155901. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szidnonimin-származékok előállítására
j-ük alá. Amennyiben az előállított nitrozoszármazék instabil, akkor a nitrozálási reakciókeveréket kőzve:lenül gyűrűzárási reakcióba vihetjük anélkül, hogy a közbenső vegyületet a reakciókeveréktől: elválasztanánk. Az utóbbi 5 reakciófolyamatot úgy végezzük például, hogy a vízben vagy szerves oldószerben feloldott nitrozovegyülethez savat adunk. Savként pl. szervetlen savakat (sósav, kénsav, salétromsav vagy foszforsav), vagy erős szerves savakat, 10 mint pl. pikrinsavat használunk. Szerves oldószerként az alábbiak váltak be: metilalkohol, etilalkohol, izopropilalkohol, etiléter, aceton, benzol, xilol, toluol vagy tetrahidrofurán. A reakció általában már szobahőmérsékleten végbe 15 megy. Előnyösen a nitrozo-származékhoz szobahőmérsékleten alkoholos sósav-oldatot adunk, a reakciót lefolyni engedjük, mimellett alkoholként metilalkoholt, etilalkoholt vagy izopropilalkoholt használunk. Ily módon a kívánt szid- 20 nonimin-származékok a reakciórendszerből a használt savval képzett sók formájában kiválnak. A gyűrűzárási reakció befejezése után a reakcióközegbe valamely szerves oldószert, mint etilétert vagy acetont adunk. abból a célból, 25 hogy a kívánt termék leválását elősegítsük. A kinyert szidnoniminsót kívánt esetben ismert módon a szabad bázissá, esetleg másfajta, gyógyászatilag felhasználható sóvá átalakítjuk. Utóbbi célra az alábbi savakkal képzett sók al- 30 kalmasak: hangyasav, ecetsav, vajsav, oxálsav, fumársav, maleinsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, -maionsav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, szalicilsav vagy para^aminoszalicilsav. 35 Mivel a találmány szerinti szidnonimin-származékok vagy sóik vízoldhatósága rendkívül kedvező, így előnyösen az új vegyületeket vizes oldat formájában adagoljuk. A vizes oldat 1 ml vízben mintegy 1 mg szidnonimint tartalmaz 40 és általában pero ralisán vagy injekcióban adagolható. A felnőtt ember napi dózisa 5—2'5 mg. A találmány szerinti eljárás további részleteit az alábbi példák szemléltetik: 45 1. példa: 21 g vízben feloldott N-amino-piperidin-hidrogénkloridhoz jéggel való hűtés és keverés 50 közben 20 ml vízben feloldott 10 g káliumeianidot és 12,5 g 37%-os vizes formaldehid-oldatot adunk. Az elegyet szobahőmérsékleten 7 óra hosszat reagáltatjuk, amikor is olajos fázis képződik. Éjjelen át történő állás után a kivált 55 olajos fázist etiléterrel extraháljuk, az etilétert a kivonatból elpárologtatjuk, amikor is vörösbarna színű olajos terméket kapunk. Az olajos terméket csökkentett nyomáson frakcionált desztilláeiónak vetjük alá, amikor is 3 Hgmm nyomáson 120—126 C° közötti forrponttal 11,2 g N-piperidinil-ciánmetilamint nyerünk halványsárga folyadék formájában. A termék hidrogénkloridsója 157—158 C°-on ol-5 g N-piperidinil-ciánmetilamint 10 ml vízben szuszpendálunk, majd 5 ml sósavval hidrogénkloridsója formájában homogén vizes oldatba visszük és 10 ml vízzel felhígítjuk. A vizes oldathoz 5 ml vízben feloldott 2,5 g nátriumnitritet adunk jéggel való hűtés és keverés közben, amikor is olajos fázis képződik. Az olajos fázist 50—50 ml etiláterrel kétszer extraháljuk. A kivonatot nátriumszulfáton megszárítjuk, majd az étert elpárologtatjuk. A visszamaradt sárga olajhoz 30 ml 4 n metilalkoholos sósavat adunk, végül az alkoholt ledeszíilláljuk. Az alkohol ledesztillálása után visszamaradt fehér szilárd terméket etilalkohol-vízmentes etiléter-elegyből átkristályosítjuk, amikor is színtelen kristályok formájában 2,6 g 3-piperidinil-szidnonimin-hidrogénkloridot kapunk, amelynek olvadáspontja 160—163 C° (bomlik). Analízis (C7 e 15 ;N 4 OCl) Számított: C: 41,08%, H: 6,40%, N: 27,88%, Talált: C: 41,40%, H: 6,41%, N: 27,61%. 2. példa: 20 g N-namino-morfolinil-hidrogénkloridot 20 ml vízben oldunk, az oldathoz jéggel való hűtés és keverés közben 20 ml vízben feloldott 10 g káliumcianidót és 37%K)S vizes formaldehidoldatot adunk. Az elegyet szobahőmérsékleten 6 óra hosszat állandó keverésben tartjuk, amikor is a reakció végbemegy. A reakcióelegyet 8 óra hosszat folytonosan etiléterrel extraháljuk. A kivonatról az etilétert ledesztilláljuk, mikor is sárga olajat nyerünk. A sárga olajat csökkentett nyomáson frakcionált desztilláeiónak vetjük alá. 0,4 Hgmm nyomáson 96—108 C° közötti forrponttaftományú frakciót izoláljuk, amely 44 g N-morfolinil-ciánmetilamin. A halványsárga színű folyékony termék hidrogénkloridsójának olvadáspontja 178—181 C° (bomlik). 3,9 g N-moffolinil-ciánmetilamint 5 ml vízben oldjuk, az oldathoz 2,8 ml koncentrált sósavat, majd jéggel való hű^és és keverés közben 4 ml vízben oldott 2,5 g nátriumnitritet adunk. A kapott olajos terméket etiléterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot nátriumszulfáton megszárítjuk, az étert ledesztilláljuk és a visszamaradt sárga olajos termékhez 20 ml 4 n metilalkoholos sósavat adunk. Az oldatról a metilalkoholt ledesztilláljuk, a maradékhoz vízmentes etilétert adunk, amikor is a termék teljesen megszilárdul. Az etilétert dekantáljuk és elöntjük. A visszamaradt szilárd terméket etilalkoholból átkristályosítjuk, amikor is 0,5 g 3-morfolinil-szidnonimin-hidrogénkloridot (monohidrát) kapunk színtelen kristályok formájában. A termék olvadáspontja 171—173 C° (bomlik). A-nyert S-morfoliml-szidnonimin-hidrogénklorid-monohidrátot dehidratáljuk, a kapott 3-morfoliniil-szidnommiiiJildrogénklorid olvadáspontja 190—191 C°. Analízis (C6 H n ;N 4 0 2 !Cl) 3
