155832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hexitek 1,6-di-p-aminobenzolszulfonamid származékainak előállítására

3 -gyökre lecserélünk, vagy egy R acetil-gyököt hidrolízissel eltávolítunk és kívánt esetben az ily módon kapott terméket sójává alakítjuk vagy a szabad bázist sójából felszabadítjuk. A (IV) képletű hexitek funkcionális származékain a szulfonamid-fkamponenssel könnyebben reakció-lépő származékokat értünk. E származékok előnyösen az 1,6-diamino-, 1,6--dihalogén-szárímazékok, az 1- és 6-helyzetekben szulforusavészter csoportot tartalmazó származékok vagy az 1,2-5,6-dianhidro-vegyületek (epoxidak) lehetnek. A hidroxi^csoportok a szulfonamid-'komponenssel történő reakció alatt adott esetben védett állapotban lehetnek jelen (pl. ketálok, acetálok formájában vagy adllezve). A találmányunk tárgyát képező eljárás egyik foganatosítási módja szerint a hexit-N'-diszulfamidok (az X helyén (II) képletű gyököt tartalmazó (I) képletű vegyületek) oly módon állíthatók elő, hogy valamely (V) általános képletű vegyületet vagy a hidroxi-csoportokon védett származékát vagy sóját valamely (VI) általános képletű vegyülettel hozunk reakcióba (mely képletben Hal jelentése halogénatam és Z jelentése amino-, nitro-, alkilamino- vagy acilamino-osoport), a hidroxi-csoportokon adott esetben jelenlevő védőcsoportokat lehasítjuk, majd kívánt esetben a Z csoportot amino-csoporttá alakítjuk. Az (V) képletű l,6-diamino-l,6-didezoxi-hexitekiet az irodalomban leírt módon állíthatjuk elő (pl. J. Chem. Soc. London 1946. 388). Az (V) képletű vegyületek tehát 1,6-diamino-1,6-didezoxi-ihexitek vagy sóik, melyek hidroxi-csoportjai adott esetben részben vagy teljesen védett állapotban lehetnek. A hidroxi-csoportok megvédése céljából a vegyületek acetéljait, ketáljait vagy acil^zármazékait állíthatjuk elő. Az (V) képletű vegyületek sóiként előnyösen a hidrogénbalogenideket, különösen a hidrokloridokat említhetjük meg. (VI) képletű szulfonsavhalogenidiként különösen a kloridokat alkalmazhatjuk. A (VI) képletben Z jelentése amino-, nitro-, alkilamino- vagy acilamino-csoport lehet. Az (V) képletű l,6-diamino-l,6-didszoxi-hexit és (VI) képletű szulfonsavhalogenid reakcióját előnyösen savmegkötőszer jelenlétében végezhetjük el. Savmegkötőszerként alkálifémhidroxidokat (pl. nátriumhidroxid, káliumhidroxid), alkálifémikarbonátokat (pl. nátriumkarbonát, káliumkarbonát), alkálifém-hidrogénkarbonátokat (pl. nátrium-hidrogénkarbonát, kálium-hidrogénkarbonát) vagy szerves bázisokat (pl. trieti'lamin) vagy az (V) képletű vegyület feleslegét alkalmazhatjuk. A komponenseket előnyösen elméleti arányban alkalmazzuk, táhát 1 mól diaminhoz 2 mól savhalogenid'et számítunk, azonban a (VI) képletű vegyületet kis feleslegben is alkalmazhatjuk. Előnyösen járhatunk el öly módon, hogy a diamint vizes oldatban, a savkloridot pedig 4 acetonnal vagy más vízzel elegyedő oldószerrel képezett oldata formájában visszük a reakcióelegybe. A reakciót célszerűen 0—60 C° közötti hőmérsékleten, különösen előnyösen szo-5 bahőmérséklet körüli hőfokon hajthatjuk végre. Az ily módon kapott termékben a Z-csoportot kívánt esetben amino^csoporttá alakítjuk. Amennyiben Z acetil-gyököt képvisel, dezacetilezést hajtunk végre. A dezacetilezést 10 önmagáiban^ ismert módon hajthatjuk végre. A reakciót előnyösen savas, különösen sósavas kezeléssel valósíthatjuk meg, mivel a hexit-N^diszulífamid-klórhidrát sósavban nehezen oldódik és a reakcióelegyből kiválik. A hidro-15 klorid vízben savas kémhatással (pH •= 2—3) oldódik és vizes oldatából lúgos semlegesítés hatására a vízben nehezen oldódó bázis kiválik. Amennyiben Z nitro-csoportot képvisel, a szokásos redukciós módszerekkel alakíthatjuk 20 amino-csoporttá. Amennyiben Z jelentése alkilamino-csoport, úgy dezalkilezést hajtunk végre. A találmányunk tárgyát képező eljárás másik foganatosítási módja szerint a hexit-N''-di-25 szulfaimid-származékokat (X helyén (III) képletű gyököt tartalmazó (I) képletű vegyületek) oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely 1,2--5,6-dianihidro-hexitet vagy valamely (VII) általános képletű vegyületet (ahol X1 jelentése 30 halogénatom vagy szulfonsavészter-gyök) — melynek célszerűen legalább két hidroxi-csoportja védett állapotban van — valamely (VIII) általános képletű vegyülettel hozunk reakcióba (mely képletben R jelentése a fent 35 megadott), a hidroxi-csoportok adott esetben jelenlevő védőcsoportjait eltávolítjuk, kívánt esetben egy R hidrogénatomot acetil-gyökre lecserélünk vagy egy R acetil-gyököt hidrolízissel eltávolítunk. 40 A fenti módszer egyik foganatosítási módja szerint kiindulási anyagként előnyösen valamely 1,2-5,6-dianhidrohexit a 3- és 4-hidroxi-csoportokon védőcsoportot tartalmazó származékát alkalmazhatjuk. Előnyösen használhatók 45 e célra az l,2-5,6-dianlhidro-hexite!k (pl. mannit, szorbit, dulcit, idit) 3,4-iz'opropilidén-származékai. E kiindulási anyagok előállítása a 151 428 1. sz. magyar szabadalomban került ismertetésre. A védő-csoport ezenkívül, más 50 acetál- vagy ketál-csoport is lehet vagy a hidroxi-csoportok acilezett formában is megvédhetők. A reakciót előnyösen a (VIII) képletű vegyület olvadáspontján vagy ennek közelében hajthatjuk végre oly módon, hogy a szulfon-55 amid komponenst megötmlesztjük és hozzáadjuk a dianhidrohexit-szánmazékot. Az exoterm reakció hőmérsékletét úgy szabályozzuk, hogy az ömledék jól keverhető legyen, de ne emelkedjék túlságosan az olvadáspont fölé. 1,2-5,6-60 -dianhidro-3,4-izopropilidén-D-mannit és p-aminobenzolszulfonaimid reakciójánál a reakcióelegyet előnyösen 160—175 C°-on tartjuk. A komponenseket ekvivalens arányban alkalmazhatjuk, azonban a szulfonamid-származék-65 ból célszerűen felesleget is vehetünk. A reak-2