üggöny síkjában az egymást követő kilépőrészek sorrendje felcserélhető legyen, de ez (ugyanúgy, mint az előző megoldásoknál) nem valósítható .meg. Műszaki szempontból a megoldás hátránya a levegőelosztószerkezet aránylag nagy mérete és súlya, ezért ezt a szórószerkezetet csak egészen kisteljesítményű gépeken alkalmazzák. A levegőelosztó szerkezetben egyébként az energiaveszteség lényegesen nagyobb, mint a csatlakozó, elfordítható könyökökben, illetve az előzőleg ismertetett szerkezetben. A permetezőgépekkel szemben támasztott alapvető agrotechnikai követelmény szerint a permetlének a permetezett levélfelületen egyenletesen kell szétoszlani. Azoknál a szórótorkoknál viszont, amelyek a géptől távolabb eső permetezett felületre vannak irányítva, a permetkúp lényegesen szélesebb sávon oszlik szét. Ezekben a szórótorkokban tehát az egyenletes eloszlás céljából lényegesen nagyobb mennyiségű permetet kell kiszórni, mint azokban, amelyek a gépek közelében levő területeiket permetezik. Ha az egyes szórótorkokon időegység alatt különböző mennyiségű permetlé kerül kiszórásra, differenciált permetlé-kiszórásról beszélünk. A differenciált permet-kiszórásnak két módja van: 10 15 20 25 SO 35 40 45 50 55 60 1