155954. lajstromszámú szabadalom • Eljárás grafit, vagy szénalapanyagú testek szilárdságának és villamos vezetőképességének növelésére és/vagy ilyen testek egymáshoz, kerámiai testekhez, vagy fémekhez való ragasztására

155954 sok esetben azok mechanikai roncsolódása kö­vetkezik be. Ez a jelenség lép fel pl. az alumí­nium elektrolizáló celláknál a katódsíneknek a katódszén hornyaiba történő beágyazásánál. A grafit, vagy szénáiapanyagú béléseket csak a legritkább esetben lehetséges monolit darab­ból kiképezni a nagy móretek és a bonyolult alak folytán. Ezért a béléseket több kisebb építőelemiből rakják össze. Egyes esetekben — pl. .alumíniumelektrolizálóioellák katódkikép­zésénél — a katódszenek sajtolással történő gyártásitechnológiájából adódó .anizotrópia miatt is célszerűbb a bélést több kisebb keresztmet­szetű szén, vagy grafit idomtestből kiképezni. Csak ily módon biztosítható, hogy az áram­vezető katódbélésben, üzemeltetés folyamán az áram iránya megegyezzék a széntömb sajtolási irányával. A grafit, vagy szénidomtestek szi­lárdsága, fajlagos villamosellemállása, és réteges elválásra való hajlamossága ugyanis a sajtolás irányában lényegesen kedvezőbb, mint arra merőlegesen. A bélést több építőelemből úgy célszerű kiképezni, hogy az egyes építőelemek miinél szorosabban tapadjanak egymáshoz. Kívánatos, hogy az egymással való érintkez­zési felület mentén ne következzék be a bélés vegyi korróziója, ne képződjék itt fuga. To­vábbi kikötés, hogy az érintkezési felületek át­meneti villamosellenállása minél kisebb legyen. A grafit és szén alapanyagú idomtestek tu­lajdonságainak javítására ismeretesek olyan el­járások, miszerint a formázott és kiégetett idbmtesteket különböző impregnálószerekkel át­itatják, és ezután azokat újra égetik. Impreg­nálószerként általában szurkot alkalmaznak. A szurok hátránya, hogy igen hosszú az impreg­nálási idő, vagy igen nagy az impregnálási hő­mérséklet. A szurok ugyanis nem nedvesíti kel­lően a grafit és szénanyagökat. Hátránya az is, hogy impregnálás előtt az idomokat elő kell melegíteni. Ujabban pl.: az I.ílö9.i208 sz. francia szaba­dalom szerint a szurokhoz impregnálószerként 15—50% fiurfurolt is kevernek. Ismeretes to­vábbá az is, hogy a 928.532 sz. anigol szaba­dalom furfurilalkohol és 2% foszforsav keveré­ket javasol impregnálószerként a grafitok tö­mörítésére. E szabadalmakban javasolt eljárások egyrészt túlzottan költségesek, mert az impregnálószer kedvezőtlen tulajdonsága több műveleti fázist igényel, másrészt ugyancsak az impiregnálószer kedvezőtlen tulajdonsága miatt nem növekszik lényegesen a szén és grafitanyagok szilárdsága és villamosvezetőképessége, mert a kicsiny pó­rusokat az alkalmazott impregnálószerek nem töltik ki. További hátrány, hogy az impregná­lás utáni potomerizációs hőkezelés csak egy na­gyon szigorú hőfok időprogram szerint hajtható végre, ami költséges berendezéseket igényel és az idomok keresztmetszetében sem egyenletes a tömörödés, illetve a tulajdonságok javulása, az egyenlőtlen polimerizáció következtében. A felsorolt hátrányok következtében az ismert impregnálószerek alkalmazásával a grafit, vagy széntömbök szilárdsága, villaimosvezetőképessége és tömörsége csak kis mértékben növelhető, mi mellett az impregnálási valamint az azt követő égetési költségek igen jelentősek. 5 Ugyancsak többféle ragasztószer ismeretes, melyeket ez idő szerint grafit, vagy szénalap­anyagú idomtesteknek egymáshoz való ragasz­tására alkalmaznak. Gyakran oly módon kötik össze az idbmtesteket, hogy közöttük 10—50 mm 10 fugát hagynak, amelyet szurok vagy kátrány kötőanyagból és koksz- vagy grafitszemcsékből összeállított masszával döngölnek ki. Ez utóbbi eljárásnak az a hátránya, hogy a diöngölőmassza kötőanyaga nem nedvesíti kel-15 lően a szénidbmtesteket, ennek folytán szilárd kötés nem jöhet létre. Általában döngölés alkal­mával mind az összekötendő testeket, mind pe­dig a dön-gölőmasszát 100M200 C°-ra fel kell melegíteni. Ez többletmunkát és költséges be-20 rendezéseket igényel, ezenkívül a meleg. állapot­ban levő döngölőmunka elvégzése igen ártalmas az emberi szervezetre, a képződött kátrány­gőzök miatt. Továbbá a dönigölőmasszából ké­szült koksz laza szerkezetű, porózus, kis szilárd-25 ságú, rossz villamosvezető, ezért még kedvező tulajdonságú grafit, vagy szén idoimtestek be­építése esetén is kedvezőtlen lesz a bélés tu­lajdonsága a fellépő igénybevételekkel szemben. A fugákban levő kedvezőtlen minőségű anyag £0 ugyanis megbontja a bélés homogenitását. En­nek következtében a fugák mentén a bélés hamar tönkremegy, a berendezésekben rendsze­rint jelenlevő folyadék, illetve olvadék a fugák­ba behatol, kémiailag elszennyeződhet, és ennek 35 következtében a berendezés élettartalma nagy­mértékben lecsökken. Döngölőmasszával való kötés esetén a fugáikba bedöngölt massza csak nagy hőmérsékleten, kb. '500 C° felett kokszo­sodik, e hőmérséklet alatt plasztikus. Emiatt 40 olyan esetekben, amikor pl. a grafit- vagy szén­bélés üregeiben a hő hatására sokkal nagyobb mértékben táguló fémes áramvezető van be­ágyazva, az üreg falai a hőmérséklet növelése­kor letörhetnek, miután a plasztikus döngölő-45 massza reakdóereőt nem képez. Ez a jelenség lép fel pl. alumíniumelektrolizálóeellák katód­kiképzésénél. Az ismert grafit, vagy szémdomtestek ragasz­tására alkalmazott ragasztószerek hátrányai a 50 következők: nagy hőmérsékleten a kötési szi­lárdság kicsi, ezenkívül a ragasztószerek általá­ban vízüveget, vagy egyéb olyan komponenst is tartalmaznak, amelyek a bélésben szennyező­ként hatnak, vagy csökkentik az összeragasztott 55 felület fajlagos villamosvezetőképességét. Jelen találmány célja az ismert impregnáló és ragasztó* anyagok hátrányainak kiküszöbölé­sén kívül az, hogy a szén alapanyagú idom­testek mechanikai szilárdságát, villamosvezető-60 képességét növelje és tömörségét fokozza, to­vábbá az eljárások költségeit csökkentse. A ki­tűzött célt a találmány szerinti impregnáló és/ vagy ragasztóanyaggal érjük el. A találmányt az jellemzi, hogy az impregnálási furánvázú 65 vegyület, előnyösen furfurol vagy furfurilalko^ 2

Next

/
Thumbnails
Contents