155863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-aminoalkil-1-arilindének előállítására
155863 jából; vö. pl. S. J. Dykstra és mtsai, Abstracts of Papers of the 149th Annual Meeting of the American Chemical Society, 1965. ápr. 17N old.; G.R. Ganellin és mtsai, Chemistry & Industry, 1965. Jul. 10. 1256. old. A jelen találmány oly eljárást nyújt az (I) általános iképletű vegyületek előállítására, amely egységes szerkezetű terméket ad, nemkívánatos melléktermékektől mentes állapotban, rendkívül jó termelési hányadokkal; emellett a találmány szerinti eljárás könnyen, jó hatásfokkal kivitelezhető és nem igényel semmilyen különleges berendezést. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a csatolt rajz szerinti (IV) általános képletű 3-arilindán—l-ol vegyületek egységesen az in. dán-gyűrű 3-helyzetében, vagyis az aril-helyettesítőt hordozó szénatomon alkilezhetők, ha e vegyületek di-fémsóját reagáltatjuk a megfelelő alkilezőszerrel, a csatolt rajz szerinti (B) vázlatos reakcióképletnek megfelelő módon. Az így kapott (VI) általános képletű 3-aminoalkíl-3-arilmdán-l-ol azután dehidrálás útján alakítható át a kívánt (I) általános képletű végtermékké. A (B) reakcióképlet általános képleteiben az R1, R 2 , R 3 , R'', Ar és Alk jelek jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, X egy reakcióképes észtercsoportot, pl. klór- vagy brómatomot, alkilszulfonát (mezilát) vagy arilszulfonát (tozilát) csoportot, M pedig nátrium- vagy káliumatomot képvisel. Az említett reakcióképletben ábrázolt szelektív 3-ialkilezés sikeres végrehajtásához az alább megadott megfelelő reakciókörülményeket kell alkalmazni. Az ilyen szelektív alkilezés lehetősége teljesen váratlan és meglepő, különösen, ha tekintetbe vesszük N. Boroviska és M. Protiva közleményét (Chem. Abstracts 52, 1125e, 1958), amely szerint ugyanezek a reagáló anyagok különböző reakciókörülmények között O-alkilezést eredményeztek, indaniléter képződése közben. A találmány szerinti eljárás esetében a nemkívánatos éterképződés kiküszöbölődik és a kívánt szerkezetű, szénatomon alkilezett terméket magas termelési hányaddal kapjuk. A (IV) általános képletű 3-arilindán-l-ol kiindulóanyagként alkalmazásra kerülő dinátrium- vagy dikáliumsóját előnyösen cseppfolyós ammóniában, mint reakcióközegben állítjuik elő. A találmány köre azonban nem korlátozódik az indanol-di-fémsó közbenső termék valamilyen meghatározott előállítási módjára. Az említett előnyös előállítási mód esetében elő-, szőr nátriumamidot vagy káliumamidot képezünk oly módon, hogy fém-nátriumot vagy káliumot cseppfolyós ammóniával reagáltatunk. A cseppfolyós ammónia alkalmazandó mennyiségének nincs döntő jelentősége; adott esetben a legmegfelelőbb mennyiség kísérleti úton könnyen megállapítható. A cseppfolyós ammónia, valamint egyéb oldószerek célszerű menvnyiségének megállapítása során oly tényezők veendők figyelembe, mint a reagáló anyagok oldhatósága, a rendelkezésre álló berendezés méretei, valamint az oldószerek ledesztillálásának vagy más módon történő eltávolításának és visszanyerésének adott lehetőségei. A nátriumamid és káliumamid egyébként ipari mé-5 retekben előállításra kerül és beszerezhető; ez az ipari termék is teljesen megfelel a találmány szerinti eljárás céljaira. Laboratóriumi körülmények között azt tapasztaltuk, hogy előnyös, ha 1 g-atam nátriumra fob. 3—5 liter 10 cseppfolyós ammóniát alkalmazunk. A (IV) általános képletű vegyület di-fémsóját azután oly módon állíthatjuk elő, hogy a nátriumamid vagy káliumamid cseppfolyós • ammóniával készített szuszpenziójához hozzá-15 adjuk a 3-arilindán-l-ol vegyületet. Ez előnyösen oly módon történik, hogy az indanolt valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, pl. éterben oldjuk, majd ezt az oldatot fokozatosan adjuk hozzá a nát-20 riumamid- ill. káliumamid-szuszpenzióhoz. A (IV) általános képletű vegyületek dinátrium-ill. dikálium-sói élénk vörös színűek és így képződésük könnyen megfigyelhető. Ezután a kapott cseppfolyós aimmóniás szuszpenzióhoz ek-25 vimolekuláris arányban adjuk hozzá az (V) általános képletű reakcióképes aminoalkil-észtert. A (IV) általános képletű indanol dinátriumvagy dikálium-sójának képzése után nem fel-30 tétlenül szükséges az eljárás hátralevő részét is cseppfolyós ammóniában, mint reakcióközegben lefolytatni, bár előnyös az eljárás ilyen kiviteli módja. Ipari méretekben célszerű lehet az eljárás oly kiviteli módja is, amely sze-35 rint első reakciólépésként a (IV) általános képletű vegyület dinátrium- vagy dikálium-sóját állítjuk elő a fenti módon, imajd valamely más oldószeres közegben reagáltatjuk ezt az említett amkioalkil-észterrel. 40 Amint az (V) általános képletű aminoalkil-észtert elegyítettük az indanol-diáémsó hideg oldatával vagy szuszpenziójával, az utóbbi fentebb említett vörös színe rögtön eltűnik, ami a reakció befejeződését mutatja. A kapott (VI) 45 általános képletű aminoalkil-indanol kívánt esetben a képződött mononátráumsó semlegesítése ill. hidrolízise után kinyerhető a reakcióelegyből. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy az (I) általános képletű indénné való 50 dehidrálást „in situ" végezzük, a reakcióelegy megsavanyítása után. A (IV) általános képletű kiindulóanyag di-fémsójártak pontos szerkezeti felépülését nem határoztuk még meg, úgy véljük azonban, hogy 55 a vegyület alkoholos hidroxilcsoportjának hidrogénatomja és a 3-helyzetű benzhidril-hidrogénatom azok a savas jellegű protonok, amelyek a sóképzésben résztvesznek. Az így képződött sók a légköri oxigénnel és széndioxid-60 dal reakcióba lépnek, vízzel való érintkezés esetén pedig könnyen hidrolizálnak. Ezért fontos, hogy az eljárás során a légköri oxigént és széndioxidot távoltartsuk a reakciózónától, vízmentes és a reakció szempontjából közöm-65 bös oldószeréket alkalmazzunk a reakció le-
